Actus fidei

Elég volt a lincselésből! Elég a nyilvános autodaféból!

Ezt az embert nyilvánosan megtagadta a saját pártja, az imádott pártelnöke és miniszterelnöke, erre az emberre kenték még a választási kudarcaikat is. Ennek az embernek nyilvános megalázására szólított föl egy pártokrata olimpiai bajnok, mintha bizony a sportteljesítményt is meg kellene kérdőjelezni, mintha a jelen bűneiért a múlt érdemeit is el kellene törölni.

Milyen erkölcsi magasságokban érzik most magukat a rátámadók! Milyen jó érzés falkában rárohanni a sebektől vérző falkatársra! Széttépni, szétszaggatni, a torkát is elharapni. Hogy a földön fekszik, hogy nem tud védekezni? Annál inkább, hisz így a legkönnyebb. Most igazán mondhatná Bayer Zsolt a kedvenc szövegét: “Ezek farizeusok“! Csak hát most a saját falkájára (is) kéne ezt mondania.

De miben is állnak ennek az embernek a bűnei? Leegyszerűsítve két pontban lehet összefoglalni:

1.) Köztörvényes bűncselekmények, amelyek mint ilyenek nyilvánvalóan erkölcsi bűnök is, azaz nyilvánvalóan a keresztény erkölcsbe is ütköznek. De ez tényleg így van? Mármint hogy tényleg elkövetett köztörvényes bűncselekményeket? Ámde azt, hogy Btk.-ba ütköző bűncselekményt követett volna el, senki sem állíthatja — ellenkezőleg:

Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.

Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, 6. Cikk 2.

KELL! Nincs apelláta — nincs kivétel. Így szól a jog — ha valakinek nem tetszik, az Európa Tanácsnál vagy a strasbourgi bíróságon reklamáljon!

2.) “Csak” erkölcsi bűnök, amelyek nyilvánvalóan a keresztény erkölcsbe ütköznek. Ezekről szinte minden rátámadó azt mondja, hogy nem ezekről van szó, mert ezek “magánügyek”. Természetesen ezek nem holmi magánügyek, mivel az elkövető egy város — sőt mi több: egy megyeszékhely — első embere, akinek — mondhatni: hivatali — kötelessége példát mutatni, példamutatóan élni, s aki ha megszegi az erkölcsi szabályokat, méltatlanná válik a tisztségére. Mindenütt és mindenkoron, a történelmi múltban és a modernkori jelenben, az európai kultúrkörben és a nem-európai kultúrkörben egyaránt. De hát nem ezt mondják, mert ez — legalábbis szerintük — nem volna PC (hiszi a piszi…).

De ha “magánügy”-nek mondják, mi közük vele? Ez esetben ugyanis a “csak” keresztény erkölcsbe ütköző bűnök nem rájuk tartoznak, hanem a keresztényekre. A keresztények dolga pedig a keresztények dolga — vagy tán nem?

De mi dolga is van ezzel a kereszténynek? Az attól függ: ha a bűnös menedéket kér, az a dolga, hogy menedéket adjon. Hogy jól értse mindenki: nemcsak az ártatlanul üldözöttnek, hanem az üldözött bűnösnek is menedéket kell adnia. Ez az ún. templomi menedékjog, amely nem keresztény “találmány-ármány”, hanem — legalább a sumerek óta meglévő — ősi jog.

A menedéknyújtásnak nem feltétele sem az ártatlanság, sem a bűnbánat. A menedéknyújtás feltétel nélküli, az embert emberi méltóságából adódóan — “alanyi jogon” — illeti meg, pusztán azért, mert EMBER.

A menedéknyújtás időnyújtás is. A bűnbánathoz idő kell, az ember nem mindig képes rögtön felfogni a bűne súlyát. Olyan ez, mint mikor kalapáccsal az ujjunkra csapunk: hirtelen nem fáj, mert az ujjunk elzsibbad; a fájdalom később jön. A bűnbánat fájdalom. Iszonyú nagy fájdalom, nagyobb fájdalom, mint az ártatlanul meghurcolt ember fájdalma.

A bűnbánat fájdalma megtisztít, a megtisztult emberen már nincs rajta a bűn bélyege. Aki keresztény, érti ezt — aki meg nem keresztény, ne kérjen számon a keresztényeken pont olyasmit, amit maga meg sem ért!

Ezért nincs haszna annak, ha egy nyilvánvalóan nem katolikus lap kvázi a katolikus erkölcsre hivatkozva a katolikus egyháznak tesz fel direkt provokáló kérdéseket (HVG, 2019.10.22.).

Abban bizonnyal megegyezünk, hogy a közéleti következtetéseket nem a katolikus egyháznak kell levonnia (nem is szólva arról, hogyha ezt tenné, rögtön az orra alá dörgölnék, hogy direkt módon beleavatkozik a politikába). Ami viszont mindebből a katolikusokra tartozik, az a katolikusokra tartozik. Másként fogalmazva: a katolikusok belügye. Vagy tán nem?

Valójában nem egy emberről szól a történet, hanem a rezsimről. Az Orbán-rezsimről, amely nem keresztény, hanem gnosztikus (leginkább manicheus). Ha ezt megértjük, megértjük azt is, hogy mi történt, s miért. Visszaútja azonban mindenkinek van, mert visszaút mindig van. A kapu nincs bezárva, mert a kapu sosincs bezárva…

S megértjük azt is, miért nem engedte meg neki a miniszterelnök-pártelnök — aki egyébként a “keresztény szabadság” élharcosa, valamint a “kereszténység védelmezője” etc. —, hogy a polgármester-jelöltségről lemondjon. Mert akkor nem lett volna polgármester-jelöltje a FIDESZ-KDNP-nek. Mert akkor nem tudott volna győzni a FIDESZ-KDNP. Legalábbis Orbán Viktor szó szerint ezt mondta:

Mit gondol, befolyásolta a választást a Borkai-ügy?

Nehéz ezt megmondani. Meg kéne kérdezni az összes szavazót, aki leadta a szavazatát, de azt gondolom, hogy mindenkit megérint az ilyesmi, hiszen mindenkit megdöbbent és megráz. És ezért valamilyen hatást biztosan kiváltott. Énnekem nem dolgom, hogy egyetlen magyar állampolgár vagy bármely politikus magánélete fölött is pálcát törjek, de egy kötelességem volt és van: én vagyok ennek a közösségnek, a Fidesznek az elnöke, s világossá kell tenni, hogy bizonyos dolgok nálunk nem férnek bele. És ennek le kell vonni a konzekvenciáit. Ezért aztán Borkai Zsolt el is hagyta a mi politikai közösségünket.

Elég ennyi, hogy Borkai Zsolt elhagyta a Fideszt? Nem kellett volna lemondatnia?

Hát lemondatni nem tudtunk volna senkit sem egy választás előtt, mert abban az esetben, ha Borkai Zsolt nem indul el a győri polgármester-választáson, akkor a győriek előtt nem lett volna választási lehetőség. mert akkor egyetlen jelölt maradt volna állva. Ezért meg kellett várnunk, hogy a győriek eldöntsék, hogy mit akarnak, hogy a győri emberek elmondják a véleményüket, és utána nekünk, nekem mint pártelnöknek cselekednem kellett, s ezt meg is tettem, amit ilyenkor nemhogy meg kell, hanem evidensen cselekedni kell.

Exkluzív interjú Orbán Viktorral. Hír Tv, 2019. 10. 16. 21:00 (2:22-3:45)

Orbán Viktor tehát kimondottan, megfontolt szándékkal, határozottan és konkrétan arra vette rá a hívőit, hogy szavazatukkal támogassák azt az embert, aki keresztény szemmel nézve súlyos halálos bűnt követett el. Ezzel rávette a hívőit a halálos bűn elfogadására, a keresztény erkölcs negligálására, a politikai érdekek alá való rendelésére, végső soron magának a keresztény vallásnak, Jézus Krisztusnak a nyilvános megtagadására. Végtelen az ő bűne, mert ezzel benne bízó keresztényeket is rávett a nyílt istenkáromlásra, benne bízó becsületes magyarokat az erkölcsi fertő elfogadására. Végtelen az ő bűne, mert ezzel megalázta nemcsak a magyarországi keresztényeket, hanem egész Magyarországot is. Hisz a győri választási eredményről ország-világ tud, hisz a győri választási eredményen ország-világ megdöbbent. Sárba tudta taposni a magyar erkölcsöt, a magyar tartást, a magyar büszkeséget, sárba tudott taposni mindannyiunkat. Most már tényleg lesütött szemmel kell járnia a magyarnak.

Orbán Viktor Győrött (látszólag) legyőzte a magyar erkölcsöt, a magyar lelket, s (látszólag) diadalt aratott a kereszténység fölött. Úgy hiszi: Győrött sikerült neki, amit mindig is akart.

De ez csak a látszat: a győzelem talmi.

Kis butusok ezek a sehonnai hazaárulók, ezek a Lucifer-hívő manicheusok: Magyarország föl fog állni, Jézus Krisztus egyházát pedig nem lehet legyőzni!

ne ergo timueritis eos  (Mt 10,26)
Orbán Viktor
Orbán Viktor

********

Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte.
Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” 
Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent:
Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

Mt 9,9-13

***

Gyűlölni a bűnt és szeretni a bűnöst: ezzel lehetne definiálni az evangéliumi szeretet gyakorlatát. Amiből nyilvánvaló, hogy a farizeusi magatartás ott vét, hogy a bűnöst bűnével azonosítja.
Pedig a bűnös sosem volt azonos bűnével. S ha mégis, az legfeljebb a farizeus lehet, mivel szeretetlenségét igazságosságnak vélve abban a súlyos veszélyben él, hogy tévedését sose lesz módjában felismernie és belátnia. Úgy véli, „igazat mond másokról”, amikor valójában arról van szó, hogy nem tud szeretni.

Pilinszky János: A Szentírás margójára (Új Ember, 1969. július 6.)

***

El Greco: The Repentant Magdalen
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
 
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
 
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Ady Endre: Az Úr érkezése

José de_Ribera: San Pedro
Ad Endre: Az Úr érkezése — Elmondja: Bubik István

*******************************************************

Kapcsolódó aloldal: Keresztre feszített nők / Donne crocifisse (2019.)

Kapcsolódó bejegyzés (farizeus szálon is…): Találós aranyköpés

Ajánlott oldal (ENG): Save Our Souls – Hungaria, Anno Domini…

Ajánlott dokumentum (HU): Save Our Souls – Hungaria, Anno Domini…

⇑Tartalom⇑