Címke: Szép versek Hozzászólás-láncolat összezárása | Billentyűparancsok

  • Katakomba 2019-11-15 - 20:42 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , Katakomba, , Szép versek   

    A Törpe-fejüek 

    ⇓ Megosztás ⇓

    HADY ENDRE

    A Törpe-fejüek

    Nem dolgozni jöttem ide
    Nem dolgozni jöttem ide
    Törpe-fejü, mit akarsz tőlem?

    Nehéz munka az enyém
    Nehéz munka az enyém
    Mi vagyunk az Uj Undokak.

    De jött hozzám egy törpe
    De jött hozzám egy törpe
    S kérdezte, mit akarok?

    »Ti vagytok az Uj Undokak
    Ti vagytok az Uj Undokak
    Menjetek dolgozni ti is.«

    Felgerjedt szittya vérem
    Felgerjedt szittya vérem
    S rászóltam Törpe-fejüre:

    Hát maga megbolondult,
    Hát maga megbolondult,
    Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?

    Karinthy Frigyes (1912.)

    ***

    Elmondja: Barna László

    Elmondja: Haumann Péter

    kerti törpe felemelt kivont karddal
    Törpe-fejű, mit akarsz tőlünk?!

    Mi ebből a tanulság?

    Hát hogy:

    Húzzon el a Törpe-fejű

    Lehetőleg máma még.

    De azért óvakodj a Törpétől! ⇒⇒ Számontartanak

    **************************************

    Help Hungary Please Help Us

     

    ⇑ Tartalom ⇑

     
  • Katakomba 2019-11-09 - 20:23 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: About Hungary, , Orban regime, Szép versek   

    Számontartanak 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Csak szólunk

    Számon tarthatják, mit telefonoztam

    s mikor, miért, kinek.

    Aktákba irják, miről álmodoztam

    s azt is, ki érti meg.

    És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

    előkotorni azt a kartotékot,

    mely jogom sérti meg. *

    Pueden tomar en cuenta lo que he telefoneado

    y a quién, cuándo y por qué,

    y consignar en actas mi suenos, con los nombres

    de aquellos que los ven.

    No me imagino cuándo hallarán un motivo

    para abrir y escrutar el fichero que viola

    mi derecho de ser. *

    FORRÁS: Kövér: Homofóbnak neveznek minket. IndexVideo,Indavideo.hu, 2019.10.31. (https://index.indavideo.hu/…/Kover_A_Lenin-fiuk_utodai_szam…) /Részlet/

    Hogy azt mondja:

    https://coub.com/katakombablog

    Értjük a szavakat? Értjük, mi történt, mi történik velünk?

    • ALAPKÉRDÉS: Miért is kell számontartani a gyilkossággal fenyegetőzőket, miért is nem lehet nyomban följelenteni őket?
    • (CSAK EGY ZÁRÓJELES KÉRDÉS: és bennünket ki véd meg a szinte folyamatos verbális agressziótól, akasztással való fenyegetéstől? Ez nem számontartandó, ezt szabad? Csak mert kormányellenesek vagyunk, ellenünk minden megengedett? )
    • (MÉG EGY ZÁRÓJELES KÉRDÉS: biztos az, hogy csak a gyilkossággal fenyegetők vannak számontarva?)
    • ÉS A BÓNUSZ-KÉRDÉS: ki dönti el, hogy mi számít fenyegetésnek?
    • EZT A KÉRDÉST MÁR ALIG IS MERJÜK FELTENNI: mi lesz a sorsa a számontartottaknak?
    Kövér László: Számon vannak tartva ... az internet mindent számontart

    Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

    Lelkem nem ily honos.

    Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

    aki alattomos.

    Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

    szemét lesütve fontol sanda választ

    és vidul, ha toroz. *

    Yo así no imaginaba el orden. Tal no era

    de mi alma el anhelar.

    No pensé que la vida pudiera ser tan fácil

    para el astuto, ¡ay!

    Ni creí que la gente votara, cabizbaja,

    con terror, para luego reir sin freno cuando

    la cena funeral. *

    *************************************

    *

    * József, Attila: Levegőt! Translation: Jamís, Fayad: ¡Aire! (Español) ⇒⇒ Deutsch (Mehr Luft!) ⇒⇒ Français (De l’air!) ⇒⇒ Românesc (Aer vreau!) ⇒⇒ Slovenský (Vzduch!)

    *************************************

    Ezek már nagyon félnek – ne féljetek hát tőlük!

    Help Hungary Please Help Us

    *

    ⇑Tartalom⇑
     
  • Katakomba 2019-10-19 - 22:47 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , , , Szép versek   

    Mondd, mit érlel… / Dime, qué madura 

    Mondd, mit érlel…

    Dime, qué madura /español/

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    akinek nem jut kapanyél;

    kinek bajszán nem billeg morzsa,

    ki setét gondok közt henyél;

    ültetne krumplit harmadába

    s nincs szabad föld egy kapa se,

    s csomókban hull a hajaszála

    s nem veszi észre maga se?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    akinek öt holdja terem;

    lompos tyúkja kárál a torsra

    s gondjai fészke a verem;

    s igája nem zörög, sem ökre

    nem bőg elnyújtva – nincs neki –

    s mélyéről párolog a bögre,

    ha kis családját eteti?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki maga él, maga keres;

    levesének nincs sava-borsa,

    hitelt nem ád a fűszeres;

    egy tört széke van, hogy begyújtson,

    repedt kályháján macska ül,

    ritmust lóbál az ajtókulcson,

    néz, néz, s lefekszik egyedül?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki családjáért dolgozik;

    veszekszenek, kié a torzsa,

    és csak a nagy lány néz mozit;

    a nő mindig mos – lucsok holtja –

    szájíze mint a főzelék

    s a szigor a lámpát ha eloltja,

    csend fülel, motoz a setét?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki a gyár körül őgyeleg;

    helyén a kapszlit nő kapdossa

    s elfakult fejű kisgyerek;

    s a palánkon hiába néz át,

    hiába cipel kosarat,

    szatyrot, – ha elalszik, fölrázzák

    s lebukik, hogyha fosztogat?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki sót mér, krumplit, kenyeret,

    hozomra, újságpapirosba

    s nem söpri le a mérleget;

    s ritkás fény közt morogva rámol

    – az adó hosszú, nagy a bér –

    s mi haszna sincs, hiába számol

    többet a petróleumért?

    *

    S mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki költő s fél és így dalol;

    felesége a padlót mossa

    s ő másolás után lohol;

    neve, ha van, csak áruvédjegy,

    mint akármely mosóporé,

    s élete, ha van élte még egy,

    a proletár utókoré?!

    *

    *

    *

    József Attila (1932.)

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    para cuya azada no hay trabajo

    y de cuyo bigote no cuelga una migaja;

    aquel que está parado y lleno de ansiedad

    y que quisiera plantar patatas por un tercio,

    aunque no hay tierra libre para una azada más;

    aquel cuyos cabellos se caen en mechones

    sin que él mismo lo note?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que tiene cinco yugadas para cultivar;

    aquel cuyas gallinas hirsutas cacarean por un grano

    y sólo de sus preocupaciones llena su bodega,

    (su yugo está silencioso, su buey no muge largamente,

    sencillamente porque no los tiene,

    y el fondo de su tazón sólo humea

    cuando da de comer a su corta familia)?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que vive solo, con su único salario

    y un plato de sopa desabrida

    (el dueño del almacén no le da crédito,

    tiene una silla rota, buena para el fuego,

    en su estufa agrietada está sentado un gato,

    en sus manos oscilan las llaves de la puerta

    y después de contemplar la noche se acuesta solo)?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que trabaja para su familia;

    aquel en cuya casa riñen por un troncho de col

    (únicamente su hija mayor puede ir al cine,

    la esposa siempre está lavando, muerta de suciedad;

    aquel en cuya boca siempre hay gusto a legumbres,

    y cuando el rigor apaga la luz

    el silenco afila las orejas y las sombras se mueven)?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que da vueltas y vueltas en torno de la fábrica

    (en su lugar, una mujer hace cartuchos,

    o acaso un chico de cabeza pálida,

    y en vano el hombre mira a través de la cerca,

    en vano lleva en sus hombros la carga;

    si está dormido lo despiertan

    y si roba lo atrapan)?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que pesa patatas, pan y sal –todo a crédito–

    y todo lo envuelve en papel de periódico;

    aquel que no arregla la balanza para robar

    y que, grunendo, ordena las mercancías en la luz escasa

    –fuertes son los impuestos, muy alto el alquiler–,

    aquel que no saca ninguna ganancia y en vano

    cobra más caro el petróleo de las lámparas?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que es poeta, siente temor y canta de este modo;

    su mujer friega el piso

    y él busca un trabajo de copista;

    su nombre, si lo tiene, no es más que una marca de fábrica

    –una marca de jabón, por ejemplo–,

    y su vida, si es que tiene otra vida,

    es la del futuro proletario? 

    *

    TranslationJamís, Fayad  (⇒⇒ english;  ⇒⇒  english)

    József Attila: Mondd, mit érlel… Részletek Elmondják: Bánffy György, Koncz Gábor, Sinkovits Imre, Básti LajosFilmtári katalógus  93. oldal 492.http://old.minap.hu/mivid.php?ext.a14655
    (Elmondja: ⇒⇒ Major Tamás)
    József Attila: Mondd, mit érlel… Elmondja: Visóczki László
    (Elmondja: ⇒⇒ Némethi Gábor)
    Timothy_Schmalz_Homeless_Jesus
    Timothy Schmalz: Homeless Jesus

    Szép versek:

    ⇒⇒ Magyar jakobinus dala / Hungarian jacobin song

    ⇒⇒ Passió / Passione 

    ⇒⇒ Gyönyörűt láttam / Ho visto una meraviglia 

    ⇒⇒ Favágó / El leñador 

    Ajánlott oldalak:

    Katakomba-paktum (1965.)

    A felszabadítás teológiája (1965 -) 

    Az ellenállás joga és módjai (⇒⇒Nyomtatható változat /Pdf)

    ⇑Tartalom⇑

    Help Hungary Please Help Us

     
  • Katakomba 2019-10-05 - 19:42 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , , Szép versek   

    Előszó / Prologue 

    Előszó

    Prologue /english/

    Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
    Zöld ág virított a föld ormain.
    Munkában élt az ember mint a hangya:
    Küzdött a kéz, a szellem működött,
    Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
    S a béke izzadt homlokát törölvén
    Meghozni készült a legszebb jutalmat,
    Az emberüdvöt, melyért fáradott.
    Ünnepre fordúlt a természet, ami
    Szép és jeles volt benne, megjelent.

    Öröm – s reménytől reszketett a lég,
    Megszülni vágyván a szent szózatot,
    Mely által a világot mint egy új, egy
    Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
    Hallottuk a szót. Mélység és magasság
    Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
    Megszünt forogni egy pillantatig.
    Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
    A vész kitört. Vérfagylaló keze
    Emberfejekkel lapdázott az égre,
    Emberszivekben dúltak lábai.
    Lélekzetétől meghervadt az élet,
    A szellemek világa kialutt,
    S az elsötétült égnek arcain
    Vad fénnyel a villámok rajzolák le
    Az ellenséges istenek haragját.
    És folyton-folyvást ordított a vész,
    Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
    Amerre járt, irtóztató nyomában
    Szétszaggatott népeknek átkai
    Sohajtanak fel csonthalmok közől;
    És a nyomor gyámoltalan fejét
    Elhamvadt várasokra fekteti.
    Most tél van és csend és hó és halál.
    A föld megőszült;
    Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
    Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
    Ki megteremtvén a világot, embert,
    E félig istent, félig állatot,
    Elborzadott a zordon mű felett
    És bánatában ősz lett és öreg.

    Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
    S az agg föld tán vendéghajat veszen,
    Virágok bársonyába öltözik.
    Üvegszemén a fagy fölengedend,
    S illattal elkendőzött arcain
    Jókedvet és ifjuságot hazud:
    Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
    Hová tevé boldogtalan fiait?

    I wrote this when the sky was still serene.
    When blossoming boughs beautified the earth.
    When mankind laboured like the humble ants,
    When spirit soared, and hands were hard at work,
    The thoughtful mind alive, the heart in hopes,
    When peace could dry her tired brow at last,
    Presenting that most glorious reward,
    The happiness of man, her noble aim.
    All nature celebrated, everything
    Benign or beautiful, came out to feast.

    Delight and hope were trembling in the air,
    Expectant of the grand inauguration,
    Addressing all the world in lofty phrases
    In tones to suit a better, new creation.
    We heard the word. Its sound reverberated
    On high and in the deep. For but a moment
    The mighty universe had ceased rotating.
    Then all fell silent, lull before the storm.
    The tempest broke, its blood-congealing hands
    Were lobbing human skulls into the sky,
    Its feet were wading deep in human hearts,
    And life was wilting in its baneful breath.
    The torchlight of the spirit died away,
    And on the fading forehead of the sky
    A lightning etched the otherwordly lines
    Of hostile gods in black, bloodthirsty temper.
    The tempest blasted, bellowed like a madman,
    A rabid monster raging at the world,
    And where it went, along the bloody way
    The curses of a butchered populace
    Are rising from the steaming hecatombs
    And devastation rests her weary head
    On grey incinerated city ruins.
    It’s winter now and death and snow and stillness,
    The earth turned white;
    Not hair by hair as happy people do,
    It lost its colour all at once, like God,
    Who on the sixth day, crowning his creation,
    Gave life to man, the godly-beastly mongrel,
    And shattered by the grim monstrosity
    His sorrow turned Him white and very old.

    When spring, the makeup-mistress comes again,
    The aged earth may take a periwig
    And find a frilly frock of daffodils.
    The ice may thaw out on her glassy eyes,
    Her perfume-scented, painted-on complexion
    Pretending youth and faking happiness;
    Ask then the aging, wrinkled prostitute
    What has she done to her unhappy sons?

    Vörösmarty Mihály (1850-’51.)

    Translation: Zollman, Peter ( ⇒⇒ Deutsch)

    1849. október 6.

    Vörösmarty Mihály: Előszó — Elmondja: Sinkó László (⇒⇒Elmondja: Bessenyei Ferenc)

    Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie!”

    (Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!)

    2019. október 6.

    Avagy virág vagy te?

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Katakomba 2019-08-18 - 01:14 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , , , Szép versek   

    Magyar jakobinus dala / Hungarian jacobin song 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Magyar jakobinus* dala

    Hungarian jacobin* song /english/

    Ujjunk begyéből vér serken ki,

    Mikor téged tapogatunk,

    Te álmos, szegény Magyarország,

    Vajon vagy-e és mink vagyunk?

    *

    Vajon lehet-e jobbra várni?

    Szemünk és lelkünk fáj bele,

    Vajon fölébred valahára

    A szolga-népek Bábele?

    *

    Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz

    Végül egy erős akarat?

    Hiszen magyar, oláh, szláv bánat

    Mindigre egy bánat marad.

    *

    Hiszen gyalázatunk, keservünk

    Már ezer év óta rokon.

    Mért nem találkozunk süvöltve

    Az eszme-barrikádokon?

    *

    Dunának, Oltnak egy a hangja,

    Morajos, halk, halotti hang.

    Árpád hazájában jaj annak,

    Aki nem úr és nem bitang.

    *

    Mikor fogunk már összefogni?

    Mikor mondunk már egy nagyot,

    Mi, elnyomottak, összetörtek,

    Magyarok és nem-magyarok?

    *

    Meddig lesz még úr a betyárság

    És pulya had mi, milliók?

    Magyarország népe meddig lesz

    Kalitkás seregély-fiók?

    *

    Bús koldusok Magyarországa,

    Ma se hitünk, se kenyerünk.

    Holnap már minden a mienk lesz,

    Hogyha akarunk, ha merünk.

    Blood flows from the tips of our fingers,

    Hungary, as we prod at you.

    Are you asleep, wretched Hungary?

    Are you asleep, and are we too?

    *

    Can we look for a better future?

    Our eyes and our souls are in pain,

    Will the slave-peoples build their Babel

    Tower, cast off their sleep one day?

    *

    Why will a thousand heartfelt desires

    Not join in one great endeavour?

    Surely the anguish of three races

    Will be one anguish for ever.

    *

    A thousand years, indeed, we have shared

    Our bitterness and our disgrace.

    Why can we not on the barricades

    Of the mind howl united plaints?

    *

    One voice have the Danube and the Olt,

    Indistinct, quiet, moribund.

    Woe betide him that is neither lord

    Nor villain in Árpád’s homeland.

    *

    When, then, shall we live in unity?

    When shall we speak with one voice,

    We, the downtrodden, the broken

    Magyar and non-Magyar alike?

    *

    How long yet will villainy be lord,

    We millions in abject thrall?

    Long have our peoples lived their lives like

    Starlings in cages – how long more?

    *

    Sorrowful beggars of Hungary,

    Today we have nor faith nor fare.

    Tomorrow everything will be ours

    If so we wish, if so we dare.

    Ady Endre (ENG)

    Translation: Bernard Adams

    *************************************

    Hungarian Jacobin movement ≠ french jacobins!

    See also: https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_jakobinus_mozgalom (HU)

    https://en.wikipedia.org/wiki/Ignác_Martinovics (ENG)

    *************************************

    Ady Endre: Magyar jakobinus dala – Elmondja: Latinovits Zoltán
    Ady Endre: Magyar jakobinus dala – Elmondja: Sinkovits Imre

    ***

    Szép versek:

    ⇒⇒ Passió / Passione 

    ⇒⇒ Gyönyörűt láttam / Ho visto una meraviglia 

    ⇒⇒ Favágó / El leñador 

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Katakomba 2019-04-23 - 00:09 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , , Szép versek   

    Európa / Europa 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Európa

    Európa, hozzád,
    feléd, tefeléd száll szózatom a század
    vak zűrzavarában,
    s míg mások az éjbe kongatva temetnek,
    harsány dithyrambbal én terád víg,
    jó reggelt köszöntök.

    Ó ősi világrész,
    te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,
    lelkek nevelője, illatokat és ízt
    szürő, csodatévő, nagyhomloku, könyves,
    vén Európa.

    Ha mostoha is vagy, viaskodom érted
    és verlek a számmal és csókkal igézlek
    és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.

    Ki téphet el innen,
    ki téphet el engem a te kebeledről?
    Nem voltam-e mindig hű, tiszta fiad tán?
    Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel
    lámpám sugaránál tanulva a leckéd,
    vigyázva, csodálva száznyelvü beszéded,
    hogy minden igéje szivembe lopódzott?

    Már értik azóta az én gügyögésem,
    bármerre vetődjem, sokszáz rokonom van,
    bármerre szakadjak, testvérem ezer van.
    Nem láttam-e Kölnben a német anyókát
    esőbe csoszogni, Párizsban a tündér
    francia leányok könnyű szökelését,
    Londonban a lordok hajának ezüstjét,
    s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben,
    családi szobákba lármás olaszokkal?
    Nem fájt-e velőmig a szlávok, a sápadt
    szlávok unalma, a bánat aranyszín
    fáradt ragyogása?
    Mind édes-enyémek a népek e földön,
    kitágul a szívem, beleférnek együtt.

    Fogadjatok engem
    ti is szivetekbe,
    s ti távoli népek
    kürtösei, költők,
    pereljetek értünk otthon a mivélünk
    perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd
    itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.
    Kiáltsatok együtt,
    Európa bátor szellemei, költők,
    hogy gyáva vadállat bújik el a vackán
    és vaksi vakondok fúr alagútat.
    Daloljatok együtt,
    fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,
    hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,
    ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből
    és légi szavakból.
    Kezdjetek előlről építeni, költők,
    légvár katonái.

    Europa (Deutsch)

    …..

    …..

    …..

    …..

    …..

    …..

    …..

    …..

    Stiefmutter, ringend um deine Liebe
    schlägt dich mein Mund, behex ich mit Küssen dich, 
    beug dich mit Worten, daß du mich endlich erkennst… 
    Wer könnt’ uns entzweien,
    deiner Brust entreißen mich? War ich nicht 
    stets dein reiner treuer Sohn?
    Saß ich als Knabe denn nicht schon wie heut 
    lernend beim Lampenlicht deine Lektionen, 
    hinlauschend deiner vielsprachigen Rede, 
    daß jedes Wort ins Herz sich stahl?
    Schon versteht man seitdem mein Gelalle,
    wo ich auch hintreib, hab ich hundert Verwandte, 
    wo’s mich auch hinzieht, Brüder hab ich tausend.
    Sah ich denn im trüben Köln des deutschen Muttchens 
    Schlurfen nicht, der elfeschen Pariser Mädchen 
    schwingendes Hüpfen, das silbrige Haar
    des Lords in London, und aß und trank 
    ich nicht in den Arbeitervierteln
    mit lauten Italienern am Familientisch?
    Schmerzte denn nicht bis ins Mark mich der Slawen,
    der bleichen Slawen Langweile, goldfarbener 
    müder Glanz ihres Grams?
    Mein Herz ist offen jedem Volk der Erde, 
    es weitet sich, alle haben drin Platz.
    So laßt auch mich 
    in euer Herz. 
    Ihr ferner Völker 
    Hornisten, ihr Dichter, streitet um uns 
    mit denen zuhaus, die uns bestreiten, 
    um unsere Mutter, ein gleiches gilt uns: 
    zu streiten um euch, eurer Mutter Leben. 
    Ruft gemeinsam,
    Europas entschlossene Geister, Dichter:
    hier duckt feige Bestie sich auf ihrem Lager, – 
    und blinder Maulwurf wühlt im Tunnelgang. 
    Singt gemeinsam,
    Lichter, Fürsten, Geistesfürsten:
    Ein feste Burg sei unsre Seel, Luftschloß unsre Burg, 
    die wirzum Himmel hochmauern, aus männlicher Liebe, 
    aus luftigen Worten.
    Beginnt den Bau aufs neue, Dichter, 
    Luftschloß-Musketiere.

    Translation: Kárpáti, Andreas (⇒⇒English)

    Hősök tere, 2003. augusztus 19.
    BANCO SABADELL (2012. május 31.)

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Hungarian Catholic NGO’s 2019-04-18 - 02:44 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: Húsvét, , Szép versek   

    Passió / Passione 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Passió

    Csak a vágóhíd melege,
    muskátliszaga, puha máza,
    csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
    lemosdanak a mészároslegények,
    de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.

    *

    Pilinszky János

    Passione /italiano/

    Solo il calore del mattatoio,
    l’odore di geranio, la morbida lucentezza,
    solo il giorno esiste. Nel silenzio, dietro il vetro
    si lavano i giovani macellatori,
    ma ciò ch’è accaduto, in qualche modo non ci riesce a finire.

    Translation: Czikos Ibolja
    (⇒⇒ english;  ⇒⇒ română)

     

    Ferenc pápa megcsókolja egy elítélt lábát (húsvéti lábmosás szertartása)

    Nemet mondunk a kirekesztésen és az egyenlőtlenségen alapuló gazdaságra. Ez a gazdaság öl.” (Ferenc pápa: Evangelii Gaudium)

     
  • Katakomba 2019-03-15 - 01:33 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , , , Szép versek   

    Gyönyörűt láttam / Ho visto una meraviglia 

    ⇓ Megosztás ⇓


    Gyönyörűt láttam

    Gyönyörűt láttam, édeset,

    elképzeltem egy gyenge rózsát.

    Elbámészkodtam s rám esett,

    mint nagy darab kő, a valóság.

     

    Ám ez a kő is képletes.

    A legjobb, ha mindent kimondok.

    Igy oktatnak ügyeletes

    és tanulságos napi gondok.

     

    Lám, ösztönöm helyes nyomon

    járt, amikor bejött az ember.

    “Kikapcsolja a villanyom” –

    ez zúgott bennem, mint a tenger.

     

    A kés ott volt az asztalon

    – éppen a ceruzám hegyeztem –

    ha ezt az embert leszurom,

    tudom, mindennel kiegyeztem.

     

    El voltam keseredve. Hát.

    Minden sötét és szomorú lesz.

    Állat védheti otthonát;

    hanem másfajta háború ez.

     

    Fegyvert ragadni gyengeség:

    megöl az ellenség és megver

    s elszáll rólam a kedves ég.

    Jogállamban a pénz a fegyver.

     

    A hadviselés itt ma más.

    A hős a kardot ki se rántja.

    Bankó a bombarobbanás

    s mint fillér, száll szét a szilánkja.

     

    Igy okoskodtam s jónapot

    kivánva elhuzódtam oldalt

    s este a nyájas csillagok

    rámnevettek a teli holddal.


    Ho visto una meraviglia /italiano/

    Ho visto una meraviglia, deliziosa,

    ho immaginato una rosa delicata.

    Mi son distratto e come un grosso

    macigno, la realtà mi piombò addosso.

     

    Ma anche ‘sto macigno è simbolico.

    La cosa migliore è se dico tutto.

    Così m’ammoniscono i solerti

    e istruttivi problemi quotidiani.

     

    Beh, quando è entrato quell’uomo,

    il mio istinto mi suggeriva giusto.

    “Mi staccherà la corrente” –

    come un mare mi ronzava dentro.

     

    Il coltello stava là sul tavolo,

    – stavo giusto temperando la matita –

    so già, se accoltello quest’uomo,

    mi sarò riconciliato con il mondo.

     

    Certo, ero veramente disperato.

    Sarebbe diventato tutto triste e buio.

    L’animale può difendere la sua cuccia,

    ma questa è tutt’altro tipo di lotta.

     

    Passare alle armi è debolezza:

    il nemico mi uccide mi sconfigge

    e mi abbandonerà il ridente cielo.

    Il capitale, è l’arma, nello stato di diritto.

     

    Qui oggi è diversa la belligeranza.

    L’eroe non sguaina la sua spada.

    La bomba, è la banconota che esplode,

    volano i centesimi come le schegge.

     

    Così almanaccavo e augurando

    buon giorno mi son scansato,

    e a sera mi sorridevano le stelle

    ammalianti e la luna dal cielo.

    Translation: Cikos Ibolja    (⇒⇒ English)

     
    József Attila: Gyönyörűt láttam (Elmondja: Varga-Huszti Máté      ⇒⇒Elmondja: Csermalmi György)

    ********

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Katakomba 2019-02-20 - 00:07 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , Szép versek   

    Favágó / El leñador 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Favágó

    El leñador /español/

    Vágom a fát hűvös halomba,

    fényesül a görcse sikongva,

    zúzmara hull szárnyas hajamra,

    csiklándani benyúl nyakamba –

    bársonyon futnak perceim.

    Corto la leña, crece el montón fresco.

    El nudo, chirriando, resplandece.

    Sobre mi pelo alado cae escarcha

    y luego me hace cosquillas en la nuca.

    Corre mi tiempo sobre terciopelo.

    Fönn, fönn a fagy baltája villog,

    szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,

    hajnal suhint, forgács-fény röppen –

    amott is vág egy s dörmög közben:

    tövit töröm s a gallya jut.

    En lo alto reluce el hacha de la helada.

    Chisporrotean tierra y cielo, ojos y frente.

    Cimbra el alba, vuelan luces-astillas.

    Allá otro leñador, gruñendo, agita el hacha.

    He devastado el tronco; sólo tendré las ramas.

    -Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,

    ne szisszenj minden kis szilánkhoz!

    Ha odasujtsz körül a sorshoz,

    az úri pusztaság rikoltoz –

    a széles fejsze mosolyog.

    ¡Vamos, golpea alegremente el duro tronco!*

    Que no te asuste ya la más pequeña astilla.

    Si asestas el hachazo en el sitio debido,

    el senorial desierto crujirá

    y el hacha gruesa sonreirá.

    József Attila (1929.)

    Translation: Jamís, Fayad  (⇒⇒ english;  ⇒⇒ română)

    ***

     

    ***

    *El poeta emplea el vocablo húngaro’tőke’ que significa, a la vez, tronco y capital.
    József Attila: Favágó – Elmondja: Latinovits Zoltán

    ******************************

    Ajánlás:
    Kuno Füssel und Michael RammingerDem Kapital an die Wurzel ⇒⇒ Magyarul

    A felszabadítás teológiája (1965 -)

    ⇑Tartalom⇑

     
c
új bejegyzés készítése
j
következő bejegyzés / következő hozzászólás
k
előző bejegyzés / előző hozzászólás
r
Hozzászólás
e
Szerkesztés
o
hozzászólást mutat / elrejt
t
Vissza a lap tetejére
l
belépéshez
h
segítséget mutat / elrejt
shift + esc
Megszakítás