Címke: Avagy virág vagy te? Hozzászólás-láncolat összezárása | Billentyűparancsok

  • Katakomba 2019-11-11 - 02:39 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: Avagy virág vagy te?, ,   

    Alkotmányos jogfosztás 

    Alkotmányos jogfosztás, avagy a respublica-gyilkos jogállam

    *

    Jogállamban a pénz a fegyver.(József Attila)

    *

    Már egy ideje – az ellenzéki pártoktól kiindulva – markáns néphülyítés folyik, miszerint a kormány megpuccsolta a régi Alkotmányt, az Alaptörvény pedig érvénytelen. Szó szerint „alkotmányos puccs”-ról beszélnek, holott már maga a szókapcsolat is fogalmilag kizárt. Akik ezt a sületlenséget hirdetik, sőt mi több: a közösségi médiában erőteljesen terjesztik, arra játszanak, hogy a magyar polgár nem tud olvasni, nem is akar olvasni, de ha akarna is, mindegy az neki: úgysem képes értelmezni sem az olvasott szöveget, sem a saját helyzetét.

    A régi Alkotmány alábbiakban idézett szakaszait* NEM a FIDESZ-KDNP-kormány lopta be a régi Alkotmányba, hogy ezzel visszaélve megalkothassa a saját szája íze szerinti új alkotmányát: az Alaptörvényt. Ezek a szakaszok a rendszerváltás óta ott voltak a régi Alkotmányban, mely régi Alkotmányban tehát szó sem volt arról, 

    • hogy a hazánk neve nem lehet „Magyarország”, hanem csak „Magyar Köztársaság” (sőt: a preambuluma “Magyarország”-nak nevezi!);
    • hogy a régi Alkotmány örökéletű, nem lehet hatályon kívül helyezni (sőt: éppen ellenkezőleg!);
    • hogy nem lehet egészen új alkotmányt elfogadni (sőt: éppen ellenkezőleg!);
    • hogy az új alkotmány megalkotásához a parlamenti pártok konszenzusa szükségeltetik (sőt: elegendő a kétharmad!);
    • hogy az alkotmányt csak népszavazással lehet megváltoztatni (sőt: kimondottan ellenkezőleg!);
    • hogy új alkotmányt csak népszavazással lehet alkotni, ill. az új alkotmányt népszavazással szükségeltetik elfogadni vagy szentesíteni (sőt: kimondottan ellenkezőleg!).

    Közismert, hogy a régi Alkotmány ab ovo illegitim, mivel illegitim országgyűlés fogadta el a hazánkat leigázó Szovjetunió parancsára, majd a szovjet szuronyok oltalmában illegitim mód regnáló Kádár-rezsim módosítgatta kedve szerint. Közismert az is, hogy a rendszerváltáskor ezt az illegitim kommunista Alkotmányt módosították, s lényegét tekintve ez a módosított alkotmány – bár itt-ott némi újabb módosításokkal – volt hatályos az Alaptörvény hatályba lépése előtt. Ha ezt a régi Alkotmányt tekintjük alapnak, megállapíthatjuk, hogy nemcsak az eredeti kommunista Alkotmány, hanem a rendszerváltáskori módosítása is antidemokratikus, jogellenes és illegitim volt, a módosítások kitalálmányozói a világon senkitől sem kaptak erre felhatalmazást, nemhogy a néptől. Egy senki által meg nem választott önjelölt társaság egyszer csak kijelentette magáról, hogy ő lenne az Ellenzéki Kerekasztal, s mint ilyen kvázi alkotmányozó nemzetgyűlésfélének tartotta magát. Az akkori kommunista állampárttal megegyezve és kiegyezve – a nép feje fölött, a nép megkérdezése nélkül – saját kedvére, saját önös érdekei szerint módosította a kommunista Alkotmányt, majd ezt a módosított Alkotmányt az állampárti parlament elfogadta, s a kommunista hatalom nyomban ki is hirdette. Hogy ne legyen visszaút. Tehát még csak nem is a rendszerváltás első szabad parlamentje hajtotta végre a módosításokat, hanem egy parlamenten kívüli szűkkörű társaság, s a módosításokat szintúgy nem az első szabadon választott parlament fogadta el, hanem a (látszólag) bukott rezsim parlamentje. Ha valakik megpuccsolták az alkotmányt, hát éppen ők – ha valami alkotmányos puccs volt a javából, hát éppen ez.

    Nos: mi ebben a demokrácia?

    Mi ebben a res publica: a közös ügy?

    Mi ebben az annyira védendő?

    Az illegitim szűkkörű társaság által módosított régi Alkotmány lényegében kizárta a népszavazást az alkotmány ügyében, s kimondottan lehetővé tette, hogy a kétharmadot szerzett párt(koalíció) azt tegye az alkotmánnyal, amit csak akar, hovatovább szinte előírta, hogy új alkotmányt alkosson. Vagyis nemcsak nyitva hagyta, hanem kifejezetten tágra nyitotta a kapukat (a burkolt antidemokrácia helyett) a nyíltan antidemokratikus hatalomgyakorlás előtt.

    Az illegitim szűkkörű társaság jogellenes és demokráciaellenes alkotmánymódosításához képest a kormányfrakció új alkotmánya egyértelműen jogszerű. Demokratikusnak nem demokratikus – de hát maga a rendszer, az igazságtalan struktúra az, ami nem demokratikus.

    Az Alaptörvény elfogadásakor az országgyűlésnek 385 tagja volt, ebből 262 képviselő fogadta el az Alaptörvényt, azaz nyilvánvalóan a képviselők több mint kétharmada (egészen pontosan: 68,05%):

    T/2627 Magyarország Alaptörvénye
    Ágh Péter (Fidesz) Dr. Aradszki András (KDNP) önálló indítvány elfogadása

    Frakció

    Igen

    Nem

    Tartózk.

    Ig. távol

    Nem szavazott

    Össz.

    Fidesz

    224

    100%

    0

    0%

    0

    0%

    0

    0%

    1

    0%

    225

    MSZP

    0

    0%

    0

    0%

    0

    0%

    0

    0%

    58

    100%

    58

    Jobbik

    0

    0%

    42

    91%

    0

    0%

    1

    2%

    3

    7%

    46

    KDNP

    37

    100%

    0

    0%

    0

    0%

    0

    0%

    0

    0%

    37

    LMP

    0

    0%

    0

    0%

    0

    0%

    2

    13%

    13

    87%

    15

    független

    1

    25%

    2

    50%

    1

    25%

    0

    0%

    0

    0%

    4

    Összesen

    262

    68%

    44

    11%

    1

    0%

    3

    1%

    75

    19%

    385

    Következően az Alaptörvény abszolúte törvényes, a jogállamiság talaján áll, legitim, s abszolúte befolyásolhatatlan. Hogy ez így lehessen, a rendszerváltó pártok közösen – ún. konszenzussal – találmányozták ki a rendszerváltás pillanatában, majd tartották életben két hosszú évtizeden át, egészen a FIDESZ-KDNP 2010-es hatalomra kerüléséig. Mivel a cél az volt, hogy a nép soha – de soha! – bele ne szólhasson. Mármint a saját alkotmányába, a saját életébe, a saját sorsába sohase szólhasson bele. Maga a NÉP. Mivel a párttagok még az 1%-át sem teszik ki a választópolgároknak, a cél az volt – s az is maradt –, hogy a választópolgárok 99%-a ki legyen zárva mind a hatalomból, mind az alkotmányozás lehetőségéből. Alkotmányosan, törvényesen, jogállami talajon.

    Akkor most mit akarnak az ellenzéki pártok ezzel az alkotmány-mizériával? Bizony ugyanazt akarják, mint ami a rendszerváltáskor történt: megint egy szűkkörű önjelölt társaság akarja magát alkotmányozó nemzetgyűlésnek tekinteni, s a nép helyett akar megint antidemokratikus és illegitim módon alkotmányozni. Gondolják: hogyha a nép egyszer már bevette, s szó nélkül tűrte a jogai lábbal tiprását, ismét beveszi és ismét tűrni fogja. Mert fixa ideájuk, hogy a nép eszetlen, semmit sem ért, semmire sem képes. Bizony nem azt akarják, hogy a nép írja meg és fogadja el a saját alkotmányát, hanem egyértelműen azt, hogy a FIDESZ-KDNP helyett ők írhassanak nekünk egy újabb alkotmányt, amelyet majd kötelező lesz nekünk betartani.

    Csakhogy: mivel egyik ellenzéki pártnak sincs esélye kétharmados többségre jutni (de még az összes ellenzéki pártnak együtt sem), törvényesen, jogállami keretek között ez most nem valósítható meg – a jogállamot, a törvényeket, az alkotmányt ugyanis kizárólag csak a forradalmak tudják és merik átlépni, mivelhogy a forradalmak szükségképpen alkotmánysértők. Biztatnak is bennünket holmi rendszerváltó forradalomra erősen.

    Csináljunk forradalmat – mi, a nép –, ahogy az ellenzéki pártokraták elvárják tőlünk?

    Végül is? Miért is ne? A forradalom szép dolog, romantikus, lelkesítő, egyszerűen imádni való. Jó lenne mondogatni: „Hatalmas kezdesz lenni végrenép!” Mi ugyan nem vagyunk semmi jónak elrontói!

    De csináljunk forradalmat – mi, a nép – pusztán azért, hogy az ellenzéki pártokraták alkotmányozhassanak helyettünk, hogy alkotmányos puccsot hajthassanak végre? Hogy a régi uraink helyett új uraink legyenek? Megéri ezért fölkelni a fotelból?

    Meg aztán: ha már nekikezdünk, nem volna üdvösebb, ha nem az ellenzéki pártokraták érdekében, hanem a saját érdekünkben csinálnánk azt a szép forradalmat?

    ***

    [Csak szólunk: Jelenleg Magyarország államformája köztársaság — mármint hivatalosan. Az Alaptörvény szerint. Az Alaptörvény módosításához a parlamenti képviselők kétharmada szükségeltetik. A kormánynak megvan a kétharmada. Miből tart az államformát monarchiára módosítani? Ez is abszolúte törvényes lenne, abszolúte a jogállam talaján állna. A korona is kéznél van: éppen ott van a Parlamentben. Hogy ez lehetetlen? Ugyan már! Magyarország legalább 2012 óta kristálytiszta monarchia – mégpedig nem alkotmányos, hanem abszolút monarchia, annak is inkább a despotikus variánsa. Egy ilyen lépéssel csak hivatalossá tennék, ami egyébként is igaz, s amit egyébként is mindenki tud. Meg aztán minek is hazudni magunknak? Főként egy alaptörvényben? Róma is azt hazudta magának, hogy köztársaság: Augustus korától kezdve cca. 310 esztendőn át. Egészen addig hazudta magának, míg el nem jött egy őszintébb monarcha, s ki nem mondta azt, amit egyébként 310 év óta mindenki pontosan tudott: »nem holmi első polgár – princeps – vagyok én, hanem dominus«. Mai szóval mondva: »nem holmi első miniszter – prime minister – vagyok én, hanem Úr«. De a mi „első elöljáró”-nk nem fog várni az igazság kimondásával 310 évet…]*

    **************************************

    Íme a régi Alkotmány idevágó szakaszai:

    1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya1

    (Preambulum) A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés — hazánk új Alkotmányának elfogadásáigMagyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:

    2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, amelyben a polgári
    demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek (a módosító 1990. évi XL. törvény. 1. §-a kivette a második tagomdatot: “amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek“).

    (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

    19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.

    (2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

    (3) E jogkörében az Országgyűlés

    a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;

    24. § (1) Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek több, mint a fele jelen van.

    (2) Az Országgyűlés a határozatait a jelenlévő képviselők több mint a felének szavazatával hozza.

    (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

    77. § (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra kötelezőek (a módosító 2002. évi LXI. törvény 11. § (4) f) pontja óta a “a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra” helyett: „mindenkire”). 

    Nem tetszik? Nekünk sem. Pedig ez az igazság, a többi csak púder...

    **************************************

    Help Hungary Please Help Us

    *

    ⇑ Tartalom ⇑

     
  • Katakomba 2019-10-05 - 19:42 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: Avagy virág vagy te?, ,   

    Előszó / Prologue 

    Előszó

    Prologue /english/

    Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
    Zöld ág virított a föld ormain.
    Munkában élt az ember mint a hangya:
    Küzdött a kéz, a szellem működött,
    Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
    S a béke izzadt homlokát törölvén
    Meghozni készült a legszebb jutalmat,
    Az emberüdvöt, melyért fáradott.
    Ünnepre fordúlt a természet, ami
    Szép és jeles volt benne, megjelent.

    Öröm – s reménytől reszketett a lég,
    Megszülni vágyván a szent szózatot,
    Mely által a világot mint egy új, egy
    Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
    Hallottuk a szót. Mélység és magasság
    Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
    Megszünt forogni egy pillantatig.
    Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
    A vész kitört. Vérfagylaló keze
    Emberfejekkel lapdázott az égre,
    Emberszivekben dúltak lábai.
    Lélekzetétől meghervadt az élet,
    A szellemek világa kialutt,
    S az elsötétült égnek arcain
    Vad fénnyel a villámok rajzolák le
    Az ellenséges istenek haragját.
    És folyton-folyvást ordított a vész,
    Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
    Amerre járt, irtóztató nyomában
    Szétszaggatott népeknek átkai
    Sohajtanak fel csonthalmok közől;
    És a nyomor gyámoltalan fejét
    Elhamvadt várasokra fekteti.
    Most tél van és csend és hó és halál.
    A föld megőszült;
    Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
    Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
    Ki megteremtvén a világot, embert,
    E félig istent, félig állatot,
    Elborzadott a zordon mű felett
    És bánatában ősz lett és öreg.

    Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
    S az agg föld tán vendéghajat veszen,
    Virágok bársonyába öltözik.
    Üvegszemén a fagy fölengedend,
    S illattal elkendőzött arcain
    Jókedvet és ifjuságot hazud:
    Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
    Hová tevé boldogtalan fiait?

    I wrote this when the sky was still serene.
    When blossoming boughs beautified the earth.
    When mankind laboured like the humble ants,
    When spirit soared, and hands were hard at work,
    The thoughtful mind alive, the heart in hopes,
    When peace could dry her tired brow at last,
    Presenting that most glorious reward,
    The happiness of man, her noble aim.
    All nature celebrated, everything
    Benign or beautiful, came out to feast.

    Delight and hope were trembling in the air,
    Expectant of the grand inauguration,
    Addressing all the world in lofty phrases
    In tones to suit a better, new creation.
    We heard the word. Its sound reverberated
    On high and in the deep. For but a moment
    The mighty universe had ceased rotating.
    Then all fell silent, lull before the storm.
    The tempest broke, its blood-congealing hands
    Were lobbing human skulls into the sky,
    Its feet were wading deep in human hearts,
    And life was wilting in its baneful breath.
    The torchlight of the spirit died away,
    And on the fading forehead of the sky
    A lightning etched the otherwordly lines
    Of hostile gods in black, bloodthirsty temper.
    The tempest blasted, bellowed like a madman,
    A rabid monster raging at the world,
    And where it went, along the bloody way
    The curses of a butchered populace
    Are rising from the steaming hecatombs
    And devastation rests her weary head
    On grey incinerated city ruins.
    It’s winter now and death and snow and stillness,
    The earth turned white;
    Not hair by hair as happy people do,
    It lost its colour all at once, like God,
    Who on the sixth day, crowning his creation,
    Gave life to man, the godly-beastly mongrel,
    And shattered by the grim monstrosity
    His sorrow turned Him white and very old.

    When spring, the makeup-mistress comes again,
    The aged earth may take a periwig
    And find a frilly frock of daffodils.
    The ice may thaw out on her glassy eyes,
    Her perfume-scented, painted-on complexion
    Pretending youth and faking happiness;
    Ask then the aging, wrinkled prostitute
    What has she done to her unhappy sons?

    Vörösmarty Mihály (1850-’51.)

    Translation: Zollman, Peter ( ⇒⇒ Deutsch)

    1849. október 6.

    Vörösmarty Mihály: Előszó — Elmondja: Sinkó László (⇒⇒Elmondja: Bessenyei Ferenc)

    Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie!”

    (Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!)

    2019. október 6.

    Avagy virág vagy te?

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Katakomba 2019-05-06 - 03:09 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: Avagy virág vagy te?, , Katakombablog,   

    Hogyan lehet, ha nem lehet? Szavazzunk! 

    Megosztás

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Katakomba 2019-03-28 - 20:06 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: Avagy virág vagy te?, , , , ,   

    Hogyan tovább, Magyarország? 

    Hozzászólás || Követem ⇓ Megosztás ⇓

     

    ⇑Tartalom⇑

     
c
új bejegyzés készítése
j
következő bejegyzés / következő hozzászólás
k
előző bejegyzés / előző hozzászólás
r
Hozzászólás
e
Szerkesztés
o
hozzászólást mutat / elrejt
t
Vissza a lap tetejére
l
belépéshez
h
segítséget mutat / elrejt
shift + esc
Megszakítás