Sint-Franciscuskerk, Antwerpen, Belgium (Szent Ferenc kapucinus / ferences templom), 2016. augusztus 30. (Amahoro)
Santa Teresa del Bambin Gesù templom, Bologna, Olaszország, 2018. december 18. (miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter: Salvini)
Lampedusa, Olaszország, 2019. augusztus 21., a Catholic Action tagjai a plébánosukkal (miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter: Salvini)
S. Maria Maggiore templom, Pistoia (Toscana), Olaszország, Biancalani Massimo atya, a “vörös pap”, 2019. november 25. (miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter: Salvini)
San Luigi dei Francesi templom, Róma, Olaszország, 2019. december 16. (miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter: Salvini)
Una mattina mi sono alzato,o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! Una mattina mi sono alzato,e ho trovato l’invasor.O partigiano, portami via,o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! O partigiano, portami via,ché mi sento di morir. E se io muoio da partigiano, (E se io muoio sulla montagna)o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! E se io muoio da partigiano, (E se io muoio sulla montagna)tu mi devi seppellir. E seppellire lassù in montagna, (E tu mi devi seppellire)o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! E seppellire lassù in montagna, (E tu mi devi seppellire) l’ombra di un bel fior.Tutte le genti che passeranno, (E tutti quelli che passeranno)o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! Tutte le genti che passeranno, (E tutti quelli che passeranno) Mi diranno «Che bel fior!»(E poi diranno «Che bel fior!») «È questo il fiore del partigiano», (E questo è il fiore del partigiano)o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! «È questo il fiore del partigiano, (E questo è il fiore del partigiano) morto per la libertà!»
Magyar fordítás (variációk zárójelben)
Egy reggel felébredtem. Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! Egy reggel felébredtem. És a megszállókat itt találtam. Ó, partizán, vigyél el engem! Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót Kedvesem! Visz’lát’! Ó, partizán, vigyél el engem! Mert érzem a halál közelít. És ha partizánként halok meg (És ha a hegyek között halok meg) Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! És ha partizánként halok meg (És ha a hegyek között halok meg) Te kell, hogy eltemess. Fenn a hegyek közt temess el (És el kell majd temetned) Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! Fenn a hegyek közt temess el (És el kell majd temetned) Egy szép virág árnyéka alá És az emberek, kik arra járnak (És mind azok kik arra járnak) Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! És az emberek, kik arra járnak (És mind azok kik arra járnak) Mondják majd nekem: “milyen szép virág” (Azt mondják majd: “milyen szép virág”)” Ez a virág a partizáné (Ez a partizán virága) Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! Ez a virág a partizáné (Ez a partizán virága) Aki a szabadságért halt meg”
Magyarított változat
Eljött a hajnal, elébe mentem, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Eljött a hajnal, elébe mentem, És rám talált a megszálló. Ha partizán vagy, vigyél el innen, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Ha partizán vagy, vigyél el innen, Mert ma érzem, meghalok! Ha meghalok majd, mint annyi társam, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Ha meghalok majd, mint annyi társam, Légy te az, ki eltemet. A hegyvidéken temess el engem, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, A hegyvidéken temess el engem, Legyen virág a síromon. Az arra járó, ha megcsodálja, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Az arra járó, ha megcsodálja, Mondja azt, hogy szép virág. Az ő virága, a partizáné, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Az ő virága, a partizáné, Ki a szabadságért halt meg.
Hát, múzsáknak szentelt Kies tartomány! Íly számkivetve volt Nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? Istenem! Senki sem Vette észbe, Hogy e részbe Árva még Somogy!
Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár búnyikká? Hogy jóba nem nevelték! Dudva lenne a dudvák Közt az ananász: Kanász marad akinek A nevelője kanász. Hát már, hogy A Somogy Íly tudatlan, Formálatlan, Kié a hiba?
Debrecen és Patak Messze estenek Ide, hol a múzsák Nem is esmértettenek. Ami kevés pénz bejött, Két-három póra, Nagyobb dologra ment el – Borra avagy disznóra. A szegény Pórlegény Vagy bodnárnak, Vagy betyárnak, Vagy zsiványnak állt.
Óh, szomorú sorsa Egy szép megyének! Hol a magyar lelkek Megvetve heverének. Óh, nem fáj-é a szíve Minden magyarnak, Hogy a magyar fiakkal Gondolni nem akarnak? De tán jő Oly idő, Melyben nékünk A vidékünk Új Hélikon lesz. –
Elmondja: Horváth Ferenc (lásd még: Magyar költők 8.: Csokonai Vitéz Mihály (Hungaroton Classics), 1964 ▶)
Elmondja: Lukács Sándor (lásd még: Magyar Költők – Csokonai Vitéz Mihály, Hungaroton, 2000 ▶)
“Even Mr. Ivanyi’s heritage is at odds with Mr. Orban’s visions of a monoethnic Hungary: His family are descendants of French refugees, Czech dissidents and Jews. »no such thing as a Hungarian race or ethnicity,« Mr. Ivanyi said. »Just a Hungarian language.«“
“Még Iványi úr öröksége is ellentmond Orbán úr egynemzetiségű Magyarországról alkotott vízióinak: családja francia menekültek, cseh disszidensek és zsidók leszármazottja. »Nincs olyan, hogy magyar faj vagy etnikum« – mondta Iványi úr. »A magyar csak egy nyelv.«“
Oké, Iványi úr. A kérdés csak annyi: kiknek óhajtana ön a köztársasági elnöke lenni? Egy etnikum rangjára sem méltó valakiknek? Esetleg még egy kérdés: ha már befogadtuk az ön családját, nem kéne legalább egy kicsit lojálisnak lennie hozzánk? De ha nem: ön francia is: elmondaná ugyanezt a franciáknak is? Mármint hogy a francia nem etnikum? S ha megtenné, mit gondol, mi esélye volna arra, hogy francia köztársasági elnök legyen? S arra mi esélye lenne, hogy élve megússza? Mármint Párizsban. Mivel ön hirdetetten zsidó is: szólni merne ön így Izraelben is? Ki merné ott is mondani, hogy nincs olyan, hogy zsidó faj, zsidó etnikum? Hogy a héber / ivrit csak egy nyelv, semmi több? Hogy Izrael nem a zsidóké, hanem minden nem-zsidó izraelié?
Befogadtuk az ön családját – hazát adtunk önnek. Mondjuk most azt, hogy kár volt? Látja, kérem: ilyen hülye a magyar: hazát ad a saját árulóinak. Tudja, kérem: az én őseim részben svábok. A sváb őseim itt kaptak hazát: köszönet érte. Eszembe sem jutna megtagadni a magyart: mert én magyar vagyok. Tudja, kérem, ahogy Zrínyi, a horvát is. Ahogy ő mondta, Zrínyi Miklós, a horvát bán: “Ne bántsd a magyart!”
Olyan nehéz ezt megérteni?! Nem érti, hogy Hungária a hungarusoké? Hogy Hungária ezer éve ezer nyelvű egyszívű haza? Hogy nem a származás dönti el, hová tartozunk? Hogy Árpád népe vagyunk mi, svábok is? Hogy nem vér szerint, hanem lélekben? Hogy a “magyar” nem nyelv, de még csak nem is vér, hanem lélek? Érti? LÉLEK.
Tudja maga, mi a magyar? Hogy ki a magyar? Hadd idézzek valami szépet:
“A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése.”
Tudja, maga, ki mondta ezt? Képzelje, egy zsidó! — Zsidó, mint maga. De magyar – ahogy maga nem. A neve: Lőw Immánuel. Hallott már róla? A magyar haza hű fia volt; életében nem mondott volna olyat, mint maga. Képes ezt fölfogni?
Ön, Iványi Gábor úr, ön megtagadott minket ország-világ előtt. Azt a hazát, azt a népet, amely az ön őseinek egykor menedéket adott. Szégyellje magát! S mindazok is, akik önt favorizálják.
Ami még talán ennél is nagyobb baj: ön és a társai a FIDESZ-nek segítenek ezzel (is). Vélhetően nem véletlenül. Egy banda maguk – ez ilyen egyszerű. FIDESZ = SZDSZ = Iványi Gábor = DK.
Ki kivel van? Van maguk közt valaki, aki velünk van, a magyar néppel?
Nem vitásan: a FIDESZ gonosz. A FIDESZ magyargyűlölő. A baj csak az, hogy Iványi Gábor is – s a vele egy DK is. Ahogy gonosz a szörnyeteg rablókapitalizmus és édes-egy-társa: a pártokrácia is.
De ne csüggedjetek! Magyarok, akik úgy érzitek, hogy legalább az etnikum rangjára aspirálhattok.
Föl a fejjel, magyarok! Itt vagyunk. Ne féljetek. Tudjátok a dolgotok, nem? Két pogány közt egy hazáért.
SZAVAZZATOK AZ EGYESÜLT ELLENZÉKRE! Az Iványi-félékre. Most nincs más esély. Hogy szörnyetegek? Igen. De a FIDESZ is az. A FIDESZ erős szörnyeteg – ezek meg gyönge szörnyetegek. Ha a gyönge szörnyetegek megnyerik a választást – jövünk mi, a magyar nép: legyőzzük őket. Könnyebben, mint most a FIDESZ-t. Ha a FIDESZ nyer, jóval kisebb az esélyünk.
Itt valójában nincs olyan, hogy FIDESZ-szavazó / ellenzéki szavazó. Vannak ők(= kormány és ellenzék) és vagyunk mi: a szerencsétlen magyar nép. Könyörgöm, értsétek már meg végre! Nincs köztünk ellentét: mi nem vagyunk egymás ellenségei. ŐK az ellenségek.
Mondom még egyszer: ne csüggedjetek! Menjetek, szavazzatok az “egyesült ellenzékre” – majd aztán… Most még nincs itt az ideje, de eljő… Majd megmutatjuk mi az Iványi-féléknek (is), hogy a magyar nem csak egy holmi nyelv!
Addig is mondogassuk magunknak: Nekem nincs királyom, csak királynőm: a Magyarok Királynéja. Megbánod te még, hogy uramnak mondtad magad! (Ilyen a szkíták beszéde.)
Nem is tudom, kitől kérjek bocsánatot – magamtól – a nyilvánosságtól – kitől – méltattam Iványít a múltkor amikor az orbáni NAV. rémuralom packázott vele .. én erről nem tudtam, hogy szemétkedett a magyarokkal – és ráadásul nem is magyar – szóval kitól – talán a jó istentől aki megérti botlásomat a tévedésmet… most, hogy így utólag vissza emlékezek – sajnáltam, hogy ahogy elbántak vele – és ennyi semmi több! Tehát számomra, újból bizonyosságot nyert az, hogy nem tudjuk a valóságot, így nem szabad álláspontot kifejteni – ehhez tartom magam – köszönöm, hogy elolvastál id. Kiss László 2022.03.03-án 3:00 órakor küldöm az éterbe,,
Harminc évvel a rendszerváltozás után Harminc évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy Egyházunk és népünk ajándékba kapta a történelem Urától a szabadságot, amiért korábban sokan küzdöttek és szenvedtek. A rendszerváltozás után azonban tömegek érezték úgy, hogy munkájukra nincs szükség és ők maguk is feleslegessé váltak. Megjelentek a hajléktalanok, a nyilvánvaló nyomorúság is megmutatkozott. Felütötte fejét a magántulajdon erkölcsi legitimitásának problémája is.
A kereseti lehetőségek közötti kirívó aránytalanság a munkanélküliséggel párosulva oda vezetett, hogy régiónk fiatalsága nagy tömegben vándorolt nyugatra. A kis nemzetek sajátos nyelve, kultúrája, közösségi tapasztalatának értékei is veszélybe kerültek a népesség fogyásával. Pedig a nemzetek hozzátartoznak a teremtés gazdagságához, létüket az Egyház is értékeli.
A fiatalok távol kerültek a nagyszülőktől, akik a szoros emberi kapcsolatokkal erősíthetnék a szolidaritást és a közösségérzetet a nemzedékek között. A fiatalok távolra költözése sok családban fokozza az idősek elmagányosodásának problémáját. A családok segítése, az értelmes életet kínáló közösségek erősítése és az isteni Gondviselésbe vetett bizalom megújítása mind olyan értékek, amelyekért sürgetően cselekednünk kell.
A világgazdaság súlyos aránytalanságai, a környezetszennyezés és a klímaváltozás miatt egyre nagyobb méreteket öltő szárazság, az ivóvízkészletek szűkössége, valamint a háborús összeütközések sok kérdésben egészen átfogó, nemzetközi felelősségvállalást tesznek szükségessé.
Az evangéliumból fakadó élet, ha szükséges, szembe mer szállni az igazságtalan társadalmi struktúrákkal. Az egység és a béke embereiként ellenállhatunk a kíméletlen haszonszerzés és megalázás mai formáinak. Kultúránkat átjárja az erőszak, mégis gyengédséget kell tanúsítanunk embertársaink iránt, a könyörtelenül felfokozott hajszában Krisztus tanítása szerint türelemmel kell feléjük fordulnunk.
/…/
Keresztény hitünk csak akkor hiteles, ha a szeretet cselekedetei fakadnak belőle. Ha nem halljuk meg a szegények kiáltását, akkor halott a kereszténységünk, akkor elveszítjük az emberiességünket, akkor a társadalmunk szeretetlenné, embertelenné lesz. Sok idős ember él elhagyottan, segítség nélkül, sok gyermek és fiatal számára igen nehéz a felemelkedés, a szegénységből való kitörés.
Igen sok ember betegségekkel küszködve éli végig a földi élete utolsó 10–15 évét. Sokan magukra maradnak ezen nehézségek között. Fontos volna az idősek otthoni ápolását segíteni és több segítséget nyújtani az ápoló családtagoknak. Szükséges a szociális ágazat bérrendezése, anyagi és erkölcsi megbecsültségének erősítése.
A mintegy húszezer hajléktalan jelentős hányada nagyon gyenge (vagy egyáltalán nem létező) családi háttérrel rendelkezik, sokan közülük pszichiátriai kezelésre vagy elhelyezésre is szorulnának. Fontos volna a hajléktalanok számára személyre szabott, egyedi megoldásokat keresni, különösen is a pszichiátriai bentlakásos intézményi férőhelyek számát növelni.
A cigányság 87%-a a rendszerváltozás előtt munkaviszonyban volt. Sok kapcsolat szövődött romák és nem romák között, és a legtöbb család biztos jövedelemmel rendelkezett. 1993-ban a munkaképes cigányoknak csupán mintegy 28%-ának volt munkahelye, vagyis három év alatt több mint 2/3-uk elveszítette az állását. Az elmúlt időszakban ismét nőtt körükben a foglalkoztatottság: 2013-ban az aktív korú romák 26%-a, 2017-ben már 45%-a dolgozott.
A magyarországi cigányság iskolázottsága az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben javult. Egész Európában nálunk a legjobbak az iskolázottsági mutatók a roma lakosság körében. Ezen a téren a magyar társadalom 40–50 év óta nagy erőfeszítéseket tett, és ennek ma már láthatóak a gyümölcsei. Azonban a cigány fiatalok 60%-a a végzettség megszerzése előtt hagyja el a közoktatást. Ugyanakkor a szegénység nem csak a cigányság problémája. Sok tízezer olyan nem roma család is él hazánkban, akik a legalapvetőbb szükségleteknek is híjával vannak. Az ilyen körülmények között felnövő gyermekek számára rendkívül nehéz a kitörés a szegénységből, a nyomorból.
Fontos egyensúlyt kialakítani a munkára való ösztönzés és a legsérülékenyebb társadalmi rétegek emberhez méltó életfeltételeinek biztosításához nyújtott segítség között. Szükséges, hogy a leghátrányosabb térségekben ne csak az oktatás fejlesztésére fordítsanak figyelmet, hanem a családsegítésre, a közösségek építésére és az intézményekkel való kapcsolatok erősítésére is.
/…/
Fel kell építeni egy igazságosabb, emberségesebb világgazdasági rendszert. A gazdasági tevékenység legfőbb célja nem a haszon maximalizálása, hanem a közjó, vagyis az ember java kell, hogy legyen. Az igazságosabb világgazdasági rendszer létrejöttéhez szükséges az ember erkölcsi megújulása. Amilyen az emberi értékrend, olyan lesz a ráépülő gazdasági rend is. Újra meg kell tanulnunk a szerénység, az anyagiak használatában való egyszerűség és a mértékletesség erényét.
Korlátot kell szabni annak, hogy a Föld vagyona kevesek kezében koncentrálódjon. Az emberhez méltó megélhetéshez való jog, amely minden embert megillet, megelőzi a magántulajdonhoz való jogot. Az egyes ember mint tulajdonos csak kezelője az általa birtokolt javaknak. Felelősséggel tartozik használatukért az egész emberiség és az eljövendő nemzedékek felé is. Megfelelő szabályozással meg kell fordítani a vagyonkoncentráció jelenlegi irányát.
***
Részletek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia “Megújulás a szeretetben” című megnyilatkozásából (Budapest, 2019. november 13., a magyar szentek és boldogok ünnepén)
És emlékeztetsz bennünket, hogy nem ugyanaz bűnösnek és korruptnak lenni: nagyon is különböző.
Egy dolog elesni, de aztán bűnbánatot tartani és Isten irgalmasságának segítségével talpra állni.
És másik dolog a rosszal való képmutató összejátszás, a szív romlottsága, mely kifelé kifogástalannak mutatja magát, de belül tele van rossz szándékkal és szánalmas önzőséggel.
E così tu ci rammenti che non è la stessa cosa essere peccatori ed essere corrotti: è ben diverso. Una cosa è cadere, ma poi, pentiti, rialzarsi con l’aiuto della misericordia di Dio. Altra cosa è la connivenza ipocrita col male, la corruzione del cuore, che fuori si mostra impeccabile, ma dentro è pieno di cattive intenzioni ed egoismi meschini.
Y así nos recuerdas que no es lo mismo ser pecadores y ser corruptos: es muy diferente. Una cosa es caer, pero luego arrepentirse, con la ayuda de la misericordia de Dios. Otra cosa es la connivencia hipócrita con el mal, la corrupción del corazón, que por fuera resulta impecable, pero por dentro, está lleno de malas intenciones y egoísmo mezquino.
Pope Francis-Homage to the Statue of the Immaculate Conception 2019-12-08 (YouTube, Vatican News)
***
Ha magunkra vesszük Ferenc pápa szavait, mindenekelőtt a fogalmat kell tisztázni. Mármint a korrupció fogalmát.
A speciális magyar “korrupció” definicíója:
Vajon korrupció volt az 1948 utáni kommunista államosítás vagy az 1989 utáni rendszerváltás privatizációja? Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó.
CZIRJÁK IMRE: Lánczi András: Viccpártok színvonalán áll az ellenzék. (Interjú Lánczi Andrással.)Magyar Idők, 2015. december 21.
Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták 1948 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy politikai elképzelés végrehajtása. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik. Nekem sem tetszett a privatizáció. Lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet robbantani vele az egész huszonöt évet, amit rendszerváltásnak nevezünk.
hvg.hu: “Lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is”. (Interjú Lánczi Andrással.)HVG, 2016. május 13.
Mondotta volt Lánczi András, aki mégiscsak nem akárki, csak tudja, mit beszél. Ő volt a Nézőpont Intézet Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Századvég Alapítvány elnöke, azóta meg már a Budapesti Corvinus Egyetem rektora — amúgy meg köztudottan a mindenkori orbánista főideológus. Ilyesformán az állítás valóságtartalmához kétség sem férhet, a definíció föltétlenül kiállja a legszigorúbb kritikát is. Mind a tudományosat, mind a politikait, mind a büntetőjogit.
Az 1948-as kommunista cselekmény (egyebek mellett) a lopás, a rablás, a nemzeti vagyon és a magánvagyonok elrablásának bűntettét is megvalósította. A privatizáció a nemzeti vagyon elrablásának nyilvánvaló bűntette. Egyet kell értenünk Lánczi Andrással abban, hogy előbb-utóbb fel fog robbanni az elmúlt 25 év, mert hiszen nem lehet egy társadalmat a mesterségesen elitté emelt köztörvényes bűnözők gazdasági és politikai hatalmára építeni.Legalábbis tartósan biztosan nem — egyetlen társadalom sem állhat meg így, mert az intézményesített bűnözés a polgárok magánerkölcsét is megrontja. Az erkölcsöt semmibe vevő társadalom pedig szükségképpen összeomlik. Egyet kell értenünk abban is, hogy ebbe a bűntett-sorozatba illik a kormány ún. “legfőbb politikája” (vagyis valóban igaz, hogy a korrupció és a nemzeti vagyon elrablása nem holmi fidesz-nóvum). Lehet ugyan magyarázni így is, úgy is, de a bűn, az bűn marad. A bűn súlyát nem csökkenti, hogy más is elkövette, sőt — a történelmi összehasonlítást tekintve — kimondottan növeli.
Következően Ferenc pápa szavait magukra kell vegyék.
Ez a legkevesebb…
De talán? Esetleg? Hátha?
Talán még nem késő — talán még lehet bűnbánatot* tartani. Bűnbocsánat ugyanis csak a bűnbánónak van, a gyakorló bűnösnek nincs. A bűnbánat lépcsőfokai a következők:
bűnvallás;
jóvátétel (a lopott szajré visszaszolgáltatása a nemzetnek);
penitencia.
Ez akkor is így van, ha valaki ateista. Meg akkor is, hagnosztikus. Csak ez utóbbi esetben sokkal-sokkal nehezebb. De azért nem lehetetlen (Lk 18,24-27).
*
*********************
Magyarázó jegyzet pártokraták számára: Ha netán nem értenék, hogy miről van szó, készséggel ajánljuk szíves figyelmükbe a legnagyobb bűnbánat-szakértőt (aki valaha is a világon élt), aki éppen közülük való, s éppen miniszterelnök-helyettes, tehát (egyéb oldalról is) szakértője a kérdéskörnek (lásd: ⇒Találós aranyköpés).
Már egy ideje – az ellenzéki pártoktól kiindulva – markáns néphülyítés folyik, miszerint a kormány megpuccsolta a régi Alkotmányt, az Alaptörvény pedig érvénytelen. Szó szerint „alkotmányos puccs”-ról beszélnek, holott már maga a szókapcsolat is fogalmilag kizárt. Akik ezt a sületlenséget hirdetik, sőt mi több: a közösségi médiában erőteljesen terjesztik, arra játszanak, hogy a magyar polgár nem tud olvasni, nem is akar olvasni, de ha akarna is, mindegy az neki: úgysem képes értelmezni sem az olvasott szöveget, sem a saját helyzetét.
A régi Alkotmány alábbiakban idézett szakaszait* NEM a FIDESZ-KDNP-kormány lopta be a régi Alkotmányba, hogy ezzel visszaélve megalkothassa a saját szája íze szerinti új alkotmányát: az Alaptörvényt. Ezek a szakaszok a rendszerváltás óta ott voltak a régi Alkotmányban, mely régi Alkotmányban tehát szó sem volt arról,
hogy a hazánk neve nem lehet „Magyarország”, hanem csak „Magyar Köztársaság” (sőt: a preambuluma “Magyarország”-nak nevezi!);
hogy a régi Alkotmány örökéletű, nem lehet hatályon kívül helyezni (sőt: éppen ellenkezőleg!);
hogy nem lehet egészen új alkotmányt elfogadni (sőt: éppen ellenkezőleg!);
hogy az új alkotmány megalkotásához a parlamenti pártok konszenzusa szükségeltetik (sőt: elegendő a kétharmad!);
hogy az alkotmányt csak népszavazással lehet megváltoztatni (sőt: kimondottan ellenkezőleg!);
hogy új alkotmányt csak népszavazással lehet alkotni, ill. az új alkotmányt népszavazással szükségeltetik elfogadni vagy szentesíteni (sőt: kimondottan ellenkezőleg!).
Közismert, hogy a régiAlkotmány ab ovo illegitim, mivel illegitim országgyűlés fogadta el a hazánkat leigázó Szovjetunió parancsára, majd a szovjet szuronyok oltalmában illegitim mód regnáló Kádár-rezsim módosítgatta kedve szerint. Közismert az is, hogy a rendszerváltáskor ezt az illegitim kommunista Alkotmányt módosították, s lényegét tekintve ez a módosított alkotmány – bár itt-ott némi újabb módosításokkal – volt hatályos az Alaptörvény hatályba lépése előtt. Ha ezt a régi Alkotmányt tekintjük alapnak, megállapíthatjuk, hogy nemcsak az eredeti kommunista Alkotmány, hanem a rendszerváltáskori módosításais antidemokratikus, jogellenes és illegitim volt, a módosítások kitalálmányozói a világon senkitől sem kaptak erre felhatalmazást, nemhogy a néptől. Egy senki által meg nem választott önjelölt társaság egyszer csak kijelentette magáról, hogy ő lenne az Ellenzéki Kerekasztal, s mint ilyen kvázi alkotmányozó nemzetgyűlésfélének tartotta magát. Az akkori kommunista állampárttal megegyezve és kiegyezve – a nép feje fölött, a nép megkérdezése nélkül – saját kedvére, saját önös érdekei szerintmódosította a kommunista Alkotmányt, majd ezt a módosított Alkotmányt az állampárti parlament elfogadta, s a kommunista hatalom nyomban ki is hirdette. Hogy ne legyen visszaút. Tehát még csak nem is a rendszerváltás első szabad parlamentje hajtotta végre a módosításokat, hanem egy parlamenten kívüli szűkkörű társaság, s a módosításokat szintúgy nem az első szabadon választott parlament fogadta el, hanem a (látszólag) bukott rezsim parlamentje. Ha valakik megpuccsolták az alkotmányt, hát éppen ők – ha valami alkotmányos puccs volt a javából, hát éppen ez.
Nos: mi ebben a demokrácia?
Mi ebben a res publica: a közös ügy?
Mi ebben az annyira védendő?
Az illegitim szűkkörű társaság által módosított régi Alkotmány lényegében kizárta a népszavazást az alkotmány ügyében, s kimondottan lehetővé tette, hogy a kétharmadot szerzett párt(koalíció) azt tegye az alkotmánnyal, amit csak akar, hovatovább szinte előírta, hogy új alkotmányt alkosson.Vagyis nemcsak nyitva hagyta, hanem kifejezetten tágra nyitotta a kapukat (a burkolt antidemokrácia helyett)a nyíltan antidemokratikus hatalomgyakorlás előtt.
Az illegitim szűkkörű társaság jogellenes és demokráciaellenes alkotmánymódosításához képest a kormányfrakció új alkotmánya egyértelműen jogszerű. Demokratikusnak nem demokratikus – de hát maga a rendszer, az igazságtalan struktúraaz, ami nem demokratikus.
Az Alaptörvény elfogadásakor az országgyűlésnek 385 tagja volt, ebből 262 képviselő fogadta el az Alaptörvényt, azaz nyilvánvalóan a képviselők több mint kétharmada (egészen pontosan: 68,05%):
Következően az Alaptörvény abszolúte törvényes, a jogállamiság talaján áll, legitim, s abszolúte befolyásolhatatlan. Hogy ez így lehessen, a rendszerváltó pártok közösen – ún. konszenzussal – találmányozták ki a rendszerváltás pillanatában, majd tartották életben két hosszú évtizeden át, egészen a FIDESZ-KDNP 2010-es hatalomra kerüléséig. Mivel a cél az volt, hogy a nép soha – de soha! – bele ne szólhasson. Mármint a saját alkotmányába, a saját életébe, a saját sorsába sohase szólhasson bele. Maga a NÉP. Mivel a párttagok még az 1%-át sem teszik ki a választópolgároknak, a cél az volt – s az is maradt –, hogy a választópolgárok 99%-a ki legyen zárva mind a hatalomból, mind az alkotmányozás lehetőségéből. Alkotmányosan, törvényesen, jogállami talajon.
Akkor most mit akarnak az ellenzéki pártok ezzel az alkotmány-mizériával? Bizony ugyanazt akarják, mint ami a rendszerváltáskor történt: megint egy szűkkörű önjelölt társaság akarja magát alkotmányozó nemzetgyűlésnek tekinteni, s a nép helyett akar megint antidemokratikus és illegitim módon alkotmányozni. Gondolják: hogyha a nép egyszer már bevette, s szó nélkül tűrte a jogai lábbal tiprását, ismét beveszi és ismét tűrni fogja. Mert fixa ideájuk, hogy a nép eszetlen, semmit sem ért, semmire sem képes. Bizony nem azt akarják, hogy a nép írja meg és fogadja el a saját alkotmányát, hanem egyértelműen azt, hogy a FIDESZ-KDNP helyettők írhassanak nekünk egy újabb alkotmányt, amelyet majd kötelező lesz nekünk betartani.
Csakhogy: mivel egyik ellenzéki pártnak sincs esélye kétharmados többségre jutni (de még az összes ellenzéki pártnak együtt sem), törvényesen, jogállami keretek között ez most nem valósítható meg – a jogállamot, a törvényeket, az alkotmányt ugyanis kizárólag csak a forradalmak tudják és merik átlépni, mivelhogy a forradalmak szükségképpen alkotmánysértők. Biztatnak is bennünket holmi rendszerváltó forradalomra erősen.
Csináljunk forradalmat – mi, a nép –, ahogy az ellenzéki pártokraták elvárják tőlünk?
Végül is? Miért is ne? A forradalom szép dolog, romantikus, lelkesítő, egyszerűen imádni való. Jó lenne mondogatni: „Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!” Mi ugyan nem vagyunk semmi jónak elrontói!
De csináljunk forradalmat – mi, a nép – pusztán azért, hogy az ellenzéki pártokraták alkotmányozhassanak helyettünk, hogy alkotmányos puccsot hajthassanak végre? Hogy a régi uraink helyett új uraink legyenek? Megéri ezért fölkelni a fotelból?
[Csak szólunk: Jelenleg Magyarország államformája köztársaság — mármint hivatalosan. Az Alaptörvény szerint. Az Alaptörvény módosításához a parlamenti képviselők kétharmada szükségeltetik. A kormánynak megvan a kétharmada. Miből tart az államformát monarchiára módosítani? Ez is abszolúte törvényes lenne, abszolúte a jogállam talaján állna. A korona is kéznél van: éppen ott van a Parlamentben. Hogy ez lehetetlen? Ugyan már!Magyarország legalább 2012 óta kristálytiszta monarchia – mégpedig nem alkotmányos, hanem abszolút monarchia, annak is inkább a despotikus variánsa. Egy ilyen lépéssel csak hivatalossá tennék, ami egyébként is igaz, s amit egyébként is mindenki tud. Meg aztán minek is hazudni magunknak? Főként egy alaptörvényben? Róma is azt hazudta magának, hogy köztársaság: Augustus korától kezdve cca. 310 esztendőn át. Egészen addig hazudta magának, míg el nem jött egy őszintébb monarcha, s ki nem mondta azt, amit egyébként 310 év óta mindenki pontosan tudott: »nem holmi első polgár – princeps – vagyok én, hanem dominus«. Mai szóval mondva: »nem holmi első miniszter – prime minister – vagyok én, hanem Úr«. De a mi „első elöljáró”-nk nem fog várni az igazság kimondásával 310 évet…]*
1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya1
(Preambulum) A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés —hazánk új Alkotmányának elfogadásáig — Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:
2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikusjogállam, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek (a módosító 1990. évi XL. törvény. 1. §-a kivette a második tagomdatot: “amelyben a polgáridemokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek“).
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitástválasztott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.
(2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3)E jogkörében az Országgyűlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;
24. § (1) Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek több, mint a fele jelen van.
(2) Az Országgyűlés a határozatait a jelenlévő képviselők több mint a felének szavazatával hozza.
(3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozataláhozaz országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
77. § (2)Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárrakötelezőek (a módosító 2002. évi LXI. törvény 11. § (4) f) pontja óta a “a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra” helyett: „mindenkire”).
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm – s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjuságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait?
I wrote this when the sky was still serene. When blossoming boughs beautified the earth. When mankind laboured like the humble ants, When spirit soared, and hands were hard at work, The thoughtful mind alive, the heart in hopes, When peace could dry her tired brow at last, Presenting that most glorious reward, The happiness of man, her noble aim. All nature celebrated, everything Benign or beautiful, came out to feast.
Delight and hope were trembling in the air, Expectant of the grand inauguration, Addressing all the world in lofty phrases In tones to suit a better, new creation. We heard the word. Its sound reverberated On high and in the deep. For but a moment The mighty universe had ceased rotating. Then all fell silent, lull before the storm. The tempest broke, its blood-congealing hands Were lobbing human skulls into the sky, Its feet were wading deep in human hearts, And life was wilting in its baneful breath. The torchlight of the spirit died away, And on the fading forehead of the sky A lightning etched the otherwordly lines Of hostile gods in black, bloodthirsty temper. The tempest blasted, bellowed like a madman, A rabid monster raging at the world, And where it went, along the bloody way The curses of a butchered populace Are rising from the steaming hecatombs And devastation rests her weary head On grey incinerated city ruins. It’s winter now and death and snow and stillness, The earth turned white; Not hair by hair as happy people do, It lost its colour all at once, like God, Who on the sixth day, crowning his creation, Gave life to man, the godly-beastly mongrel, And shattered by the grim monstrosity His sorrow turned Him white and very old.
When spring, the makeup-mistress comes again, The aged earth may take a periwig And find a frilly frock of daffodils. The ice may thaw out on her glassy eyes, Her perfume-scented, painted-on complexion Pretending youth and faking happiness; Ask then the aging, wrinkled prostitute What has she done to her unhappy sons?
Katakombablog 
Hozzászólás