Címke: József Attila Hozzászólás-láncolat összezárása | Billentyűparancsok

  • Boglarka Szigeti 2020-05-23 - 01:56 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , József Attila, Laudato si'   

    Mit tehetünk a biodiverzitás megőrzésért? 

     Megosztás 

    *

    • A lehető leghosszabb ideig használjuk a műszaki cikkeket.
    • Vásároljunk helyi árut, amit nem kell hosszú úton szállítani.
    • Akinek lehetősége van, alakítson ki élőhelyet a madarak számára, gondoljon etetésükre és itatásukra.
    • Fertőtlenítéshez és mosáshoz foszfátmentes tisztítószereket használjunk.
    • A kerti és szerves hulladékot komposztáljuk.

    Forrás: ⇒ Mária Rádió, 2020.05.22

    “Isten nevében kérlek titeket, védjétek meg Föld Anyát.”

    (Ferenc pápa)

    Image: ⇒⇒⇒

    Ajánlott:

    Laudato si’ (2015.)

    A Szentatya bolíviai beszéde (2015.)

    A Szentatya beszéde az ENSZ fenntarthatósági csúcstalálkozóján (2015.)

    Kertész leszek

    Üdvözlettel: Szigeti Boglárka

     
  • Boglarka Szigeti 2020-04-11 - 15:29 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: , József Attila,   

    Kertész leszek / Je serai jardinier 

    Április 11. — József Attila születésnapja: a magyar költészet napja 

    11 April is the Day of Hungarian Poetry: József, Attila, the famous Hungarian poet, was born on this day in 1905, and it has been the Day of Hungarian Poetry 

    Kertész leszek

    Je serai jardinier /Française/

    Kertész leszek, fát nevelek,

    kelő nappal én is kelek,

    nem törődök semmi mással,

    csak a beojtott virággal.

    *

    Minden beojtott virágom

    kedvesem lesz virágáron,

    ha csalán lesz, azt se bánom,

    igaz lesz majd a virágom.

    *

    Tejet iszok és pipázok,

    jóhíremre jól vigyázok,

    nem ér engem veszedelem,

    magamat is elültetem.

    *

    Kell ez nagyon, igen nagyon,

    napkeleten, napnyugaton –

    ha már elpusztul a világ,

    legyen a sírjára virág.

    Je serai jardinier : des arbres à cultiver,

    au lever du soleil moi aussi me lever, 

    n’avoir rien pour m’inquiéter

    sinon la fleur que j´ai plantée.

    *

    Chacune des fleurs que j´ai plantées

    au rang des fleurs sera ma préférée,

    même l´ortie, à la bonne heure,

    tant elle sera vraie, ma fleur.

    *

    Pipe à la bouche, buveur de lait,

    à bonne renommée je veillerai de près,

    Le danger ne m´atteint plus guère,

    je me suis mis moi-même en terre.

    *

    Il le faut vraiment, oui, vraiment,

    et au levant et au couchant,

    quand le monde sera décombres,

    qu´il y ait une fleur sur sa tombe.

    József Attila (1925. április)

    Translation: Métayer, Guillaume (⇒⇒ српски/srpski;  ⇒⇒ română)

    Hungarian Catholic NGOs profilkép: virágzó mandulafácska, kis virágos gally

    József, AttilaLásd még / See also:

    Curriculum vitae + Español

    Favágó + Español, + English, + Română

    Gyönyörűt láttam + Italiano, + English

    Mondd, mit érlel… + Español, + English (2)

    Villonról meg a vastag Margotról szóló ballada (Translation) + Française

    *

    Koncz, Zsuzsa — lásd még / see also: Valahol egy lány +English; + Deutsch

    ***

    ⇑Tartalom⇑

    Üdvözlettel: Szigeti Boglárka

     
  • Katakomba 2019-12-20 - 05:45 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: François Villon, József Attila, , ,   

    Bordély tán, hol szállásuk vagyon? 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Villonról meg a vastag Margotról szóló ballada

    *

         Ha szeretem a szép lányt szolgamód,
    nem kell azért bugrisnak vélnetek.
    Javai fínom óhajra valók,
    csókjáért kardot, pajzsot viselek.
    Fazekat happolok, ha emberek
    jönnek, ellépek borért csendesen.
    Kerül gyümölcs meg sajt. S ha rendesen
    fizetnek, mondok: Jól ityeg bizony!
    Csak jőjenek, ha dürgésük leszen,
    e bordélyba, hol szállásunk vagyon.

         De megvannak a vijjogó bajok,
    ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
    Szivem halálra gyűlöli. Fogod
    mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
    gyapjú gyanánt a zálogba vihedd!
    S kezét csipőre téve bőg nekem
    az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem,
    ő nem teszi! Hát jól képen kapom, –
    az orra fölött hordja kézjegyem
    e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

         Majd megbékélünk; szellent rám nagyot
    – dagadtabb, mint a dongó – fölnevet,
    combom csapkodja, Gogo-z meg gagyog,
    öklével birizgálja fejemet.
    Mint bunda, alszunk, lévén részegek.
    S kelünk. Korog a hasa. Kényesen
    fölmászik rám, nyögök keservesen,
    a deszkánál is laposabbra nyom,
    ledérkedéssel tönkre így teszen
    e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

    Ajánlás

    V ihar, fagy, dér, – megvan a kenyerem!
    I gy vesz az ember gubát az eben.
    L óg rajtam, pénzit megéri velem.
    L otyó, kurafi: passzolunk nagyon!
    O csmányoké ez ocsmány szerelem.
    N incs emberségünk, hát ne is legyen
    e bordélyban, hol szállásunk vagyon!

    Translation: József, Attila

    BALLADE
    DE VILLON ET DE LA GROSSE MARGOT.

    Se j’ayme et sers la belle de bon haict,
    M’en devez-vous tenir à vil ne sot ?
    Elle a en soy des biens à fin souhaict.
    Pour son amour ceings bouclier et passot.
    Quand viennent gens, je cours et happe un pot :
    Au vin m’en voys, sans demener grand bruyt.
    Je leur tendz eau, frommage, pain et fruict,
    S’ils payent bien, je leur dy que bien stat :
    « Retournez cy, quand vous serez en ruyt,
    En ce bourdel où tenons nostre estat ! »

    Mais, tost après, il y a grant deshait,
    Quand sans argent s’en vient coucher Margot ;
    Veoir ne la puis ; mon cueur à mort la hait.
    Sa robe prens, demy-ceinct et surcot :
    Si luy prometz qu’ilz tiendront pour l’escot.
    Par les costez si se prend, l’Antechrist
    Crie, et jure par la mort Jesuchrist,
    Que non fera. Lors j’enpongne ung esclat,
    Dessus le nez luy en fais ung escript,
    En ce bourdel où tenons nostre estat.

    Puis paix se faict, et me lasche ung gros pet
    Plus enflée qu’ung venimeux scarbot.
    Riant, m’assiet le poing sur mon sommet,
    Gogo me dit, et me fiert le jambot.
    Tous deux yvres, dormons comme ung sabot ;
    Et, au reveil, quand le ventre luy bruyt,
    Monte sur moy, qu’el ne gaste son fruit.
    Soubz elle geins ; plus qu’ung aiz me faict plat ;
    De paillarder tout elle me destruict,
    En ce bourdel ou tenons nostre estat.

    ENVOI.

    Vente, gresle, gelle, j’ay mon pain cuict !
    Je suis paillard, la paillarde me suit.
    Lequel vault mieux, chascun bien s’entresuit.
    L’ung l’autre vault : c’est à mau chat mau rat.
    Ordure amons, ordure nous affuyt.
    Nous deffuyons honneur, il nous deffuyt,
    En ce bourdel ou tenons nostre estat.

    Villon, François  (1461.)

    François Villon: Ballade de la grosse Margot — Featuring artist: Monique Morelli
    Francois Villon (József Attila): Ballada a Vastag Margot-ról — Elmondja: Gálffi László
    Francois Villon (József Attila): Ballada a Vastag Margot-ról — Előadja: Kaláka Együttes
    Hungarian Parliament
    Nincs emberségük — hát ne is legyen? Bordély ez, hol szállásuk vagyon?

    Kapcsoldó bejegyzések:

    Actus fidei

    Pártokraták, avagy a kereszténység legújabb védelmezői

    Találós aranyköpés

    Hogyan tovább, Magyarország?

    Help Hungary Please Help Us

    ⇑ Tartalom ⇑

     
  • Boglarka Szigeti 2019-10-19 - 22:47 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: József Attila, , , ,   

    Mondd, mit érlel… / Dime, qué madura 

    Mondd, mit érlel…

    Dime, qué madura /español/

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    akinek nem jut kapanyél;

    kinek bajszán nem billeg morzsa,

    ki setét gondok közt henyél;

    ültetne krumplit harmadába

    s nincs szabad föld egy kapa se,

    s csomókban hull a hajaszála

    s nem veszi észre maga se?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    akinek öt holdja terem;

    lompos tyúkja kárál a torsra

    s gondjai fészke a verem;

    s igája nem zörög, sem ökre

    nem bőg elnyújtva – nincs neki –

    s mélyéről párolog a bögre,

    ha kis családját eteti?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki maga él, maga keres;

    levesének nincs sava-borsa,

    hitelt nem ád a fűszeres;

    egy tört széke van, hogy begyújtson,

    repedt kályháján macska ül,

    ritmust lóbál az ajtókulcson,

    néz, néz, s lefekszik egyedül?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki családjáért dolgozik;

    veszekszenek, kié a torzsa,

    és csak a nagy lány néz mozit;

    a nő mindig mos – lucsok holtja –

    szájíze mint a főzelék

    s a szigor a lámpát ha eloltja,

    csend fülel, motoz a setét?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki a gyár körül őgyeleg;

    helyén a kapszlit nő kapdossa

    s elfakult fejű kisgyerek;

    s a palánkon hiába néz át,

    hiába cipel kosarat,

    szatyrot, – ha elalszik, fölrázzák

    s lebukik, hogyha fosztogat?

    *

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki sót mér, krumplit, kenyeret,

    hozomra, újságpapirosba

    s nem söpri le a mérleget;

    s ritkás fény közt morogva rámol

    – az adó hosszú, nagy a bér –

    s mi haszna sincs, hiába számol

    többet a petróleumért?

    *

    S mondd, mit érlel annak a sorsa,

    ki költő s fél és így dalol;

    felesége a padlót mossa

    s ő másolás után lohol;

    neve, ha van, csak áruvédjegy,

    mint akármely mosóporé,

    s élete, ha van élte még egy,

    a proletár utókoré?!

    *

    *

    *

    József Attila (1932.)

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    para cuya azada no hay trabajo

    y de cuyo bigote no cuelga una migaja;

    aquel que está parado y lleno de ansiedad

    y que quisiera plantar patatas por un tercio,

    aunque no hay tierra libre para una azada más;

    aquel cuyos cabellos se caen en mechones

    sin que él mismo lo note?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que tiene cinco yugadas para cultivar;

    aquel cuyas gallinas hirsutas cacarean por un grano

    y sólo de sus preocupaciones llena su bodega,

    (su yugo está silencioso, su buey no muge largamente,

    sencillamente porque no los tiene,

    y el fondo de su tazón sólo humea

    cuando da de comer a su corta familia)?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que vive solo, con su único salario

    y un plato de sopa desabrida

    (el dueño del almacén no le da crédito,

    tiene una silla rota, buena para el fuego,

    en su estufa agrietada está sentado un gato,

    en sus manos oscilan las llaves de la puerta

    y después de contemplar la noche se acuesta solo)?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que trabaja para su familia;

    aquel en cuya casa riñen por un troncho de col

    (únicamente su hija mayor puede ir al cine,

    la esposa siempre está lavando, muerta de suciedad;

    aquel en cuya boca siempre hay gusto a legumbres,

    y cuando el rigor apaga la luz

    el silenco afila las orejas y las sombras se mueven)?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que da vueltas y vueltas en torno de la fábrica

    (en su lugar, una mujer hace cartuchos,

    o acaso un chico de cabeza pálida,

    y en vano el hombre mira a través de la cerca,

    en vano lleva en sus hombros la carga;

    si está dormido lo despiertan

    y si roba lo atrapan)?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que pesa patatas, pan y sal –todo a crédito–

    y todo lo envuelve en papel de periódico;

    aquel que no arregla la balanza para robar

    y que, grunendo, ordena las mercancías en la luz escasa

    –fuertes son los impuestos, muy alto el alquiler–,

    aquel que no saca ninguna ganancia y en vano

    cobra más caro el petróleo de las lámparas?

    *

    Dime, ¿qué madura el destino de aquel

    que es poeta, siente temor y canta de este modo;

    su mujer friega el piso

    y él busca un trabajo de copista;

    su nombre, si lo tiene, no es más que una marca de fábrica

    –una marca de jabón, por ejemplo–,

    y su vida, si es que tiene otra vida,

    es la del futuro proletario? 

    *

    TranslationJamís, Fayad  (⇒⇒ english;  ⇒⇒  english)

    József Attila: Mondd, mit érlel… Részletek Elmondják: Bánffy György, Koncz Gábor, Sinkovits Imre, Básti LajosFilmtári katalógus  93. oldal 492.http://old.minap.hu/mivid.php?ext.a14655
    (Elmondja: ⇒⇒ Major Tamás)
    József Attila: Mondd, mit érlel… Elmondja: Visóczki László
    (Elmondja: ⇒⇒ Némethi Gábor)
    Timothy_Schmalz_Homeless_Jesus
    Timothy Schmalz: Homeless Jesus

    Szép versek:

    ⇒⇒ Magyar jakobinus dala / Hungarian jacobin song

    ⇒⇒ Passió / Passione 

    ⇒⇒ Gyönyörűt láttam / Ho visto una meraviglia 

    ⇒⇒ Favágó / El leñador 

    Ajánlott oldalak:

    Katakomba-paktum (1965.)

    A felszabadítás teológiája (1965 -) 

    Az ellenállás joga és módjai (⇒⇒Nyomtatható változat /Pdf)

    ⇑Tartalom⇑

    Help Hungary Please Help Us

    Üdvözlettel: Szigeti Boglárka

     
  • Boglarka Szigeti 2019-03-15 - 01:33 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: József Attila, , , ,   

    Gyönyörűt láttam / Ho visto una meraviglia 

    ⇓ Megosztás ⇓


    Gyönyörűt láttam

    Gyönyörűt láttam, édeset,

    elképzeltem egy gyenge rózsát.

    Elbámészkodtam s rám esett,

    mint nagy darab kő, a valóság.

     

    Ám ez a kő is képletes.

    A legjobb, ha mindent kimondok.

    Igy oktatnak ügyeletes

    és tanulságos napi gondok.

     

    Lám, ösztönöm helyes nyomon

    járt, amikor bejött az ember.

    “Kikapcsolja a villanyom” –

    ez zúgott bennem, mint a tenger.

     

    A kés ott volt az asztalon

    – éppen a ceruzám hegyeztem –

    ha ezt az embert leszurom,

    tudom, mindennel kiegyeztem.

     

    El voltam keseredve. Hát.

    Minden sötét és szomorú lesz.

    Állat védheti otthonát;

    hanem másfajta háború ez.

     

    Fegyvert ragadni gyengeség:

    megöl az ellenség és megver

    s elszáll rólam a kedves ég.

    Jogállamban a pénz a fegyver.

     

    A hadviselés itt ma más.

    A hős a kardot ki se rántja.

    Bankó a bombarobbanás

    s mint fillér, száll szét a szilánkja.

     

    Igy okoskodtam s jónapot

    kivánva elhuzódtam oldalt

    s este a nyájas csillagok

    rámnevettek a teli holddal.


    Ho visto una meraviglia /italiano/

    Ho visto una meraviglia, deliziosa,

    ho immaginato una rosa delicata.

    Mi son distratto e come un grosso

    macigno, la realtà mi piombò addosso.

     

    Ma anche ‘sto macigno è simbolico.

    La cosa migliore è se dico tutto.

    Così m’ammoniscono i solerti

    e istruttivi problemi quotidiani.

     

    Beh, quando è entrato quell’uomo,

    il mio istinto mi suggeriva giusto.

    “Mi staccherà la corrente” –

    come un mare mi ronzava dentro.

     

    Il coltello stava là sul tavolo,

    – stavo giusto temperando la matita –

    so già, se accoltello quest’uomo,

    mi sarò riconciliato con il mondo.

     

    Certo, ero veramente disperato.

    Sarebbe diventato tutto triste e buio.

    L’animale può difendere la sua cuccia,

    ma questa è tutt’altro tipo di lotta.

     

    Passare alle armi è debolezza:

    il nemico mi uccide mi sconfigge

    e mi abbandonerà il ridente cielo.

    Il capitale, è l’arma, nello stato di diritto.

     

    Qui oggi è diversa la belligeranza.

    L’eroe non sguaina la sua spada.

    La bomba, è la banconota che esplode,

    volano i centesimi come le schegge.

     

    Così almanaccavo e augurando

    buon giorno mi son scansato,

    e a sera mi sorridevano le stelle

    ammalianti e la luna dal cielo.

    Translation: Cikos Ibolja    (⇒⇒ English)

    József Attila: Gyönyörűt láttam (Elmondja: Varga-Huszti Máté      ⇒⇒Elmondja: Csermalmi György)

    ********

    Üdvözlettel: Szigeti Boglárka

    ⇑Tartalom⇑

     
  • Boglarka Szigeti 2019-02-20 - 00:07 Közvetlen hivatkozás | Hozzászólás
    Címke: József Attila, , ,   

    Favágó / El leñador 

    ⇓ Megosztás ⇓

    Favágó

    El leñador /español/

    Vágom a fát hűvös halomba,

    fényesül a görcse sikongva,

    zúzmara hull szárnyas hajamra,

    csiklándani benyúl nyakamba –

    bársonyon futnak perceim.

    Corto la leña, crece el montón fresco.

    El nudo, chirriando, resplandece.

    Sobre mi pelo alado cae escarcha

    y luego me hace cosquillas en la nuca.

    Corre mi tiempo sobre terciopelo.

    Fönn, fönn a fagy baltája villog,

    szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,

    hajnal suhint, forgács-fény röppen –

    amott is vág egy s dörmög közben:

    tövit töröm s a gallya jut.

    En lo alto reluce el hacha de la helada.

    Chisporrotean tierra y cielo, ojos y frente.

    Cimbra el alba, vuelan luces-astillas.

    Allá otro leñador, gruñendo, agita el hacha.

    He devastado el tronco; sólo tendré las ramas.

    -Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,

    ne szisszenj minden kis szilánkhoz!

    Ha odasujtsz körül a sorshoz,

    az úri pusztaság rikoltoz –

    a széles fejsze mosolyog.

    ¡Vamos, golpea alegremente el duro tronco!*

    Que no te asuste ya la más pequeña astilla.

    Si asestas el hachazo en el sitio debido,

    el senorial desierto crujirá

    y el hacha gruesa sonreirá.

    József Attila (1929.)

    Translation: Jamís, Fayad  (⇒⇒ english;  ⇒⇒ română)

    ***

     

    ***

    *El poeta emplea el vocablo húngaro’tőke’ que significa, a la vez, tronco y capital.
    József Attila: Favágó – Elmondja: Latinovits Zoltán

    ******************************

    Üdvözlettel: Szigeti Boglárka

    Ajánlás:
    Kuno Füssel und Michael RammingerDem Kapital an die Wurzel ⇒⇒ Magyarul

    A felszabadítás teológiája (1965 -)

    ⇑Tartalom⇑

     
c
új bejegyzés készítése
j
következő bejegyzés / következő hozzászólás
k
előző bejegyzés / előző hozzászólás
r
Hozzászólás
e
Szerkesztés
o
hozzászólást mutat / elrejt
t
Vissza a lap tetejére
l
belépéshez
h
segítséget mutat / elrejt
shift + esc
Megszakítás
%d blogger ezt szereti: