Címke: Szép versek Hozzászólás-láncolat összezárása | Billentyűparancsok

  • Katakomba 2019-10-05 - 19:42 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , , Szép versek   

    Előszó / Prologue 

    Előszó

    Prologue /english/

    Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
    Zöld ág virított a föld ormain.
    Munkában élt az ember mint a hangya:
    Küzdött a kéz, a szellem működött,
    Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
    S a béke izzadt homlokát törölvén
    Meghozni készült a legszebb jutalmat,
    Az emberüdvöt, melyért fáradott.
    Ünnepre fordúlt a természet, ami
    Szép és jeles volt benne, megjelent.

    Öröm – s reménytől reszketett a lég,
    Megszülni vágyván a szent szózatot,
    Mely által a világot mint egy új, egy
    Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
    Hallottuk a szót. Mélység és magasság
    Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
    Megszünt forogni egy pillantatig.
    Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
    A vész kitört. Vérfagylaló keze
    Emberfejekkel lapdázott az égre,
    Emberszivekben dúltak lábai.
    Lélekzetétől meghervadt az élet,
    A szellemek világa kialutt,
    S az elsötétült égnek arcain
    Vad fénnyel a villámok rajzolák le
    Az ellenséges istenek haragját.
    És folyton-folyvást ordított a vész,
    Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
    Amerre járt, irtóztató nyomában
    Szétszaggatott népeknek átkai
    Sohajtanak fel csonthalmok közől;
    És a nyomor gyámoltalan fejét
    Elhamvadt várasokra fekteti.
    Most tél van és csend és hó és halál.
    A föld megőszült;
    Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
    Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
    Ki megteremtvén a világot, embert,
    E félig istent, félig állatot,
    Elborzadott a zordon mű felett
    És bánatában ősz lett és öreg.

    Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
    S az agg föld tán vendéghajat veszen,
    Virágok bársonyába öltözik.
    Üvegszemén a fagy fölengedend,
    S illattal elkendőzött arcain
    Jókedvet és ifjuságot hazud:
    Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
    Hová tevé boldogtalan fiait?

    I wrote this when the sky was still serene.
    When blossoming boughs beautified the earth.
    When mankind laboured like the humble ants,
    When spirit soared, and hands were hard at work,
    The thoughtful mind alive, the heart in hopes,
    When peace could dry her tired brow at last,
    Presenting that most glorious reward,
    The happiness of man, her noble aim.
    All nature celebrated, everything
    Benign or beautiful, came out to feast.

    Delight and hope were trembling in the air,
    Expectant of the grand inauguration,
    Addressing all the world in lofty phrases
    In tones to suit a better, new creation.
    We heard the word. Its sound reverberated
    On high and in the deep. For but a moment
    The mighty universe had ceased rotating.
    Then all fell silent, lull before the storm.
    The tempest broke, its blood-congealing hands
    Were lobbing human skulls into the sky,
    Its feet were wading deep in human hearts,
    And life was wilting in its baneful breath.
    The torchlight of the spirit died away,
    And on the fading forehead of the sky
    A lightning etched the otherwordly lines
    Of hostile gods in black, bloodthirsty temper.
    The tempest blasted, bellowed like a madman,
    A rabid monster raging at the world,
    And where it went, along the bloody way
    The curses of a butchered populace
    Are rising from the steaming hecatombs
    And devastation rests her weary head
    On grey incinerated city ruins.
    It’s winter now and death and snow and stillness,
    The earth turned white;
    Not hair by hair as happy people do,
    It lost its colour all at once, like God,
    Who on the sixth day, crowning his creation,
    Gave life to man, the godly-beastly mongrel,
    And shattered by the grim monstrosity
    His sorrow turned Him white and very old.

    When spring, the makeup-mistress comes again,
    The aged earth may take a periwig
    And find a frilly frock of daffodils.
    The ice may thaw out on her glassy eyes,
    Her perfume-scented, painted-on complexion
    Pretending youth and faking happiness;
    Ask then the aging, wrinkled prostitute
    What has she done to her unhappy sons?

    Vörösmarty Mihály (1850-’51.)

    Translation: Zollman, Peter ( ⇒⇒ Deutsch)

    1849. október 6.

    Vörösmarty Mihály: Előszó — Elmondja: Sinkó László (⇒⇒Elmondja: Bessenyei Ferenc)

    Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie!”

    (Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!)

    2019. október 6.

    Avagy virág vagy te?

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Katakomba 2019-04-23 - 00:09 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , Szép versek   

    Európa / Europa 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Európa

    Európa, hozzád,
    feléd, tefeléd száll szózatom a század
    vak zűrzavarában,
    s míg mások az éjbe kongatva temetnek,
    harsány dithyrambbal én terád víg,
    jó reggelt köszöntök.

    Ó ősi világrész,
    te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,
    lelkek nevelője, illatokat és ízt
    szürő, csodatévő, nagyhomloku, könyves,
    vén Európa.

    Ha mostoha is vagy, viaskodom érted
    és verlek a számmal és csókkal igézlek
    és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.

    Ki téphet el innen,
    ki téphet el engem a te kebeledről?
    Nem voltam-e mindig hű, tiszta fiad tán?
    Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel
    lámpám sugaránál tanulva a leckéd,
    vigyázva, csodálva száznyelvü beszéded,
    hogy minden igéje szivembe lopódzott?

    Már értik azóta az én gügyögésem,
    bármerre vetődjem, sokszáz rokonom van,
    bármerre szakadjak, testvérem ezer van.
    Nem láttam-e Kölnben a német anyókát
    esőbe csoszogni, Párizsban a tündér
    francia leányok könnyű szökelését,
    Londonban a lordok hajának ezüstjét,
    s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben,
    családi szobákba lármás olaszokkal?
    Nem fájt-e velőmig a szlávok, a sápadt
    szlávok unalma, a bánat aranyszín
    fáradt ragyogása?
    Mind édes-enyémek a népek e földön,
    kitágul a szívem, beleférnek együtt.

    Fogadjatok engem
    ti is szivetekbe,
    s ti távoli népek
    kürtösei, költők,
    pereljetek értünk otthon a mivélünk
    perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd
    itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.
    Kiáltsatok együtt,
    Európa bátor szellemei, költők,
    hogy gyáva vadállat bújik el a vackán
    és vaksi vakondok fúr alagútat.
    Daloljatok együtt,
    fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,
    hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,
    ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből
    és légi szavakból.
    Kezdjetek előlről építeni, költők,
    légvár katonái.

    Europa (Deutsch)

    …..

    …..

    …..

    …..

    …..

    …..

    …..

    …..

    Stiefmutter, ringend um deine Liebe
    schlägt dich mein Mund, behex ich mit Küssen dich, 
    beug dich mit Worten, daß du mich endlich erkennst… 
    Wer könnt’ uns entzweien,
    deiner Brust entreißen mich? War ich nicht 
    stets dein reiner treuer Sohn?
    Saß ich als Knabe denn nicht schon wie heut 
    lernend beim Lampenlicht deine Lektionen, 
    hinlauschend deiner vielsprachigen Rede, 
    daß jedes Wort ins Herz sich stahl?
    Schon versteht man seitdem mein Gelalle,
    wo ich auch hintreib, hab ich hundert Verwandte, 
    wo’s mich auch hinzieht, Brüder hab ich tausend.
    Sah ich denn im trüben Köln des deutschen Muttchens 
    Schlurfen nicht, der elfeschen Pariser Mädchen 
    schwingendes Hüpfen, das silbrige Haar
    des Lords in London, und aß und trank 
    ich nicht in den Arbeitervierteln
    mit lauten Italienern am Familientisch?
    Schmerzte denn nicht bis ins Mark mich der Slawen,
    der bleichen Slawen Langweile, goldfarbener 
    müder Glanz ihres Grams?
    Mein Herz ist offen jedem Volk der Erde, 
    es weitet sich, alle haben drin Platz.
    So laßt auch mich 
    in euer Herz. 
    Ihr ferner Völker 
    Hornisten, ihr Dichter, streitet um uns 
    mit denen zuhaus, die uns bestreiten, 
    um unsere Mutter, ein gleiches gilt uns: 
    zu streiten um euch, eurer Mutter Leben. 
    Ruft gemeinsam,
    Europas entschlossene Geister, Dichter:
    hier duckt feige Bestie sich auf ihrem Lager, – 
    und blinder Maulwurf wühlt im Tunnelgang. 
    Singt gemeinsam,
    Lichter, Fürsten, Geistesfürsten:
    Ein feste Burg sei unsre Seel, Luftschloß unsre Burg, 
    die wirzum Himmel hochmauern, aus männlicher Liebe, 
    aus luftigen Worten.
    Beginnt den Bau aufs neue, Dichter, 
    Luftschloß-Musketiere.

    Translation: Kárpáti, Andreas (⇒⇒English)

    Hősök tere, 2003. augusztus 19.
    BANCO SABADELL (2012. május 31.)

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Hungarian Catholic NGO’s 2019-04-18 - 02:44 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: Húsvét, , Szép versek   

    Passió / Passione 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Passió

    Csak a vágóhíd melege,
    muskátliszaga, puha máza,
    csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
    lemosdanak a mészároslegények,
    de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.

    *

    Pilinszky János

    Passione /italiano/

    Solo il calore del mattatoio,
    l’odore di geranio, la morbida lucentezza,
    solo il giorno esiste. Nel silenzio, dietro il vetro
    si lavano i giovani macellatori,
    ma ciò ch’è accaduto, in qualche modo non ci riesce a finire.

    Translation: Czikos Ibolja
    (⇒⇒ english;  ⇒⇒ română)

     

    Pilinszky János: Passio

    Nemet mondunk a kirekesztésen és az egyenlőtlenségen alapuló gazdaságra. Ez a gazdaság öl.” (Ferenc pápa: Evangelii Gaudium)

     
  • Katakomba 2019-03-15 - 01:33 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , Szép versek   

    Gyönyörűt láttam / Ho visto una meraviglia 

    ⇓ Megosztás ⇓


    Gyönyörűt láttam

    Gyönyörűt láttam, édeset,

    elképzeltem egy gyenge rózsát.

    Elbámészkodtam s rám esett,

    mint nagy darab kő, a valóság.

     

    Ám ez a kő is képletes.

    A legjobb, ha mindent kimondok.

    Igy oktatnak ügyeletes

    és tanulságos napi gondok.

     

    Lám, ösztönöm helyes nyomon

    járt, amikor bejött az ember.

    “Kikapcsolja a villanyom” –

    ez zúgott bennem, mint a tenger.

     

    A kés ott volt az asztalon

    – éppen a ceruzám hegyeztem –

    ha ezt az embert leszurom,

    tudom, mindennel kiegyeztem.

     

    El voltam keseredve. Hát.

    Minden sötét és szomorú lesz.

    Állat védheti otthonát;

    hanem másfajta háború ez.

     

    Fegyvert ragadni gyengeség:

    megöl az ellenség és megver

    s elszáll rólam a kedves ég.

    Jogállamban a pénz a fegyver.

     

    A hadviselés itt ma más.

    A hős a kardot ki se rántja.

    Bankó a bombarobbanás

    s mint fillér, száll szét a szilánkja.

     

    Igy okoskodtam s jónapot

    kivánva elhuzódtam oldalt

    s este a nyájas csillagok

    rámnevettek a teli holddal.


    Ho visto una meraviglia /italiano/

    Ho visto una meraviglia, deliziosa,

    ho immaginato una rosa delicata.

    Mi son distratto e come un grosso

    macigno, la realtà mi piombò addosso.

     

    Ma anche ‘sto macigno è simbolico.

    La cosa migliore è se dico tutto.

    Così m’ammoniscono i solerti

    e istruttivi problemi quotidiani.

     

    Beh, quando è entrato quell’uomo,

    il mio istinto mi suggeriva giusto.

    “Mi staccherà la corrente” –

    come un mare mi ronzava dentro.

     

    Il coltello stava là sul tavolo,

    – stavo giusto temperando la matita –

    so già, se accoltello quest’uomo,

    mi sarò riconciliato con il mondo.

     

    Certo, ero veramente disperato.

    Sarebbe diventato tutto triste e buio.

    L’animale può difendere la sua cuccia,

    ma questa è tutt’altro tipo di lotta.

     

    Passare alle armi è debolezza:

    il nemico mi uccide mi sconfigge

    e mi abbandonerà il ridente cielo.

    Il capitale, è l’arma, nello stato di diritto.

     

    Qui oggi è diversa la belligeranza.

    L’eroe non sguaina la sua spada.

    La bomba, è la banconota che esplode,

    volano i centesimi come le schegge.

     

    Così almanaccavo e augurando

    buon giorno mi son scansato,

    e a sera mi sorridevano le stelle

    ammalianti e la luna dal cielo.

    Translation: Cikos Ibolja    (⇒⇒ English)

     
    József Attila: Gyönyörűt láttam (Elmondja: Varga-Huszti Máté      ⇒⇒Elmondja: Csermalmi György)

    ********

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Katakomba 2019-02-20 - 00:07 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , Szép versek   

    Favágó / El leñador 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Favágó

    El leñador /español/

    Vágom a fát hűvös halomba,

    fényesül a görcse sikongva,

    zúzmara hull szárnyas hajamra,

    csiklándani benyúl nyakamba –

    bársonyon futnak perceim.

    Corto la leña, crece el montón fresco.

    El nudo, chirriando, resplandece.

    Sobre mi pelo alado cae escarcha

    y luego me hace cosquillas en la nuca.

    Corre mi tiempo sobre terciopelo.

    Fönn, fönn a fagy baltája villog,

    szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,

    hajnal suhint, forgács-fény röppen –

    amott is vág egy s dörmög közben:

    tövit töröm s a gallya jut.

    En lo alto reluce el hacha de la helada.

    Chisporrotean tierra y cielo, ojos y frente.

    Cimbra el alba, vuelan luces-astillas.

    Allá otro leñador, gruñendo, agita el hacha.

    He devastado el tronco; sólo tendré las ramas.

    -Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,

    ne szisszenj minden kis szilánkhoz!

    Ha odasujtsz körül a sorshoz,

    az úri pusztaság rikoltoz –

    a széles fejsze mosolyog.

    ¡Vamos, golpea alegremente el duro tronco!*

    Que no te asuste ya la más pequeña astilla.

    Si asestas el hachazo en el sitio debido,

    el senorial desierto crujirá

    y el hacha gruesa sonreirá.

    József Attila (1929.)

    Translation: Jamís, Fayad  (⇒⇒ english;  ⇒⇒ română)

    ***

     

    ***

    *El poeta emplea el vocablo húngaro’tőke’ que significa, a la vez, tronco y capital.
    József Attila: Favágó – Elmondja: Latinovits Zoltán

    ******************************

    Ajánlás:
    Kuno Füssel und Michael RammingerDem Kapital an die Wurzel ⇒⇒ Magyarul

    Evangelii Gaudium (2013.)

    ⇑Tartalom⇑

     
c
új bejegyzés készítése
j
következő bejegyzés / következő hozzászólás
k
előző bejegyzés / előző hozzászólás
r
Hozzászólás
e
Szerkesztés
o
hozzászólást mutat / elrejt
t
Vissza a lap tetejére
l
belépéshez
h
segítséget mutat / elrejt
shift + esc
Megszakítás