Ha szeretem a szép lányt szolgamód, nem kell azért bugrisnak vélnetek. Javai fínom óhajra valók, csókjáért kardot, pajzsot viselek. Fazekat happolok, ha emberek jönnek, ellépek borért csendesen. Kerül gyümölcs meg sajt. S ha rendesen fizetnek, mondok: Jól ityeg bizony! Csak jőjenek, ha dürgésük leszen, e bordélyba, hol szállásunk vagyon.
De megvannak a vijjogó bajok, ha pénz nélkül jön Margot hálni meg. Szivem halálra gyűlöli. Fogod mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet, gyapjú gyanánt a zálogba vihedd! S kezét csipőre téve bőg nekem az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem, ő nem teszi! Hát jól képen kapom, – az orra fölött hordja kézjegyem e bordélyban, hol szállásunk vagyon.
Majd megbékélünk; szellent rám nagyot – dagadtabb, mint a dongó – fölnevet, combom csapkodja, Gogo-z meg gagyog, öklével birizgálja fejemet. Mint bunda, alszunk, lévén részegek. S kelünk. Korog a hasa. Kényesen fölmászik rám, nyögök keservesen, a deszkánál is laposabbra nyom, ledérkedéssel tönkre így teszen e bordélyban, hol szállásunk vagyon.
Ajánlás
V ihar, fagy, dér, – megvan a kenyerem! I gy vesz az ember gubát az eben. L óg rajtam, pénzit megéri velem. L otyó, kurafi: passzolunk nagyon! O csmányoké ez ocsmány szerelem. N incs emberségünk, hát ne is legyen e bordélyban, hol szállásunk vagyon!
Se j’ayme et sers la belle de bon haict, M’en devez-vous tenir à vil ne sot ? Elle a en soy des biens à fin souhaict. Pour son amour ceings bouclier et passot. Quand viennent gens, je cours et happe un pot : Au vin m’en voys, sans demener grand bruyt. Je leur tendz eau, frommage, pain et fruict, S’ils payent bien, je leur dy que bien stat : « Retournez cy, quand vous serez en ruyt, En ce bourdel où tenons nostre estat ! »
Mais, tost après, il y a grant deshait, Quand sans argent s’en vient coucher Margot ; Veoir ne la puis ; mon cueur à mort la hait. Sa robe prens, demy-ceinct et surcot : Si luy prometz qu’ilz tiendront pour l’escot. Par les costez si se prend, l’Antechrist Crie, et jure par la mort Jesuchrist, Que non fera. Lors j’enpongne ung esclat, Dessus le nez luy en fais ung escript, En ce bourdel où tenons nostre estat.
Puis paix se faict, et me lasche ung gros pet Plus enflée qu’ung venimeux scarbot. Riant, m’assiet le poing sur mon sommet, Gogo me dit, et me fiert le jambot. Tous deux yvres, dormons comme ung sabot ; Et, au reveil, quand le ventre luy bruyt, Monte sur moy, qu’el ne gaste son fruit. Soubz elle geins ; plus qu’ung aiz me faict plat ; De paillarder tout elle me destruict, En ce bourdel ou tenons nostre estat.
ENVOI.
Vente, gresle, gelle, j’ay mon pain cuict ! Je suis paillard, la paillarde me suit. Lequel vault mieux, chascun bien s’entresuit. L’ung l’autre vault : c’est à mau chat mau rat. Ordure amons, ordure nous affuyt. Nous deffuyons honneur, il nous deffuyt, En ce bourdel ou tenons nostre estat.
François Villon: Ballade de la grosse Margot — Featuring artist: Monique Morelli
Francois Villon (József Attila): Ballada a Vastag Margot-ról — Elmondja: Gálffi László
Francois Villon (József Attila): Ballada a Vastag Margot-ról — Előadja: Kaláka EgyüttesNincs emberségük — hát ne is legyen? Bordély ez, hol szállásuk vagyon?
Már egy ideje – az ellenzéki pártoktól kiindulva – markáns néphülyítés folyik, miszerint a kormány megpuccsolta a régi Alkotmányt, az Alaptörvény pedig érvénytelen. Szó szerint „alkotmányos puccs”-ról beszélnek, holott már maga a szókapcsolat is fogalmilag kizárt. Akik ezt a sületlenséget hirdetik, sőt mi több: a közösségi médiában erőteljesen terjesztik, arra játszanak, hogy a magyar polgár nem tud olvasni, nem is akar olvasni, de ha akarna is, mindegy az neki: úgysem képes értelmezni sem az olvasott szöveget, sem a saját helyzetét.
A régi Alkotmány alábbiakban idézett szakaszait* NEM a FIDESZ-KDNP-kormány lopta be a régi Alkotmányba, hogy ezzel visszaélve megalkothassa a saját szája íze szerinti új alkotmányát: az Alaptörvényt. Ezek a szakaszok a rendszerváltás óta ott voltak a régi Alkotmányban, mely régi Alkotmányban tehát szó sem volt arról,
hogy a hazánk neve nem lehet „Magyarország”, hanem csak „Magyar Köztársaság” (sőt: a preambuluma “Magyarország”-nak nevezi!);
hogy a régi Alkotmány örökéletű, nem lehet hatályon kívül helyezni (sőt: éppen ellenkezőleg!);
hogy nem lehet egészen új alkotmányt elfogadni (sőt: éppen ellenkezőleg!);
hogy az új alkotmány megalkotásához a parlamenti pártok konszenzusa szükségeltetik (sőt: elegendő a kétharmad!);
hogy az alkotmányt csak népszavazással lehet megváltoztatni (sőt: kimondottan ellenkezőleg!);
hogy új alkotmányt csak népszavazással lehet alkotni, ill. az új alkotmányt népszavazással szükségeltetik elfogadni vagy szentesíteni (sőt: kimondottan ellenkezőleg!).
Közismert, hogy a régiAlkotmány ab ovo illegitim, mivel illegitim országgyűlés fogadta el a hazánkat leigázó Szovjetunió parancsára, majd a szovjet szuronyok oltalmában illegitim mód regnáló Kádár-rezsim módosítgatta kedve szerint. Közismert az is, hogy a rendszerváltáskor ezt az illegitim kommunista Alkotmányt módosították, s lényegét tekintve ez a módosított alkotmány – bár itt-ott némi újabb módosításokkal – volt hatályos az Alaptörvény hatályba lépése előtt. Ha ezt a régi Alkotmányt tekintjük alapnak, megállapíthatjuk, hogy nemcsak az eredeti kommunista Alkotmány, hanem a rendszerváltáskori módosításais antidemokratikus, jogellenes és illegitim volt, a módosítások kitalálmányozói a világon senkitől sem kaptak erre felhatalmazást, nemhogy a néptől. Egy senki által meg nem választott önjelölt társaság egyszer csak kijelentette magáról, hogy ő lenne az Ellenzéki Kerekasztal, s mint ilyen kvázi alkotmányozó nemzetgyűlésfélének tartotta magát. Az akkori kommunista állampárttal megegyezve és kiegyezve – a nép feje fölött, a nép megkérdezése nélkül – saját kedvére, saját önös érdekei szerintmódosította a kommunista Alkotmányt, majd ezt a módosított Alkotmányt az állampárti parlament elfogadta, s a kommunista hatalom nyomban ki is hirdette. Hogy ne legyen visszaút. Tehát még csak nem is a rendszerváltás első szabad parlamentje hajtotta végre a módosításokat, hanem egy parlamenten kívüli szűkkörű társaság, s a módosításokat szintúgy nem az első szabadon választott parlament fogadta el, hanem a (látszólag) bukott rezsim parlamentje. Ha valakik megpuccsolták az alkotmányt, hát éppen ők – ha valami alkotmányos puccs volt a javából, hát éppen ez.
Nos: mi ebben a demokrácia?
Mi ebben a res publica: a közös ügy?
Mi ebben az annyira védendő?
Az illegitim szűkkörű társaság által módosított régi Alkotmány lényegében kizárta a népszavazást az alkotmány ügyében, s kimondottan lehetővé tette, hogy a kétharmadot szerzett párt(koalíció) azt tegye az alkotmánnyal, amit csak akar, hovatovább szinte előírta, hogy új alkotmányt alkosson.Vagyis nemcsak nyitva hagyta, hanem kifejezetten tágra nyitotta a kapukat (a burkolt antidemokrácia helyett)a nyíltan antidemokratikus hatalomgyakorlás előtt.
Az illegitim szűkkörű társaság jogellenes és demokráciaellenes alkotmánymódosításához képest a kormányfrakció új alkotmánya egyértelműen jogszerű. Demokratikusnak nem demokratikus – de hát maga a rendszer, az igazságtalan struktúraaz, ami nem demokratikus.
Az Alaptörvény elfogadásakor az országgyűlésnek 385 tagja volt, ebből 262 képviselő fogadta el az Alaptörvényt, azaz nyilvánvalóan a képviselők több mint kétharmada (egészen pontosan: 68,05%):
Következően az Alaptörvény abszolúte törvényes, a jogállamiság talaján áll, legitim, s abszolúte befolyásolhatatlan. Hogy ez így lehessen, a rendszerváltó pártok közösen – ún. konszenzussal – találmányozták ki a rendszerváltás pillanatában, majd tartották életben két hosszú évtizeden át, egészen a FIDESZ-KDNP 2010-es hatalomra kerüléséig. Mivel a cél az volt, hogy a nép soha – de soha! – bele ne szólhasson. Mármint a saját alkotmányába, a saját életébe, a saját sorsába sohase szólhasson bele. Maga a NÉP. Mivel a párttagok még az 1%-át sem teszik ki a választópolgároknak, a cél az volt – s az is maradt –, hogy a választópolgárok 99%-a ki legyen zárva mind a hatalomból, mind az alkotmányozás lehetőségéből. Alkotmányosan, törvényesen, jogállami talajon.
Akkor most mit akarnak az ellenzéki pártok ezzel az alkotmány-mizériával? Bizony ugyanazt akarják, mint ami a rendszerváltáskor történt: megint egy szűkkörű önjelölt társaság akarja magát alkotmányozó nemzetgyűlésnek tekinteni, s a nép helyett akar megint antidemokratikus és illegitim módon alkotmányozni. Gondolják: hogyha a nép egyszer már bevette, s szó nélkül tűrte a jogai lábbal tiprását, ismét beveszi és ismét tűrni fogja. Mert fixa ideájuk, hogy a nép eszetlen, semmit sem ért, semmire sem képes. Bizony nem azt akarják, hogy a nép írja meg és fogadja el a saját alkotmányát, hanem egyértelműen azt, hogy a FIDESZ-KDNP helyettők írhassanak nekünk egy újabb alkotmányt, amelyet majd kötelező lesz nekünk betartani.
Csakhogy: mivel egyik ellenzéki pártnak sincs esélye kétharmados többségre jutni (de még az összes ellenzéki pártnak együtt sem), törvényesen, jogállami keretek között ez most nem valósítható meg – a jogállamot, a törvényeket, az alkotmányt ugyanis kizárólag csak a forradalmak tudják és merik átlépni, mivelhogy a forradalmak szükségképpen alkotmánysértők. Biztatnak is bennünket holmi rendszerváltó forradalomra erősen.
Csináljunk forradalmat – mi, a nép –, ahogy az ellenzéki pártokraták elvárják tőlünk?
Végül is? Miért is ne? A forradalom szép dolog, romantikus, lelkesítő, egyszerűen imádni való. Jó lenne mondogatni: „Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!” Mi ugyan nem vagyunk semmi jónak elrontói!
De csináljunk forradalmat – mi, a nép – pusztán azért, hogy az ellenzéki pártokraták alkotmányozhassanak helyettünk, hogy alkotmányos puccsot hajthassanak végre? Hogy a régi uraink helyett új uraink legyenek? Megéri ezért fölkelni a fotelból?
[Csak szólunk: Jelenleg Magyarország államformája köztársaság — mármint hivatalosan. Az Alaptörvény szerint. Az Alaptörvény módosításához a parlamenti képviselők kétharmada szükségeltetik. A kormánynak megvan a kétharmada. Miből tart az államformát monarchiára módosítani? Ez is abszolúte törvényes lenne, abszolúte a jogállam talaján állna. A korona is kéznél van: éppen ott van a Parlamentben. Hogy ez lehetetlen? Ugyan már!Magyarország legalább 2012 óta kristálytiszta monarchia – mégpedig nem alkotmányos, hanem abszolút monarchia, annak is inkább a despotikus variánsa. Egy ilyen lépéssel csak hivatalossá tennék, ami egyébként is igaz, s amit egyébként is mindenki tud. Meg aztán minek is hazudni magunknak? Főként egy alaptörvényben? Róma is azt hazudta magának, hogy köztársaság: Augustus korától kezdve cca. 310 esztendőn át. Egészen addig hazudta magának, míg el nem jött egy őszintébb monarcha, s ki nem mondta azt, amit egyébként 310 év óta mindenki pontosan tudott: »nem holmi első polgár – princeps – vagyok én, hanem dominus«. Mai szóval mondva: »nem holmi első miniszter – prime minister – vagyok én, hanem Úr«. De a mi „első elöljáró”-nk nem fog várni az igazság kimondásával 310 évet…]*
1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya1
(Preambulum) A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés —hazánk új Alkotmányának elfogadásáig — Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:
2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikusjogállam, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek (a módosító 1990. évi XL. törvény. 1. §-a kivette a második tagomdatot: “amelyben a polgáridemokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek“).
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitástválasztott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.
(2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3)E jogkörében az Országgyűlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;
24. § (1) Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek több, mint a fele jelen van.
(2) Az Országgyűlés a határozatait a jelenlévő képviselők több mint a felének szavazatával hozza.
(3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozataláhozaz országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
77. § (2)Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárrakötelezőek (a módosító 2002. évi LXI. törvény 11. § (4) f) pontja óta a “a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra” helyett: „mindenkire”).
Katakombablog 
Hozzászólás