A mi olvasóink biztosan nem hiszik igazi jóslatnak, de hátha más is idetéved. Mivel a mai magyar világunk sajnos sötét babonás világ, a biztonság kedvéért ideírjuk: a szerző NEM Nostradamus, hanemSzentmihályi Szabó Péter. A mű NEM jövendölés, hanem irodalmi alkotás. Viszont a többi stimmel…
Megosztottuk a Facebookon a démonmédia két blaszfémia-képét, hát nem ránk uszultak a Viktor-imádók? Már meg mit nem állítanak, mitse, bizony nem kevesebbet, minthogy:
a képeket mi magunk készítettük;
a képeket az ellenzék készítette;
a képeket készítő “Best of Viktor” nem kormánymédia, hanem Orbán-gúnyoló ellenzéki FB-oldal;
a képeket készítő “Best of Viktor”-nak semmi köze semmilyen kormánymédiához, főként nem a 888.hu-hoz;
provokátorok vagyunk, hazudunk;
farizeusok vagyunk;
libsik, libernyákok stb. vagyunk.
És a bónuszduma:
Mi vagyunk az istenkáromlók, mert megosztottuk, ami azt jelenti, hogy egyetértünk vele.
Ez utóbbi valódi, igazi gyöngyszem, mert ugyan mit is mondhatunk erre? Úgy normálisan a normális emberek leginkább azt gondolják, úgy lehet, ahogy írtuk: föl vagyunk háborodva. Azért tesszük közzé, hogy fölhívjuk a figyelmet a Viktor-média istenkáromlására. A Viktor-imádók meg higgyenek, amit akarnak, úgyis szent meggyőződésük, hogy pl. nem Borkai a hibás, hanem az, aki nyilvánosságra hozta a nem kimondottan keresztény cselekményét. Meg az, aki meg is nézte, hogy mulat egy díszes magyar úr. Az meg főleg hibás, aki a fejét is csóválja. Ja. Ismerős szöveg: az a gyanús, aki nem gyanús — az a hibás, aki nem hibás. Ilyesféle a narancs, ha magyar.
Mármost: mivel ennyire tájékozatlanok még a Viktor-imádók sem lehetnek, nyilván gyermeteg provokációról van szó. De azért — hogy senkifiával el ne hitethessék a hazugságaikat — adatoljuk a gyönyörűséges képek szülőit, s azt is, konkrétan ki áll mögöttük. Aki ugyanis a blaszfémia-képek mögött áll, az a vicces mémekre specializálódott “Best of Viktor” intelligens, ránézésre is magas esztétikai igényű csapata. Ezen dicső csapatnak különlegesen dicső tagjai is vannak, így pl. a “Best of Viktor” tagja a fideszes Sára Botond (akkori) józsefvárosi polgármester úr. Ezen szuper-dicső “Best of Viktor” a 888.hu elitcsapata; a 888.hu szintúgy dicső szerkesztőségébe pedig maga Orbán Viktor járogat. A nagyon-dicső Orbán Viktor konkrétan a “Best of Viktor” műtermébe is járogat. Igaz, nem csak ő: a dicső Gulyás Gergely miniszter úr is. Mégis talán a legdicsőbb a szuper-intelligens homo aestheticus G. Fodor Gábor, a dicső szerkesztőség dicső főszerkesztője; nem mellesleg Századvég-elnök meg kormánystratégiai kutatásvezető (vagy mifene). G. Fodor Gábor még 2018 őszén-telén telepanaszolta az egész kormányoldali médiát, mert a Facebook letiltott egy “Best of Viktor” mémet. Ebbéli sérelmét magukra vették a kormánypártok is, a KDNP a honlapján számolt be a hallatlan cenzúráról, Hollik István, a FIDESZ-KDNP (akkori) frakciószóvivője felháborodott hangon igazi sajtótájékoztatót tartott. Na és ugyan hol? Véletlenül a 888.hu szerkesztőségében (biztos arra járt, s ha már úgyis ott van, gondolta, beugrik egy kicsit). Na és ugyan kivel együtt? G. Fodor Gáborral együtt (biztos ez is véletlen). Úgyhogy dicsőkből van itt bőven. És természetesen nagydicsőségű a 888.hu tulajdonosa: a szeretve tisztelt Habony Árpád úr (akiről köztudott — mert mondta Orbán Viktor –, hogy semmi köze Orbán Viktorhoz). Bocsánat, csupa nagybetűvel illőbb mondani: ARPAD HABONY VON IBIZA.
Ez van.
Csak szólunk: Olaszországban épp mostanában tartóztattak le egy ugyanilyen dicső művészt istenkáromlás vádjával, mert nem átallott Jézus Krisztust gúnyoló képet alkotni. Az istenkáromlás több európai országban is bűncselekmény, mert hiszen nem úri dolog embertársaink hitén csúfolkodni. Meg aztán mi van akkor, ha arra jár néhány túlérzékeny hívő? A szintúgy humorkirály Charlie Hebdo szerkesztősége bővebb információval bír e körben. Persze ott az iszlámot gúnyolták — itt meg csak a lúzer keresztényeket. Habár ott nem is magát az Istent, hanem Mohamedet, aki, még ha próféta is, mégiscsak egy ember — itt meg Jézus Krisztust, a Szentháromságot, sokunk számára az Istent. Franciaország egyébként is migráncs-simogató, súlyos fokban Soros-bérenc (etc.) laicista állam — ez meg itt maga a keresztény szabadság. Ujjé, a Ligetben nagyszerű…
Hollik István kormányfrakció-szóvivő úr G. Fodor Gáborral sajtótájékoztatót tart a 888.hu szerkesztőségében 2018. október 7-én (MTI Fotó: Mónus Márton, FORRÁS: KDNP)
Mármost: ezt a mémet a Best of Vikor készítette, majd közzé is tette, amit a Facebook szó nélkül tűrt. Ezt követően Bertha László, a 888.hu újságírója megosztotta a Facebookon, mire a Facebook (állítólag) letiltotta Bertha Lászlót rasszizmus és homofóbia ügyileg. Amiben azért volna valami, mármint a letiltási okban, különösen, ha elolvassuk, mit írt erről az érintett:
A Facebook szerint már választani is homofób és rasszista
Zuckerberg honi cenzorai szerint már választani is gyûlöletkeltõ, pláne, ha az ember nem az abnormalitás pártfogója.
Tegnap értesítést kaptam a Facebooktól, miszerint a következő 7 napban sem bejegyzést, sem hozzászólást nem tehetek közzé, valamint a Messengert sem használhatom. Történt ugyanis, hogy a 888.hu hivatalos Facebook-oldalán megosztottam egy Best of Viktor-képet, melyen az izzadt néger férfiakat ölelgető francia elnök fotója látható, szembeállítva Orbán Viktorral, aki épp az unokáját tartja a kezében.
A képek önmagukért beszélnek, így természetesen nem kellett hozzá különösebb kommentárt fűznünk. Mindössze annyit: Tessék választani!
Viszont a 888.hu nem hagyta magát, csakazértis közzétette a Facebookon (érdekes, akár a Best of Viktort, őket sem tiltották le).
Futótűzként terjedt a hír a kormányoldali médiában, hogy a Facebook Soros György parancsára tiltotta le a Best of Viktor mémet, mivelhogy a mém “bevándorlásellenes“. Valami elképesztő, hogy még ezt a sületlenséget is állítani merészelték, s még elképesztőbb, hogy a Viktor-hívők el is hitték. Pedig hát ez a Macron-kép más szempontból annyira elhíresült, hogy gyakorlatilag köztudott: a kép nem az európai Franciaországban készült, hanem a Francia-Antillákon, Franciaország egyik tengerentúli megyéjében (Saint-Martin); nem migránsokkal van körülvéve Macron, hanem őslakosokkal (akiknek ősei nem bevándoroltként kerültek oda, hanem rabszolgának behurcolva). Ilyesformán a Macron-kép nem minősülhet bevándorláspárti képnek, mert ugyan miként vándoroljon be valaki a saját szülőhazájába? (Legfeljebb a franciák és a hollandok lehetnek arrafelé “migánsok”.) Márpedig: ha a Macron-kép nyilvánvalóan nem bevándorláspárti kép, akkor nem is lehet belőle bevándorlásellenes mémet gyártani. Úgy normálisan… És ha ezt normálisan nem lehet megtenni, akkor nyilvánvaló, hogy a Facebook nem bevándorláspártiság okából tiltotta le. Hanem pontosan azért, mert igenis rasszista, uszító, s rágalmazó mód arra céloz, hogy (az egyébként nős) Macron homoszexuális. Egyszóval: a Best of Viktor mémje hazug, alpári és undorító.
Mindenesetre a letiltás-szörnyűséget alaposan kitárgyalta a 888.hu, az Echo TV “A Nyolcas” című műsorában G. Fodor Gábor főszerkesztő úr és Megadja Gábor főszerkesztő-helyettes úr, továbbá a teljes kormánymédia. Pl. a TV2 “Tények” című nagyon-objektív, nagyon-pártatlan műsora többször is foglalkozott vele. Könyörgöm, egy nyavalyás Best of Viktor mém letiltásával!
A kormányoldali műfelháborodás az egekig ért: föl egészen a kormánypártokig. Maga a KDNP is (amely mégiscsak kormánypárt) búsult egy jót, a kormánypártok nevében pedig Hollik István frakciószóvivő úr rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze. De tényleg! Egy Best of Viktor mém miatt…
G. Fodor Gábor világosan arra céloz a sajtótájékoztatón, hogy a Best of Viktor mémjét ők — mármint ő és a 888.hu — készítették. Másként mondva: a Best of Viktor nem más, mint G. Fodor Gábor és a 888.hu. Vagy tán nem, Viktor-hívők?!
És az mit jelent, hogy Megadja Gábor, a 888. hu főszerkesztő-helyettese “Best of Viktor” pólóban pózol? Csak nem azt, hogy semmi köze a Best of Viktorhoz? Ahogy pl. a képen látható szupertehetséges nemzeti milliárdosunknak — félve-suttogva kiejtett nevén: Mészáros Lőrincnek — sem? Annak sincs összefüggése semmivel, hogy ezzel épp a Best of Viktor dicsekszik?
Persze ha Önök, kedves Viktor-hívők, elhitték Macronról, hogy homoerotikus késztetésből félmeztelen néger migráncsokat ölelget Párizs közepén, mert migráncsokkal akarja betölteni egész Franciaországot (s ha lehet, egész Európát), akkor úgyis hiába soroljuk a tényeket. (De hátha…? Hisz vannak még csodák.)
És végül egy nagyon elgondolkodtató, számos tanulsággal járó kampányfilm, mely a 888.hu szerint “a Best of Viktor és a 888 koprodukciójábankészült“. Ami minimum annyit jelent, hogy a 888.hu és a Best of Viktor összedolgozik. Mégpedig azért dolgozik össze, mert a Best of Viktor a 888.hu részegysége — tennénk még hozzá, hátha a Viktor-hívek is megértik.
Ja, igen. Nekünk megvan — mert van egy jó szokásunk: mentünk minden szépet, mert gyűjtünk a jövőnek. Meg akarják nézni? Ha van kedvük, íme:
De ha már itt tartunk, megnézhetik a címet ihlető Orbán Viktort is — már csak úgy “Die Fahne hoch!” ügyileg is:
888.hu és a Best of Viktor idézi a videóhoz Orbán Viktort:
“Sok nagy harcot és emlékezetes csatát vívtunk meg együtt, de a legnagyobb dolog, amit életünkben véghez vihetünk, a legnagyobb csata, amit együtt megvívhatunk, még előttünk van. Felszerszámoztunk, felnyergeltünk! Magasba a zászlókat! Fel, győzelemre!”
Annak, aki szeretne még ennél is jobban elmélyülni a témában, ajánljuk még (nem a teljes anyag, csak példák):
SZÖVEG: “Na ki volt megint eszméletlenül jó szónok? Na ki? Bizooony… Ő”
ORIGINAL: Dürer: The Adoration of the Holy Trinity, Landauer Altar, Wien (VIDEO)
ALandauer-oltárlényegileg az Isten Országát (Civitas Dei) ábrázolja, “Szentháromság imádása” és “Mindenszentek” néven is ismert. A blaszfémia-képet október 23-án tették közzé, s ezzel nyilván kigúnyolták a nemzeti ünnepünket, az 56′-s forradalmunkat is, s undorító módon gyalázták a kereszténység alapdogmáját, hitünk alapját, aSzentháromságot. Minden kereszténybe belerúgtak, de talán legjobban a kopt keresztényekbe, hiszen az oltárkép mindszent-kép, a koptok pedig október 23-án ünneplik a mindszentet. Tudjuk, hogy bajuk van a koptokkal, tudjuk, hogy bajuk van a kereszténységgel, s azt is tudjuk, hogy bajuk van a magyar nemzet múltjával, történelmével, konkrétan az október 23-i forradalmunkkal (lásd:Save Our Souls) De azért ez mégiscsak sok!
Nem vigasztal bennünket, hogy szépen kigúnyolták azokat a Viktor-imádókat is, akik Orbán Viktor október 23-i beszédét hallgatva örülgettek-lelkesedtek. Bizony-bizony: ilyennek látja Orbán Viktor legbelsőbb médiastábja Orbán Viktor hívőit (másik nevükön: az orbánistákat); bizony-bizony: nagyon lenézik őket. Bizonnyal azt gondolják róluk: nem vall valami nagy IQ-ra a hülyeségen való lelkesedés, s mivel az orbánista hívők szükségképpen ostobák, úgysem értik. Mi meg azt gondoljuk: ez nem IQ kérdése, hanem lelki manipuláció, lélekmérgezés, lélekszerzés kérdése. Meg azt is gondoljuk, hogyha egyszer megértik, hogy aljasul-álnokul manipulálták őket, könnyen lehet, hogy Cipolla sorsára jut a főmanipulátor.
Figyelemmel a Landauer-oltár “Civitas Dei” jelentésére is, a blaszfémia-kép egy kicsit hajaz Orbán Viktor kebelbarát-pártjának, az SZDSZ-nek egykor kiplakátolt kampányszlogenjére: “Jöjjön el az én országom!“. Akkor ezen nagyon fölháborodott Semjén Zsolt és Rétvári Bence — most nem hallottuk, hogy haragudnának. Bár őszintén szólva, értjük mi a KDNP-t, értjük mi Rétvári Bencét (is): ez itt nem az SZDSZ, nem a Netflix, ez itt a pátyolgatott kormánymédia, Orbán Viktor személyes stábja. Hacsaknem úgy…?
Pedig hát mi különbség?
Hacsaknem az, hogy az SZDSZ-plakát nem volt ilyen durva. Meg tán még az is, hogy az SZDSZ ebbe belebukott…
Civitas Dei = az ő országa…
SZDSZ-plakát 2006.
*
Jézus a jó pásztor — Magyarországi Evangélikus Egyház (húsvét) ⇑
Ez a blaszfémia-kép is minden keresztényt mélyen sért, legyen bármelyik felekezet tagja. Mivel jellegzetes katolikus ünnepre tették közzé, nyilván a katolikusokat akarták bántani vele. De az evangélikusokat is kipécézték ezzel, hiszen nem véletlen, hogy pont az evangélikus honlapon lévő képet választották. Választhattak volna annyi szentképet, amennyit csak akarnak, de nekik pont ez kellett. Tudjuk, hogy bajuk van az Evangélikus Egyházzal, oly annyira, hogy Bayer Zsolt kilépéssel fenyegetőzött. (Bennünket, katolikusokat meg azzal fenyegetett, hogy hozzánk lép be — de ez, úgy tűnik, nem jött össze.) A zsidó vallásba is belerúgtak, ami megint csak nem lehet véletlen, hiszen elérték volna a kereszténygyűlölő istenkáromlási célt Dávid leghíresebb zsoltárának kifigurázása nélkül is (vö.: “Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.” — Zsolt,23 / Hebrew, Psalm 23 = Vulgata, Psalm 22). Az meg már csak hab a tortán, hogy ez lenne a “Legújabb Testamentum“.
Pacsy: A pokolról, a rosszról és a szabad akaratról. Gondolatok Isten szenvedésen keresztül érvényre jutó pedagógiájáról (Jezsuita.blog, 2012. szeptember 16.)
A “Jézus vs. Sátán” című kép nemzetközileg is viszonylag híres, ezért a legtöbbünk rögtön arra asszociál, hogy Soros György a Sátán. Orbán Viktor pedig Jézus. Azt, hogy Soros György maga a Sátán, már régtől tudja egész Magyarország, mivelhogy folyamatosan ki volt plakátolva. Az sem újdonság, hogy Orbán Viktor Jézus, hiszen a fentebbi képek is erről szólnak. Így ez a blaszfémia-mém minden keresztényt sérteni akar, de különösen a katolikusokat, azon belül a jezsuitákat.
A “Jézus vs. Sátán” című kép tehát nem kimondottan a jezsuitákhoz kötődik, viszont a Jezsuita blog illusztrációként használta a tanulmányához. Hogy a blaszfémia-képet a jezsuiták magukra vehessék, a közzétételt pont a magyar jezsuiták védőszentjeinek ünnepére, a kassai szent jezsuita vértanúk ünnepére időzítették.
Hogy mi a bajuk pont a jezsuitákkal? Hát kérem: van egy megbocsáthatatlan bűnük: Ferenc pápa jezsuita. 2017-ben vagyunk, amikor is a kormánysajtó egyvégtében szidalmazta a Szentatyát, kedvenc szövegük volt a “jezsuita pápa“, “jezsuita Ferike” stb. szókapcsolat, sőt a Szentatya holmi “zsidó jezsuitaságát” emlegették. A “jezsuita” pejoratív értelmű szóvá kezdett válni a fidesz-nyelvben, valami titkos összeesküvős háttérhatalom jelentésben, a jezsuita-zsidó Szentatya pedig Soros-bérenc, Soros-ügynök pozíciót kapott. Ilyesformán a zsidó Soros György ellen küzdő Jézus-Orbán lényegében a zsidó jezsuiták ellen is küzd (lásd bővebben a tanulmányunkban). Etájt történt, hogy Bayer Zsolt a maga szokásos úri modorában genderben hívő marhának, kreténnek, argentin libsinek, migránsnak, s nem utolsó sorban afféle illegitim trónbitorlófélének nevezte a Szentatyát. Persze azóta mindent igyekeztek eltüntetni, de ha van kedvük, ezt a kis rövidke részletet megnézhetik:
Hisz tudjuk mi, hogy csúnya dolog egy honlap cikkét csak úgy bemásolni. Nézzék el nekünk, a végső kétségbeesés késztet erre minket! Arra gondolunk, ha egyszer majd — és úgy tűnik, nem is olyan sokára — megkérdezi valaki: “mivé lett Mária Országa? “miért üresek a katolikus templomok?”, akkor választ találjon. De ha majd azt kérdezi egy túlélő, bujdosó katolikus, “miért hagytuk, hogy így legyen?”, neki ugyan mit is mondhatunk?
De tényleg: Miért hagytuk?! Meddig hagyjuk?!
Érti itt azt valaki, hogy a gnosztikus rezsim szükségszerű — és bizony nagyon csúfos — bukása maga alá temeti a kollaboránsokat? A nyilvánvaló bolondokat is. De a nyilvánvaló okosokat is. Akik mindhiába hivatkoznak arra, hogy “de kérem, felújítottuk a templomot”. Igaz — de ugyan mi célból? Nem mindegy annak az üres templomnak? Mert azt érti mindenki, aki keresztény, hogy a gnózis a Sátán útja. Aki pedig a Sátán útján lévő rezsimet szolgálja, az nem egy kádári ateista rezsimet szolgál, hanem annál sokkal-sokkal szörnyűbbet. Mert az ateizmus csak ateizmus. A gnoszticizmus pedig sátánizmus. Az ateistával van párbeszéd, van jó célokért való együttműködés — a sátánistával nincs! Azért nincs, mert a gnosztikusok urával, a Sátánnal nincs!
Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. (Mt 6,24)
Aki pedig nem szolgál, de hallgat — még mindig hallgat! –, az maga is cinkos. A harminc ezüst iszonyú sokba fog kerülni.
Katolikusok vagyunk. Hívők, komolyan vesszük a vallásunkat. Tiszteljük a hierarchiát, soha le nem írtunk egyetlenegy kritikus szót sem az egyházunkról. Ha gondoltunk is valamit valamiről, a nyilvánosság előtt soha szóvá nem tettük. De ezt már nem lehet szó nélkül hagyni — ez már a hit alapjait rengeti meg. Már régen nem politikai kérdés csupán, sajnos már régen a hit kérdése is. Talán hiba volt hallgatni, de talán még nem késő.
Érted haragszom, nem ellened: Jézus Krisztus Egyháza. Térj eszedre, míg nem késő!
Ünnepi díszbe öltözött a Puskás Akadémia labdajátékcsarnoka – együtt ünnepelt közösségünk akadémiánk hagyományos évzáróján, ahol ezúttal is díjaztuk a 2018/2019-es bajnoki és iskolai idény legkiválóbbjait. Idén velük ünnepelt Böjte Csaba is.
„Magyar karácsony fekete-fakója / És minden, ami mostani, múljon, / Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, / Csillagos álom pelyhes takarója. / Álom, álom karácsonyi álom!” – Sík Sándor Karácsonyi álmával, Sipos Gábor szavalatával vette kezdetét akadémiánk karácsonyi évzáró ünnepsége, kollégiumunk helyett immár másodjára a Puskás Akadémia Sport- és Konferenciaközpontjában. Az elmúlt bajnoki szezon legszebb puskásos találatainak, valamint a XII. Puskás–Suzuki-kupa legemlékezetesebb momentumainak felelevenítését követően akadémiánk kuratóriumának elnöke szólt az ünneplőkhöz.
„A tizenharmadik karácsonyunk a mostani, emlékszem az elsőre, amikor még csupán negyvenen ünnepeltünk – idézte fel a kezdeteket Mészáros Lőrinc. – Ilyenkor rendre visszatekintünk az elmúlt évre, évekre. Sok mindent elértünk az elmúlt több mint egy évtizedben, a labdarúgásban a sikert az eredmények mutatják: kizárólag fiatalokból álló NB III-as csapatunk a harmadik lett a bajnokságban, utánpótláscsapataink arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek. U17-es labdarúgóink évről évre helytállnak a Puskás–Suzuki-kupa világklasszis csapatai között, NB I-es csapatunk pedig ugyancsak jól teljesített a bajnokságban. Négy akadémistánk kapott helyett első csapatunk kezdőjében, s öten ülnek játékra készen a kispadon – azt hiszem, ezt Magyarországon egyik élvonalbeli klub sem mondhatja el. Közel negyven utánpótlásjátékost adunk a korosztályos válogatottnak, s idén Nagy Zsolt, akire a térség szülöttjeként különösen büszkék vagyunk, bemutatkozhatott a felnőttválogatottban, melyben két másik egykori puskásos is szerepet kap. Volt hát értelme az elmúlt tizenhárom évnek – fogalmazott kuratóriumi elnökünk –, volt sok siker és öröm, de hisszük, hogy még ennél is többet kell dolgozni, s akkor még ennél is többet érhetünk el. Célunk, hogy labdarúgóink egyéni képzését helyezzük fókuszba, s hogy fiataljaink erősebb, magasabb osztályban is pallérozódhassanak. Köszönet az akadémia munkatársainak, egy ilyen jó team kell ahhoz, hogy a gyerekeink fejlődjenek, s köszönet a támogatóknak, az MLSZ-nek és a magyar kormánynak. Szép évet zártunk, de még ennél is szebb évet kívánok magunknak!”
Akadémiánk ünnepsége ezután a Dévai Szent Ferenc Alapítvány előadásával, A muzsika hangja című darab részletének bemutatásával folytatódott, s aztán Karácsony János zenélt.
Majd a hagyományoknak megfelelően akadémiánk közössége – akadémiánk elnöke, Mészáros Lőrinc; akadémiánk igazgatója, Takács Mihály; kollégiumunk vezetője, Kiss Zoltán; a felügyelőbizottság elnöke, Jakab János; klubigazgatónk, Tóth Balázs; szakmai igazgatónk, Liszkai Dezső – kitüntette azokat a játékosokat, akik az elmúlt idényben a futballpályán vagy épp az iskolapadban a legjobbjukat nyújtották. Elismerésben részesült az akadémia legjobb edzője, legjobb játékosa, legjobb kapusa, legjobb tanulója, s díjaztuk az egyes korosztályok legkiválóbbjait is: az év játékosait és gólvágóit, valamint a legjobb tanulmányi eredménnyel büszkélkedőket is.
A díjazottak a következők:
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Az év edzője: xxxxxxxxx Az év játékosa: xxxxxxx Az év kapusa: xxxxx (a díjat Oláh János adta át) Az év legjobb tanulója: xxxxx
A Sallai Roland-díj kitüntetettje: xxxxx (a díjat Vincze István adta át)
Az év legjobb saját nevelésű játékosa az NB I-ben: xxxxx
Az év játékosai korosztályonként:
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A gólkirályok korosztályonként:
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A legjobb tanulók: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A kitüntetések átadása után edzőink elevenítették fel az elmúlt szezon általuk legszebbnek tartott pillanatait, majd újra Karácsony Jánost hallhattuk, s megtudhattuk, mi történik, „Ha eljönnek az angyalok”. Aztán Kecskés Péter kollégiumi nevelő ült a zongorához, s labdajátékcsarnokunk lelátójáról egybesereglettek növendékeink, hogy – Karácsony János közreműködésével – együtt szólaltassák meg az „Ajándék” című dalt. „Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek. Gondolkodtam, mit is adhatnék neked, amit csak én adhatok, amiről te is tudod, hogy igazán én vagyok…” – csendült fel a Piramis slágere labdarúgóink előadásában. Majd Takács Mihály igazgató lépett a színpadra, s köszönetképp támogatásáért átadta ajándékát, az akadémiánk szakembereinek összefogásával készült módszertani kiadványt Mészáros Lőrincnek.
„Ha hiszik, ha nem, tegnap a dévai templomban imádkoztam, s megjelent egy angyal. Megkérdezte, hova jövök, s elmondtam. Erre azt mondta, kérhetek három dolgot.
Elmondom, hogy mit kértem. Először is azt, hogy az akadémia karácsonyfája alá egy csomagba legyen berakva a reményből, a bátorságból, a kitartásból, amellyel Jézus a világba jött. Meg kell váltani a világot, el kell mondani az embereknek, hogy jobb békében és szeretetben élni. Igent mert mondani a Mennyei Atya tervére, el mert jönni, hitte, hogy meg lehet ezt csinálni, bízott az Úristen négy és fél milliárd éve futó Föld nevű projektjében. Nem szaladt haza sírva, hogy te, Mennyei Atya, tényleg azt hitted, hogy ezek engem várnak? Nem kellünk mi senkinek, valahogy megszülettem egy istállóban, az állatok majdnem letapostak, Heródes még a katonáit is rám küldte, hát te teremtetted, akkor váltsd is meg őket! Nem mondja ezt, hanem leküzdi a nehézségeket, s végül csak kimondja: beteljesedett!
Második kérésem számotokra az angyalhoz az volt, hogy milyen jó lenne, ha 15 millió magyar akadémiája volnánk, ha minél többen sportolnának a Kárpát-medencében, mert a templom akkor szép, ha tele van, ez az akadémia is legyen hát tele!
A harmadik kérésem pedig az volt, hogy legyen minél több gól, végül is egy akadémia attól működik. Szívem minden szeretetével imádkoztam ezért.”
Csaba testvérrel aztán akadémiánk egész közössége együtt imádkozhatott – évzáró ünnepségünk közös imádságunkkal ért hát véget.
Végea cikknek (is)
***
Ha valaki azt állítja, hogy egy angyallal ilyesmiről beszélt a templomban, s az angyal felajánlotta, hogy teljesíti három kívánságát, akkor egészen bizonyos, hogy nem angyallal beszélt. Mi katolikusok hisszük, hogy vannak angyalok, hisszük még azt is, hogy létezhetnek magánkinyilatkoztatások, magánjelenések, hisszük, hogy nem kizárt, hogy egy angyal tényleg megjelenik egy embernek. A jelenés azonban akkor és csak akkor lehet valódi, akkor lehet Istentől való, ha az angyal szavai nincsenek ellentétben Jézus Krisztus kinyilatkoztatásával, az Egyház hitével. Az eddigi tapasztalataink szerint angyalok még sohasem ajánlották fel senkinek, hogy teljesítik három kívánságát (vagy akár csak egyet is), mivelhogy ez afféle tündérszokás, s mint ilyen nem a kereszténységhez, hanem a népmesékhez tartozik. Nem is szólva arról, hogy angyalok még soha senkivel sem folytattak diskurzust fociakadémiákról (vagy bármilyen sportról), s még soha egyetlen jelenésre kiválasztott személy sem kért gólokat az angyaltól. Ha eddig a Jóisten ilyesmiért nem küldött közénk angyalt, akkor ezután sem fog. Miből következően Böjte Csabának nem jelent meg az angyal. Ebből három dolog is következhet:
Valóban megjelent egy szellemi lény, aki magát angyalnak hazudta. Böjte Csaba nemcsak szerzetes, hanem tanult pap is. A magát angyalnak hazudó lény viselkedéséből, szavaiból azonnal tudnia kellett (volna), hogy Gonosz Lélek jelent meg, s azonnal el kellett (volna) utasítania a lényt, imádkoznia kellett (volna), s végső esetben segítséget kellett (volna) kérnie egy paptársától, a rendfőnökétől, esetleg a püspöktől.
Nem jelent meg semmilyen szellemi lény, Böjte Csaba csak képzelte a jelenést, s mivel látta az ott sem lévő lényt, sőt beszélgetett is a nem-létező lénnyel, sajnos hasadásos elmebajban szenved. Ezt a típusú hasadásos elmebajt vallási tébolynak hívjuk, de mivel nemigen alakul ki a normális keresztény hiten belül, erősen vélhető, hogy ún. gnosztikus vallási téboly (másik nevén: okkult elmebaj) a szóban forgó betegség. Meg kell jegyeznünk, hogy az angyal-megjelenés nem szokatlan a fidesz-gnózis hívői között, s szinte természetes az antropozófusoknál (vö. pl. az antropozófus Jókai Anna “angyal-haknizásait”), mivelhogy belebolondultak a gnosztikus babonáikba. Bárhogy is: Böjte Csabának azonnal orvosra van szüksége, mert ez csak a kezdet, az állapota rohamosan romlani fog.
Nem volt semmilyen jelenés, Böjte Csaba ilyesmit nem is képzelt, Böjte Csaba épelméjű. Azaz füllentett. Nem azt mondjuk, hogy hazudott, mert a cél inkább csak a jópofiság lehetett. Valamiért úgy vélhette, hogy könnyed-kedves vicc, amit senkit sem vesz komolyan. Pedig dehogynem! Advent volt — kimondottan előkarácsonyi ünnep. Az angyali jelenés két szempontból is a hitünk lényegéhez tartozik: angyal köszöntötte Máriát, hírül hozva a Gyermek fogantatását; angyalok adták hírül a pásztoroknak, hogy megszületett a Gyermek. Az angyal a karácsony misztériumának — úgymond — központi szereplője. Ilyesmivel nem viccelünk, mert az angyallal való viccelődés nem vicc, hanem nyílt blaszfémia. Nemcsak a karácsonyi ünnepkörben, hanem az év minden egyes napján is, viszont adventkor különösképpen. És látnunk kellett még ezt is: egy katolikus pap a nyílt színen hitünk legmélyebb titkával szórakozik. Adventkor sárba tapossa az angyalt. De ez még nem volt elég! Sárba tapossa a templomainkat is: egyenesen templommal azonosítja a fociakadémiát: “mert a templom akkor szép, ha tele van, ez az akadémia is legyen hát tele!” Érdemes képeket is nézegetni erről a híres templom-sportakadémiáról meg az édesegy társáról, a Panchó Aréna szentélyről (pl. itt is; itt is). Ennyire egyértelműen az antropozófia (pontosabban: a makoveczi antropozófia) jegyeit magán viselő, már-már feltűnő gnosztikus szimbólumokkal terhelt sportépület nemigen van a világon. Maga az épület — akár a Panchó Aréna — nyomasztó, frusztráló, szinte félelmet gerjesztő, ahogy egyébként minden gnosztikus épület. Esztétikailag is otromba, bumfordi, aránytalan — egyszóval: szörnyű. A templom nem ilyen, nem lehet ilyen (kivéve sajnos a gnosztikus-antropozófus Makovecz templomait). A templom ugyanis istentiszteleti hely. Igaz, hogy a sportstadion is az volt egykoron: bár főként Zeusz kultuszhelye, de a bejáratánál Hermész szobra állt. Annak a “Hermész-pásztor”-nak a szobra, akire végső soron a hermetikusok és gnosztikusok visszavezetik babonás tévhiteiket. Nálunk már régi divat a stadionok fölszentelése, sőt a stadionok “szentély”-nek való nevezése is, de azért az még nem történt meg eddig, hogy egy katolikus pap nyíltan a templommal azonosítson egy focistadiont. Itt csak a blaszfémiát elkövető személye a meglepő, mert maga a blaszfémia sajnos nem. A blaszfémiaugyanis régi, begyakorolt szokása a Viktor-imádóknak, így pl. kifejezetten erre szakosodott a 888.hu “Best of Viktor” nevű csapata is. Tudjuk jól, hogy Orbán Viktor zsigeri gyűlölettel van a keresztények iránt, gyűlöli Jézus Krisztust, ahogy arról számtalanszor tanúbizonyságot tett a rendszerváltás első országgyűlésén. Tudjuk, hogy semmit sem változott, csak most már ügyesebb: magukat a keresztényeket veszi rá a kereszténység gyalázásának eltűrésére, sőt újabban már a kereszténység kifigurázására is. Bizony az a kérdés: Jézus Krisztus vagy Orbán Viktor? Senki sem szolgálhat két úrnak… Mert ha megteszi, előbb-utóbb gyalázni fogja az angyalokat, a templomokat, a végén még talán az Urat is. Ez a piros vonal: innen az út nincs tovább, mert ami “tovább” van, az a Pokolba vezet.
Végül volna még egy negyedik, nem igazán remélt lehetőség: a cikk hazudik, nem mondott ilyet — ilyet nem tett — Böjte Csaba. Mi a magunk részéről csak ebben tudunk bízni egyre fogyó reménnyel:
Csaba testvér, ugye nem igaz?!
[A kédésünkre közben megjött a válasz Böjte Csabától: igaz. A válasz ismeretében döntöttünk úgy, hogy ezt a bejegyzésünket nyilvánosságra hozzuk.]
Harminc évvel a rendszerváltozás után Harminc évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy Egyházunk és népünk ajándékba kapta a történelem Urától a szabadságot, amiért korábban sokan küzdöttek és szenvedtek. A rendszerváltozás után azonban tömegek érezték úgy, hogy munkájukra nincs szükség és ők maguk is feleslegessé váltak. Megjelentek a hajléktalanok, a nyilvánvaló nyomorúság is megmutatkozott. Felütötte fejét a magántulajdon erkölcsi legitimitásának problémája is.
A kereseti lehetőségek közötti kirívó aránytalanság a munkanélküliséggel párosulva oda vezetett, hogy régiónk fiatalsága nagy tömegben vándorolt nyugatra. A kis nemzetek sajátos nyelve, kultúrája, közösségi tapasztalatának értékei is veszélybe kerültek a népesség fogyásával. Pedig a nemzetek hozzátartoznak a teremtés gazdagságához, létüket az Egyház is értékeli.
A fiatalok távol kerültek a nagyszülőktől, akik a szoros emberi kapcsolatokkal erősíthetnék a szolidaritást és a közösségérzetet a nemzedékek között. A fiatalok távolra költözése sok családban fokozza az idősek elmagányosodásának problémáját. A családok segítése, az értelmes életet kínáló közösségek erősítése és az isteni Gondviselésbe vetett bizalom megújítása mind olyan értékek, amelyekért sürgetően cselekednünk kell.
A világgazdaság súlyos aránytalanságai, a környezetszennyezés és a klímaváltozás miatt egyre nagyobb méreteket öltő szárazság, az ivóvízkészletek szűkössége, valamint a háborús összeütközések sok kérdésben egészen átfogó, nemzetközi felelősségvállalást tesznek szükségessé.
Az evangéliumból fakadó élet, ha szükséges, szembe mer szállni az igazságtalan társadalmi struktúrákkal. Az egység és a béke embereiként ellenállhatunk a kíméletlen haszonszerzés és megalázás mai formáinak. Kultúránkat átjárja az erőszak, mégis gyengédséget kell tanúsítanunk embertársaink iránt, a könyörtelenül felfokozott hajszában Krisztus tanítása szerint türelemmel kell feléjük fordulnunk.
/…/
Keresztény hitünk csak akkor hiteles, ha a szeretet cselekedetei fakadnak belőle. Ha nem halljuk meg a szegények kiáltását, akkor halott a kereszténységünk, akkor elveszítjük az emberiességünket, akkor a társadalmunk szeretetlenné, embertelenné lesz. Sok idős ember él elhagyottan, segítség nélkül, sok gyermek és fiatal számára igen nehéz a felemelkedés, a szegénységből való kitörés.
Igen sok ember betegségekkel küszködve éli végig a földi élete utolsó 10–15 évét. Sokan magukra maradnak ezen nehézségek között. Fontos volna az idősek otthoni ápolását segíteni és több segítséget nyújtani az ápoló családtagoknak. Szükséges a szociális ágazat bérrendezése, anyagi és erkölcsi megbecsültségének erősítése.
A mintegy húszezer hajléktalan jelentős hányada nagyon gyenge (vagy egyáltalán nem létező) családi háttérrel rendelkezik, sokan közülük pszichiátriai kezelésre vagy elhelyezésre is szorulnának. Fontos volna a hajléktalanok számára személyre szabott, egyedi megoldásokat keresni, különösen is a pszichiátriai bentlakásos intézményi férőhelyek számát növelni.
A cigányság 87%-a a rendszerváltozás előtt munkaviszonyban volt. Sok kapcsolat szövődött romák és nem romák között, és a legtöbb család biztos jövedelemmel rendelkezett. 1993-ban a munkaképes cigányoknak csupán mintegy 28%-ának volt munkahelye, vagyis három év alatt több mint 2/3-uk elveszítette az állását. Az elmúlt időszakban ismét nőtt körükben a foglalkoztatottság: 2013-ban az aktív korú romák 26%-a, 2017-ben már 45%-a dolgozott.
A magyarországi cigányság iskolázottsága az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben javult. Egész Európában nálunk a legjobbak az iskolázottsági mutatók a roma lakosság körében. Ezen a téren a magyar társadalom 40–50 év óta nagy erőfeszítéseket tett, és ennek ma már láthatóak a gyümölcsei. Azonban a cigány fiatalok 60%-a a végzettség megszerzése előtt hagyja el a közoktatást. Ugyanakkor a szegénység nem csak a cigányság problémája. Sok tízezer olyan nem roma család is él hazánkban, akik a legalapvetőbb szükségleteknek is híjával vannak. Az ilyen körülmények között felnövő gyermekek számára rendkívül nehéz a kitörés a szegénységből, a nyomorból.
Fontos egyensúlyt kialakítani a munkára való ösztönzés és a legsérülékenyebb társadalmi rétegek emberhez méltó életfeltételeinek biztosításához nyújtott segítség között. Szükséges, hogy a leghátrányosabb térségekben ne csak az oktatás fejlesztésére fordítsanak figyelmet, hanem a családsegítésre, a közösségek építésére és az intézményekkel való kapcsolatok erősítésére is.
/…/
Fel kell építeni egy igazságosabb, emberségesebb világgazdasági rendszert. A gazdasági tevékenység legfőbb célja nem a haszon maximalizálása, hanem a közjó, vagyis az ember java kell, hogy legyen. Az igazságosabb világgazdasági rendszer létrejöttéhez szükséges az ember erkölcsi megújulása. Amilyen az emberi értékrend, olyan lesz a ráépülő gazdasági rend is. Újra meg kell tanulnunk a szerénység, az anyagiak használatában való egyszerűség és a mértékletesség erényét.
Korlátot kell szabni annak, hogy a Föld vagyona kevesek kezében koncentrálódjon. Az emberhez méltó megélhetéshez való jog, amely minden embert megillet, megelőzi a magántulajdonhoz való jogot. Az egyes ember mint tulajdonos csak kezelője az általa birtokolt javaknak. Felelősséggel tartozik használatukért az egész emberiség és az eljövendő nemzedékek felé is. Megfelelő szabályozással meg kell fordítani a vagyonkoncentráció jelenlegi irányát.
***
Részletek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia “Megújulás a szeretetben” című megnyilatkozásából (Budapest, 2019. november 13., a magyar szentek és boldogok ünnepén)
És emlékeztetsz bennünket, hogy nem ugyanaz bűnösnek és korruptnak lenni: nagyon is különböző.
Egy dolog elesni, de aztán bűnbánatot tartani és Isten irgalmasságának segítségével talpra állni.
És másik dolog a rosszal való képmutató összejátszás, a szív romlottsága, mely kifelé kifogástalannak mutatja magát, de belül tele van rossz szándékkal és szánalmas önzőséggel.
E così tu ci rammenti che non è la stessa cosa essere peccatori ed essere corrotti: è ben diverso. Una cosa è cadere, ma poi, pentiti, rialzarsi con l’aiuto della misericordia di Dio. Altra cosa è la connivenza ipocrita col male, la corruzione del cuore, che fuori si mostra impeccabile, ma dentro è pieno di cattive intenzioni ed egoismi meschini.
Y así nos recuerdas que no es lo mismo ser pecadores y ser corruptos: es muy diferente. Una cosa es caer, pero luego arrepentirse, con la ayuda de la misericordia de Dios. Otra cosa es la connivencia hipócrita con el mal, la corrupción del corazón, que por fuera resulta impecable, pero por dentro, está lleno de malas intenciones y egoísmo mezquino.
Pope Francis-Homage to the Statue of the Immaculate Conception 2019-12-08 (YouTube, Vatican News)
***
Ha magunkra vesszük Ferenc pápa szavait, mindenekelőtt a fogalmat kell tisztázni. Mármint a korrupció fogalmát.
A speciális magyar “korrupció” definicíója:
Vajon korrupció volt az 1948 utáni kommunista államosítás vagy az 1989 utáni rendszerváltás privatizációja? Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó.
CZIRJÁK IMRE: Lánczi András: Viccpártok színvonalán áll az ellenzék. (Interjú Lánczi Andrással.)Magyar Idők, 2015. december 21.
Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták 1948 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy politikai elképzelés végrehajtása. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik. Nekem sem tetszett a privatizáció. Lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet robbantani vele az egész huszonöt évet, amit rendszerváltásnak nevezünk.
hvg.hu: “Lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is”. (Interjú Lánczi Andrással.)HVG, 2016. május 13.
Mondotta volt Lánczi András, aki mégiscsak nem akárki, csak tudja, mit beszél. Ő volt a Nézőpont Intézet Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Századvég Alapítvány elnöke, azóta meg már a Budapesti Corvinus Egyetem rektora — amúgy meg köztudottan a mindenkori orbánista főideológus. Ilyesformán az állítás valóságtartalmához kétség sem férhet, a definíció föltétlenül kiállja a legszigorúbb kritikát is. Mind a tudományosat, mind a politikait, mind a büntetőjogit.
Az 1948-as kommunista cselekmény (egyebek mellett) a lopás, a rablás, a nemzeti vagyon és a magánvagyonok elrablásának bűntettét is megvalósította. A privatizáció a nemzeti vagyon elrablásának nyilvánvaló bűntette. Egyet kell értenünk Lánczi Andrással abban, hogy előbb-utóbb fel fog robbanni az elmúlt 25 év, mert hiszen nem lehet egy társadalmat a mesterségesen elitté emelt köztörvényes bűnözők gazdasági és politikai hatalmára építeni.Legalábbis tartósan biztosan nem — egyetlen társadalom sem állhat meg így, mert az intézményesített bűnözés a polgárok magánerkölcsét is megrontja. Az erkölcsöt semmibe vevő társadalom pedig szükségképpen összeomlik. Egyet kell értenünk abban is, hogy ebbe a bűntett-sorozatba illik a kormány ún. “legfőbb politikája” (vagyis valóban igaz, hogy a korrupció és a nemzeti vagyon elrablása nem holmi fidesz-nóvum). Lehet ugyan magyarázni így is, úgy is, de a bűn, az bűn marad. A bűn súlyát nem csökkenti, hogy más is elkövette, sőt — a történelmi összehasonlítást tekintve — kimondottan növeli.
Következően Ferenc pápa szavait magukra kell vegyék.
Ez a legkevesebb…
De talán? Esetleg? Hátha?
Talán még nem késő — talán még lehet bűnbánatot* tartani. Bűnbocsánat ugyanis csak a bűnbánónak van, a gyakorló bűnösnek nincs. A bűnbánat lépcsőfokai a következők:
bűnvallás;
jóvátétel (a lopott szajré visszaszolgáltatása a nemzetnek);
penitencia.
Ez akkor is így van, ha valaki ateista. Meg akkor is, hagnosztikus. Csak ez utóbbi esetben sokkal-sokkal nehezebb. De azért nem lehetetlen (Lk 18,24-27).
*
*********************
Magyarázó jegyzet pártokraták számára: Ha netán nem értenék, hogy miről van szó, készséggel ajánljuk szíves figyelmükbe a legnagyobb bűnbánat-szakértőt (aki valaha is a világon élt), aki éppen közülük való, s éppen miniszterelnök-helyettes, tehát (egyéb oldalról is) szakértője a kérdéskörnek (lásd: ⇒Találós aranyköpés).
Elég volt a lincselésből! Elég a nyilvános autodaféból!
Ezt az embert nyilvánosan megtagadta a saját pártja, az imádott pártelnöke és miniszterelnöke, erre az emberre kenték még a választási kudarcaikat is. Ennek az embernek nyilvános megalázására szólított föl egy pártokrata olimpiai bajnok, mintha bizony a sportteljesítményt is meg kellene kérdőjelezni, mintha a jelen bűneiért a múlt érdemeit is el kellene törölni.
Milyen erkölcsi magasságokban érzik most magukat a rátámadók! Milyen jó érzés falkában rárohanni a sebektől vérző falkatársra! Széttépni, szétszaggatni, a torkát is elharapni. Hogy a földön fekszik, hogy nem tud védekezni? Annál inkább, hisz így a legkönnyebb. Most igazán mondhatná Bayer Zsolt a kedvenc szövegét: “Ezek farizeusok“! Csak hát most a saját falkájára (is) kéne ezt mondania.
De miben is állnak ennek az embernek a bűnei? Leegyszerűsítve két pontban lehet összefoglalni:
1.)Köztörvényes bűncselekmények, amelyek mint ilyenek nyilvánvalóan erkölcsi bűnök is, azaz nyilvánvalóan a keresztény erkölcsbe is ütköznek. De ez tényleg így van? Mármint hogy tényleg elkövetett köztörvényes bűncselekményeket? Ámde azt, hogy Btk.-ba ütköző bűncselekményt követett volna el, senki sem állíthatja — ellenkezőleg:
Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.
KELL! Nincs apelláta — nincs kivétel. Így szól a jog — ha valakinek nem tetszik, az Európa Tanácsnál vagy a strasbourgi bíróságon reklamáljon!
2.)“Csak” erkölcsi bűnök, amelyek nyilvánvalóan a keresztény erkölcsbe ütköznek. Ezekről szinte minden rátámadó azt mondja, hogy nem ezekről van szó, mert ezek “magánügyek”. Természetesen ezek nem holmi magánügyek, mivel az elkövető egy város — sőt mi több: egy megyeszékhely — első embere, akinek — mondhatni: hivatali — kötelessége példát mutatni, példamutatóan élni, s aki ha megszegi az erkölcsi szabályokat, méltatlanná válik a tisztségére. Mindenütt és mindenkoron, a történelmi múltban és a modernkori jelenben, az európai kultúrkörben és a nem-európai kultúrkörben egyaránt. De hát nem ezt mondják, mert ez — legalábbis szerintük — nem volna PC (hiszi a piszi…).
De ha “magánügy”-nek mondják, mi közük vele? Ez esetben ugyanis a “csak” keresztény erkölcsbe ütköző bűnök nem rájuk tartoznak, hanem a keresztényekre. A keresztények dolga pedig a keresztények dolga — vagy tán nem?
De mi dolga is van ezzel a kereszténynek? Az attól függ: ha a bűnös menedéket kér, az a dolga, hogy menedéket adjon. Hogy jól értse mindenki: nemcsak az ártatlanul üldözöttnek, hanem az üldözött bűnösnek is menedéket kell adnia. Ez az ún. templomi menedékjog, amely nem keresztény “találmány-ármány”, hanem — legalább a sumerek óta meglévő — ősi jog.
A menedéknyújtásnak nem feltétele sem az ártatlanság, sem a bűnbánat. A menedéknyújtás feltétel nélküli, az embert emberi méltóságából adódóan — “alanyi jogon” — illeti meg, pusztán azért, mert EMBER.
A menedéknyújtás időnyújtás is. A bűnbánathoz idő kell, az ember nem mindig képes rögtön felfogni a bűne súlyát. Olyan ez, mint mikor kalapáccsal az ujjunkra csapunk: hirtelen nem fáj, mert az ujjunk elzsibbad; a fájdalom később jön. A bűnbánat fájdalom. Iszonyú nagy fájdalom, nagyobb fájdalom, mint az ártatlanul meghurcolt ember fájdalma.
A bűnbánat fájdalma megtisztít, a megtisztult emberen már nincs rajta a bűn bélyege. Aki keresztény, érti ezt — aki meg nem keresztény, ne kérjen számon a keresztényeken pont olyasmit, amit maga meg sem ért!
Ezért nincs haszna annak, ha egy nyilvánvalóan nem katolikus lap kvázi a katolikus erkölcsre hivatkozva a katolikus egyháznak tesz fel direkt provokáló kérdéseket (HVG, 2019.10.22.).
Abban bizonnyal megegyezünk, hogy a közéleti következtetéseket nem a katolikus egyháznak kell levonnia (nem is szólva arról, hogyha ezt tenné, rögtön az orra alá dörgölnék, hogy direkt módon beleavatkozik a politikába). Ami viszont mindebből a katolikusokra tartozik, az a katolikusokra tartozik. Másként fogalmazva: a katolikusok belügye. Vagy tán nem?
Valójában nem egy emberről szól a történet, hanem a rezsimről. Az Orbán-rezsimről, amely nem keresztény, hanem gnosztikus (leginkább manicheus). Ha ezt megértjük, megértjük azt is, hogy mi történt, s miért. Visszaútja azonban mindenkinek van, mert visszaút mindig van. A kapu nincs bezárva, mert a kapu sosincs bezárva…
S megértjük azt is, miért nem engedte meg neki a miniszterelnök-pártelnök — aki egyébként a “keresztény szabadság” élharcosa, valamint a “kereszténység védelmezője” etc. —, hogy a polgármester-jelöltségről lemondjon. Mert akkor nem lett volna polgármester-jelöltje a FIDESZ-KDNP-nek. Mert akkor nem tudott volna győzni a FIDESZ-KDNP. Legalábbis Orbán Viktor szó szerint ezt mondta:
Mit gondol, befolyásolta a választást a Borkai-ügy?
Nehéz ezt megmondani. Meg kéne kérdezni az összes szavazót, aki leadta a szavazatát, de azt gondolom, hogy mindenkit megérint az ilyesmi, hiszen mindenkit megdöbbent és megráz. És ezért valamilyen hatást biztosan kiváltott. Énnekem nem dolgom, hogy egyetlen magyar állampolgár vagy bármely politikus magánélete fölött is pálcát törjek, de egy kötelességem volt és van: én vagyok ennek a közösségnek, a Fidesznek az elnöke, s világossá kell tenni, hogy bizonyos dolgok nálunk nem férnek bele. És ennek le kell vonni a konzekvenciáit. Ezért aztán Borkai Zsolt el is hagyta a mi politikai közösségünket.
Elég ennyi, hogy Borkai Zsolt elhagyta a Fideszt? Nem kellett volna lemondatnia?
Hát lemondatni nem tudtunk volna senkit sem egy választás előtt, mert abban az esetben, ha Borkai Zsolt nem indul el a győri polgármester-választáson, akkor a győriek előtt nem lett volna választási lehetőség. mert akkor egyetlen jelölt maradt volna állva. Ezért meg kellett várnunk, hogy a győriek eldöntsék, hogy mit akarnak, hogy a győri emberek elmondják a véleményüket, és utána nekünk, nekem mint pártelnöknek cselekednem kellett, s ezt meg is tettem, amit ilyenkor nemhogy meg kell, hanem evidensen cselekedni kell.
Orbán Viktor tehát kimondottan, megfontolt szándékkal, határozottan és konkrétan arra vette rá a hívőit, hogy szavazatukkal támogassák azt az embert, aki keresztény szemmel nézve súlyos halálos bűnt követett el. Ezzel rávette a hívőit a halálos bűn elfogadására, a keresztény erkölcs negligálására, a politikai érdekek alá való rendelésére, végső soron magának a keresztény vallásnak, Jézus Krisztusnak a nyilvános megtagadására. Végtelen az ő bűne, mert ezzel benne bízó keresztényeket is rávett a nyílt istenkáromlásra, benne bízó becsületes magyarokat az erkölcsi fertő elfogadására. Végtelen az ő bűne, mert ezzel megalázta nemcsak a magyarországi keresztényeket, hanem egész Magyarországot is. Hisz a győri választási eredményről ország-világ tud, hisz a győri választási eredményen ország-világ megdöbbent. Sárba tudta taposni a magyar erkölcsöt, a magyar tartást, a magyar büszkeséget, sárba tudott taposni mindannyiunkat. Most már tényleg lesütött szemmel kell járnia a magyarnak.
Orbán Viktor Győrött (látszólag) legyőzte a magyar erkölcsöt, a magyar lelket, s (látszólag) diadalt aratott a kereszténység fölött. Úgy hiszi: Győrött sikerült neki, amit mindig is akart.
De ez csak a látszat: a győzelem talmi.
Kis butusok ezek a sehonnai hazaárulók, ezek a Lucifer-hívő manicheusok: Magyarország föl fog állni, Jézus Krisztus egyházát pedig nem lehet legyőzni!
Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte.
Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett.Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?”
Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent:
Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Gyűlölni a bűnt és szeretni a bűnöst: ezzel lehetne definiálni az evangéliumi szeretet gyakorlatát. Amiből nyilvánvaló, hogy a farizeusi magatartás ott vét, hogy a bűnöst bűnével azonosítja.
Pedig a bűnös sosem volt azonos bűnével. S ha mégis, az legfeljebb a farizeus lehet, mivel szeretetlenségét igazságosságnak vélve abban a súlyos veszélyben él, hogy tévedését sose lesz módjában felismernie és belátnia. Úgy véli, „igazat mond másokról”, amikor valójában arról van szó, hogy nem tud szeretni.
A sokadik véleményt olvasom, de ez éppen úgy nem befolyásol saját véleményem kialakításában mint a többi.
Viszont ilyen “light” felmentést még nem olvastam.
Vagy csak pongyolán megfogalmazott mondat, vagy nem is tudom mi.
“Ámde azt, hogy Btk.-ba ütköző bűncselekményt követett volna el, senki sem állíthatja — ellenkezőleg” – semmi ellenkezőleg!
azt, hogy Btk.-ba ütköző bűncselekményt követett volna el, bárki állíthatja, akiben a gyanú felmerül!
Ha nem így lenne, akkor feljelentések sem születhetnének.
Annak megítélése, hogy valóban elkövette-é a neki felrótt cselekményeket, valóban a bíróság dolga, s pálcát törni felette helytelen.
Helytelen, mert igaz az idézett törvényszöveg.
“Abban bizonnyal megegyezünk, hogy a közéleti következtetéseket nem a katolikus egyháznak kell levonnia (nem is szólva arról, hogyha ezt tenné, rögtön az orra alá dörgölnék, hogy direkt módon beleavatkozik a politikába). Ami viszont mindebből a katolikusokra tartozik, az a katolikusokra tartozik. Másként fogalmazva: a katolikusok belügye. Vagy tán nem?” – a gondolat első részével egyet is értenék.
Mondom értenék, ha a katolikus (és a többi) egyház eddig nem direkt módon beleavatkozott volna a politikába.
Ha megengedik maguknak, hogy szószékről politizáljanak, akkor én viszont felszólítom őket, hogy vegyék maguknak a bátorságot, és politizáljanak ez ügyben.
Is.
A második rész viszont kicsit kiborított.
“Ami viszont mindebből a katolikusokra tartozik, az a katolikusokra tartozik. Másként fogalmazva: a katolikusok belügye. Vagy tán nem?” – nem tehetek róla, biztos bennem van a hiba, de egyből a papi pedofíliára asszociáltam.
Az nem működik, hogy eleve mentességet adnak maguknak a felelősség alól (arról nem beszélve, hogy a hitbéli bűn a jelek szerint szorosan kapcsolatba hozható törvényszegésekkel is).
“Gyűlölni a bűnt és szeretni a bűnöst: ezzel lehetne definiálni az evangéliumi szeretet gyakorlatát.” – erről csak annyit, hogy szerintem csak egyetlen dolog gyűlölendő, mégpedig a gyűlölet szó.
Akinek szívében gyűlöletnek helye van, az bármi, vagy bárkit képes gyűlölni.
Libsit, menedékkérő menekültet, cigányt, feketét.
Nagyon köszönjük a hozzászólását, bizonnyal a mi hibánk, hogy félreérthető az írásunk.
Pilinszky szavai nem azt jelentik, hogy a katolikus álláspont szerint bárkit is szabadna gyűlölni – ellenkezőleg. A bűn itt cselekvésként értendő. A gyűlölet kétségtelenül érzelem, s bizonyos cselekvések érzelmeket váltanak ki belőlünk. Pl. elvileg lehet egy bűnt, pl. a gyilkosságot szeretni, a gyilkosság iránt közömbösnek lenni, a gyilkosságot nem gyűlölni, azaz bizonyos helyzetekben megengedhetőnek tartani, s lehet gyűlölni, azaz minden formáját minden esetben elutasítani. De nem szabad magát a gyilkost gyűlölni. Ez az álláspont éppen nem azt jelenti, hogy szabadna gyűlölni valakit azért, mert liberális, azért, mert cigány, azért mert másként gondolkodik, azért mert más a bőre színe vagy a vallása stb. Ezek nem bűnök, mivelhogy nem is cselekvések, tehát ezeket még a bűn mint cselekvés gyűlölete sem érinti. Nyelvtanilag mondva: az igei állítmány (bűn cselekése) gyűlöletéről beszélt Pilinszky azzal, hogy az alanyt (a bűnt cselekvő embert) tilos gyűlölni, sőt mi több: az alanyt (a bűnt cselekvő embert) szeretni kell. Konkrétan saját magunkra értve: ez utóbbi, mármint a szeretet meglehetősen nehéz nekünk, ha Orbán Viktorra gondolunk…
A papi pedofília pedig nem tartozik ide, már csak azért sem, mert Borkai Zsolt nem pedofíliát követett el (legalábbis ilyesmiről nincs tudomás). Ettől elvonatkoztatva: a Szentatya hivatalos nyilatkozatokat adott ki, számos alkalommal bocsánatot kért, kétségbe esve sírt, a Vatikánban fogadta, magához ölelte az áldozatokat, magára vette a fájdalmukat, imádkozott és folyamatosan imádkozik értük, s vele imádkoznak a katolikus hívek, a pedofíliát a létezhető legförtelmesebb, legaljasabb bűnnek nevezte, javasolta, hogy a világi büntethetőségét a sértett 14. életévéről a 18. életévére emeljék föl az államok, zéró toleranciát hirdetett, az egyházon belül kötelezővé tette a leghalványabb, akár megalapozatlannak tűnő gyanú jelentését és kivizsgálását is, az egyház soha nem látott összegű jóvátételt fizetett ki a sértetteknek bírósági ítéletek nélkül, a törvény szerinti elévülési határidőn jóval túl is – azzal, hogy pénzzel nem lehet ezt jóvátenni, mivel jóvátehetetlen, de más eszköze nincs. Egyebet az egyház nem tud tenni.
A világban elkövetett pedofil bűncselekmények kb. 0,1%-a – szigorúbb számítások szerint 0,3%-a – köthető katolikus egyházi személyekhez, azaz a pedofil bűntettek 99,99%-át – szigorúbb számítások szerint 99,97%-át – nem katolikus egyházi személyek követték el. De ha nem világi törvények szerinti bűncselekményt nézünk, hanem „csak” erkölcsi szempontú bűnt, akkor is legfeljebb az ilyesféle bűnök 1%-át követték el katolikus egyházi személyek. A világon létező összes egyház viszonylatában pedig pont a katolikus egyház a legkevésbé érintett. Ez nem önmentés, mert – ahogy a Szentatya mondta – egyetlenegy eset is nagyon-nagyon sok, s pont eggyel több a tolerálhatónál.
Magyarországon nincs tudomás katolikus egyházi személyek által elkövetett pedofil bűncselekményekről, amiket a sajtó emlegetni szokott, azoknak túlnyomó része soha nem történt meg, azaz nem igaz, ahogy mondani szokás: nettó hazugság. A fennmaradó kisebb része pedig nem bűncselekmény, mert konkrét cselekmény egyik esetben sem történt, legfeljebb félreérthető viselkedés. Az más kérdés, hogy az egyház ezeket is szankcionálja saját maga, de följelentést bűncselekmény híján nem tehet.
Szó nincs itt Borkai Zsolt felmentéséről, csupán arról, hogy nem állíthatjuk, hogy bűncselekményt követett el, mert az ilyesféle állítás rágalmazás, ami szintúgy bűncselekmény. A gyanú természetesen kimondható, az alapos gyanút a bűnüldöző szerveknek kell(ene) kinyomozniuk, amire jelenleg vajmi kevés esély van. De ez nem azt jelenti, hogy sohasem nyomozható ki, hiszen az Orbán-rezsim sem tart örökké. Viszont az egyház hivatalosan vagy félhivatalosan per pillanat nem mondhatja ki, hogy Borkai Zsolt köztörvényes bűncselekményeket követett el, következően köztörvényes bűncselekményeire hivatkozva nem formálhat róla véleményt.
A keresztény erkölcsbe ütköző nyilvánvaló bűnei a gyónási titok körébe tartoznak, s mint ilyenek nem tárhatóak a nyilvánosság elé. Az egyház sohasem fog senki emberfiát nyilvánosan megbélyegezni, mert ezzel a keresztény alapokat tagadná meg. Pl. Dél-Amerikában a legradikálisabb katolikus irányzat, a felszabadítás teológiája alapján véleményt formáló egyházi személyek sem az egyes embert bélyegezték meg, hanem az egész rezsimet támadták.
Nem állja meg a helyét, hogy az egyház a templomokban direktben politizálna. Igaz, hogy elszigetelt néhány eset előfordult, de ez nem az egyház általános gyakorlata, hanem a konkrét lelkipásztor hibája.
Azt pedig senki sem tudja, hogy a Borkai Zsoltra szavazó győri polgárok között hány hívő katolikus volt, hovatovább egyáltalán volt-e, de az biztosnak tűnik, hogy nem kimondottan a katolikusok szavaztak rá, mint ahogy az is biztos, hogy a Viktor-hívők között a hívő katolikusok nincsenek túlreprezentálva. Különösen nagyot csökkent a kormánypártokra szavazók körében a katolikusok aránya a fidesz-sajtó pápagyalázásai óta.
Orbán Viktornak valamikor komoly tábora volt a katolikusok körében, de ez már a múlté. Eredetileg viszont a liberálisok között volt komoly tábora, de ez is már a múlté. Olyan tökélyre vitte a hazudozást, hogy minden oldalról bedőltek neki, még az EU-ban is, sőt az LI-ben, sőt az EPP-ben is – de ez is már a múlt. Nem a hazudozás, hanem a bedőlés.
Mi úgy látjuk, hogy nem egy ember bűneiről van itt szó, hanem a rezsim bűneiről, hogy ennek az embernek az esete a rezsimet képezi le. Azt az erkölcsi mélységet, amelyben ez a sohasem látott romlottságú rezsim leledzik, s ahová le akarja rántani, sőt részben le is rántotta a magyar polgárokat. Ez az igazi tragédia – innen kell felállnunk!
Még egyszer köszönjük a hozzászólását, gondolatébresztő volt a számunkra. Örömmel vesszük a véleményeit a továbbiakban is.
Köszönöm, hogy vették a fáradságot és érdemben foglalkoztak hozzászólásommal (nagyon ritka manapság).
“Pilinszky szavai nem azt jelentik, hogy a katolikus álláspont szerint bárkit is szabadna gyűlölni – ellenkezőleg.” – értem én, hogyne érteném.
Ám amit írtam, hogy számomra a ‘gyűlölet’ szó az egyetlen amit gyűlölök, továbbra sem változott.
Mint ahogyan az sem, hogy aki képes egy valamit gyűlölni, az képes lehet valakit is gyűlölni.
Éppen erre alapozódott a “gyűlöletkampány”.
Mert nincs megállás.
Soros György, zsidó, zsidók, másképp gondolkodók…
“De nem szabad magát a gyilkost gyűlölni.” – igen szépen hangzik, csak véleményem szerint ezt nehéz, tán lehetetlen a köztudatba átvinni.
Nincs arra kézikönyv, hogy hogyan szabad és hogyan nem.
Mert pl. a politika ilyen “apró” részletekkel nem foglalkozik.
A métely pedig megállíthatatlanul terjed.
“Ez az álláspont éppen nem azt jelenti, hogy szabadna gyűlölni valakit azért, mert liberális, azért, mert cigány, azért mert másként gondolkodik, azért mert más a bőre színe vagy a vallása stb.” – bevallom, hogy a fentebb leírtak alapján nem tudom, hogy mit kezdjek azzal, hogy “nem szabad”.
“Ezek nem bűnök, mivelhogy nem is cselekvések, tehát ezeket még a bűn mint cselekvés gyűlölete sem érinti.” – tisztában vagyok azzal, hogy itt és most a katolikus értékrenddel foglalkozunk, mégis egy másik vallásra, egy másik szent könyvre kell hivatkozzak.
Korán.
Mert hogyan is lehet eldönteni mi a bűn?
Idézni nem tudom, de megpróbálom visszaadni a réges-régen olvasottakat.
Van ahol nem bűn a hitetleneket megölni (ha jól emlékszem).
Van ahol azt írják, hogy a háborúban bűn a nőket, gyermekeket, sőt, még a házak előtti virágokat kiirtani.
A ‘bűn’ ezek szerint (is) relatív fogalom, amelyet mindenki úgy értelmez, ahogy akar.
“Nyelvtanilag mondva: az igei állítmány (bűn cselekése) gyűlöletéről beszélt Pilinszky azzal, hogy az alanyt (a bűnt cselekvő embert) tilos gyűlölni, sőt mi több: az alanyt (a bűnt cselekvő embert) szeretni kell.” – ha jól emlékszem a Bibliában olvasottakra, akkor Jézus is valami hasonlóról prédikált.
Amivel szintén nem tudok egyetérteni.
“Konkrétan saját magunkra értve: ez utóbbi, mármint a szeretet meglehetősen nehéz nekünk, ha Orbán Viktorra gondolunk…” – végre valami, amiben tökéletesen egyetértünk!
“A papi pedofília pedig nem tartozik ide, már csak azért sem, mert Borkai Zsolt nem pedofíliát követett el (legalábbis ilyesmiről nincs tudomás)… – egyrészt ide tartozik, másrészt én sem állítottam, hogy elkövette volna.
Igenis, ide tartozik, amikor “Ez esetben ugyanis a “csak” keresztény erkölcsbe ütköző bűnök nem rájuk tartoznak, hanem a keresztényekre. A keresztények dolga pedig a keresztények dolga — vagy tán nem?” mondatokat olvasva, akarva-akaratlanul a katolikus egyház “a mi dolgunk” címszóval hallgat, elhallgat, eltusol ügyeket.
Asszociáció.
Igaz az is, hogy a dologban történt már változás.
Nem akarok rosszmájú lenni, de leginkább nem nálunk, nem hazánkban (vagy csak én nem tudok róla).
…”Egyebet az egyház nem tud tenni.” – biztos ez?
Szám-háborúzni nem kívánok, hiszen annak semmi értelme.
“Ez nem önmentés, mert – ahogy a Szentatya mondta – egyetlenegy eset is nagyon-nagyon sok, s pont eggyel több a tolerálhatónál.” – ezzel megint tökéletesen egyetértek.
“Magyarországon nincs tudomás katolikus egyházi személyek által elkövetett pedofil bűncselekményekről, amiket a sajtó emlegetni szokott, azoknak túlnyomó része soha nem történt meg, azaz nem igaz, ahogy mondani szokás: nettó hazugság. A fennmaradó kisebb része pedig nem bűncselekmény, mert konkrét cselekmény egyik esetben sem történt, legfeljebb félreérthető viselkedés. Az más kérdés, hogy az egyház ezeket is szankcionálja saját maga, de följelentést bűncselekmény híján nem tehet.” – vannak kételyeim, vagy csak nem veszem észre, hogy a magyarok különbek az összes többi népnél.
“Szó nincs itt Borkai Zsolt felmentésről, csupán arról, hogy nem állíthatjuk, hogy bűncselekményt követett el”… erről előző hozzászólásomban kifejtettem véleményem.
Tartom.
“Viszont az egyház hivatalosan vagy félhivatalosan per pillanat nem mondhatja ki, hogy Borkai Zsolt köztörvényes bűncselekményeket követett el, következően köztörvényes bűncselekményeire hivatkozva nem formálhat róla véleményt.” – nem is az egyház dolga köztörvényes bűncselekményekkel (vagy azok gyanújával) foglalkozni, azokról véleményt formálni.
“Nem állja meg a helyét, hogy az egyház a templomokban direktben politizálna. Igaz, hogy elszigetelt néhány eset előfordult, de ez nem az egyház általános gyakorlata, hanem a konkrét lelkipásztor hibája.” – a lónak négy lába van, mégis megbotlik, ugrott be.
Meg az, hogy nem hallottam, olvastam volna soha, sehol olyat, hogy ezért a”botlásért” bármely lelkipásztor akár feddésben részesült volna.
“Orbán Viktornak valamikor komoly tábora volt a katolikusok körében, de ez már a múlté. Eredetileg viszont a liberálisok között volt komoly tábora, de ez is már a múlté. Olyan tökélyre vitte a hazudozást, hogy minden oldalról bedőltek neki, még az EU-ban is, sőt az LI-ben, sőt az EPP-ben is – de ez is már a múlt. Nem a hazudozás, hanem a bedőlés.” – ezt hogy élem túl?
Már megint egyet kell értsek.
“Mi úgy látjuk, hogy nem egy ember bűneiről van itt szó, hanem a rezsim bűneiről, hogy ennek az embernek az esete a rezsimet képezi le. Azt az erkölcsi mélységet, amelyben ez a sohasem látott romlottságú rezsim leledzik, s ahová le akarja rántani, sőt részben le is rántotta a magyar polgárokat. Ez az igazi tragédia – innen kell felállnunk!” – ezt már tovább nem lehet fokozni, gondoltam az előbb, de íme lehet.
Megint igazat adok, mert véleményem tökéletesen megegyezik.
Persze a kisördög azért bennem van.
Ha az S.O.S Hungaria közössége hozzám hasonlóan látja a helyzetet, hogyan lehet az, hogy sem a püspöki kar, sem Erdő Péter nem hallatja hangját?
Én ellenzem ugyan, hogy az egyház a politikába beleszóljon, de ha eddig megtette (olykor igen-nagyon direkt módon), akkor most miért ennyire visszafogottak?
Kedves Erényi Tibor, közben beláttuk, hogy Önnek igaza lehet: nem volt szerencsés a Pilinszky-idézet. Az FB-n egy Borkait támogató győri fideszes hölgy ezt írta nekünk”: “Jó gyűlölködést kívánok”. Eszerint úgy értik, hogy az írás gyűlöletteli, hogy gyűlöljük a polgármesterüket. Megpróbáltuk megmagyarázni, hogy ez nem így van – de sajnos lehetetlen.
Azt is írta, hogy ők bizony nem kaptak Orbán Viktortól utasítást arra, hogy Borkaira szavazzanak – ami nyilván azt jelenti, hogy a saját döntésük volt. Ha ez igaz lenne, akár mondhatnánk azt is, hogy eljött a világvége. De hál’ Istennek nem igaz. Simon Róbert Balázs, a FIDESZ-KDNP győri országgyűlési képviselője a választás előtti napon ezt mondta a helyi tévében (Győr további fejlődése a tét. Győr+, 2019.10.12. 08:10 – http://gyorplusz.hu/gyor/gyor-tovabbi-fejlodese-a-tet/ 1:14):
“Az ellenzék kétségbeesetten a lejáratásra próbálja tenni a hangsúlyt. És valóban: polgármester úr hibázott, erkölcsileg ez maximálisan elítélendő, de ez egy magánügy. Ez került most a kampány középpontjába Győrbe’, hiszen az ellenzék ezt helyezte oda. Azonban a választás tétje az: a város további fejlődése. A polgármester úr a saját családjával erről nyilván el kell, hogy számoljon, azonban ez egy magánéleti kérdés. Én úgy gondolom, hogyha felelősen gondolkodunk, és bízom benne, hogy a döntő többség ez így lesz, hiszen 2006 óta minden választáson ez így volt, akkor úgy fognak dönteni a győriek, ahogy bennünket is biztattak az elmúlt hetekben, hogy továbbra is a FIDESZ-KDNP képviselőjelöltjeire és polgármester-jelöltjére teszik a voksot vasárnap.”
Majd az egyértelműség kedvéért rögtön ez után ez is elhangzott a tévében:
“Simon Róbert Balázs arra kérte a választókat, hogy a város töretlen fejlődése érdekében vasárnap szavazzanak Borkai Zsolt polgármester-jelöltre és a FIDESZ-KDNP jelöltjeire.”
No comment. Legfeljebb azt mondhatják, hogy nem Orbán Viktor utasította az erkölcsi fertő elfogadására a kormánypárti szavazókat, hanem Simon Róbert Balázs. De ki hiszi azt el, hogy egy kormányoldali országgyűlési képviselő valaha az életben bármiben is önálló véleményt formált? Aki valaha is így tett, az már régen nem képviselő, az már régen nem fideszes.
A tragédiánk az, hogy Orbán Viktornak sikerült egy fanatikus, önálló lélekkel már nem rendelkező, akármilyen erkölcsi mélységet is elfogadó szavazóbázist kinevelnie. Nemcsak a párttagjai, a politikusai, az országgyűlési képviselői, a prominensei, hanem a hívői is gombnyomó automatákká lettek. És még csak észre sem veszik, mi történt velük. Ma “csak” ennek az embernek a bűneit fogadják el, holnap az összes többiét is (vagyis mindegy, kiről mi fog még kiderülni). Ma “csak” ezt a bűnt fogadják el, holnap a létezhető összes többi bűnt is. Hogy netán még a gyilkosságot vagy a hazaárulást is? Ez csak árnyalati kérdés – ne nagyon bízzunk abban, hogy azt már biztos nem!
Ez egy teszt is volt Orbán Viktor részéről: meddig lehet elmenni? Bizony-bizony: akármeddig.
Hungarian Catholic NGO? Ezzel meg ís írtál mindent…itt, ebben a Szent István óta keresztény, a kereszténységért mindíg fegyvert rántó és azt soha fel nem adó magyar hazában Catholic NGO? Ez milyen alakulat? Régen kardot rántottunk, most pedig nem “nyomtuk meg a gombot” Borkai mellett. Nem nyomtuk meg, mert nem vagyunk értéktévesztésben és még nem vagyunk “szavazó automaták”. Nekünk a keresztény, magyar haza, neked pedig Catholic NGO. Hogy stílusos legyek: No Comment!
Igen, még egy kiegészítés: az ember hitvallása az egy elköteleződés, ha úgy tetszik egy eskü. Az eskü lényege pedig az, hogy nem lehet megszegni. Aki esküszegő, annak nincs bocsánat. Sem kereztényi, sem semmilyen bocsánat nincs. Ha a vámszedők megölték volna Jézus anyját, nem ült volna egy asztalhoz velük. Vagy igen? Kár, hogy ezt soha nem fogjuk kideríteni.
Kedves Kőhidi Róbert, nem a győriekről szól ez a történet, hanem a Viktor-hívőkről. Az mindegy, hogy melyik város: ma itt, holnap amott.
Azt nem állítottuk, mivel senki sem állíthat ilyesmit, hogy a győriek gombnyomó automaták, hiszen rengetegen nem szavaztak Borkaira. Azt állítottuk, s állítjuk most is, hogy a Borkaira szavazó Viktor-hívők gombnyomó automatákká váltak. Mert azt nem bírjuk elhinni, hogy saját maguktól süllyedtek ilyen mélyre.
Az Orbán-rezsim pedig nem keresztény, ellenkezőleg: gnosztikus, a gnosztikusok pedig a kereszténység ellenségei, kimondottan a keresztények gyűlölői a kezdetek óta. A gnózis a másik – az ellenkező – úton halad.
Az, hogy most sikerült Orbán Viktornak sárba taposni a magyar erkölcsöt, nem jelenti azt, hogy örökre a sárban marad. Hiszünk a magyar föltámadásban, ami legelsősorban erkölcsi megújulás. E körben közömbös, hogy ki keresztény, ki nem. Ha elfogadjuk, iránymutatónak tartjuk az általános erkölcsi normákat, megmaradunk.
Ez egy erkölcsi “Mohács” volt. Közel úgy lehet, hogy “nekünk Mohács” kell”. De Magyarország akkor is föl fog állni!
Szemelvény egy vezérszónok (szerinte) leghíresebb beszédéből
„A megbánás nem azonos egy színházi mutatvánnyal!”
»S ha megengedi, xxxxxxx úr, egy reflexiót tennék ahhoz a bűnbánati mutatványához, amit itt bemutatott, és miután ön rendszeresen szokott bérmálkozni, bizonyára követni tudja ezt a teológiai reflexiót.
A bűnbocsánatnak van néhány feltétele. Nem árt, kedves képviselő urak és asszonyok, ha ezt meghallgatják; önöknek is jól jöhet még.
A bűnbocsánat feltétele a bevallás, a megbánás, a jóvátétel és a penitencia elfogadása!
Kedves xxxxxxx Úr! A bevallás nem azonos a lebukással! A megbánás nem azonos egy színházi mutatvánnyal!
A jóvátétel tekintetében pedig talán hallott a Bibliában a vámos történetéről – ezt önnek is ajánlani tudom: jóvátételképpen esetleg tegyen valamit vissza a költségvetésbe!
A penitenciának pedig van egy nagyon egyszerű módja: mondjon le!«
???
Puska gyöngébbeknek:⇒⇒október 06. (viszont nem 2019., hanem 2006.) Dicsekvés mint iránytű⇐⇐
Csak a vágóhíd melege, muskátliszaga, puha máza, csak a nap van. Üvegmögötti csöndben lemosdanak a mészároslegények, de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.
*
Pilinszky János
Passione /italiano/
Solo il calore del mattatoio, l’odore di geranio, la morbida lucentezza, solo il giorno esiste. Nel silenzio, dietro il vetro si lavano i giovani macellatori, ma ciò ch’è accaduto, in qualche modo non ci riesce a finire.
Kőhidi Róbert, és 
anonymand beszélgetnek 
Katakombablog 
Hozzászólás