Bitte schaut nicht mit Gräuel an mich, wenn ich tot bin: Der Tote, der dort in den Sarg liegt, das bin ich nicht. Das ist nur Asche, poröser Humus. Die Flamme erloschen, wie ich am Schluss. An meinem Schicksal müsst ihr nicht Weinen, man soll nicht sagen: „Asche zu Asche!“ Weint lieber über den Waisen Knaben, ’d nicht dem Häftling, frei von jeder Strafe.
Und wenn mir jemand der Grabrede spricht, ‘d mit: “Gott sei mit dir!“ schickt mir sein Segen und er dabei, nach unten, ins Grab winkt, eher die Arme nach oben heben.
“Mennyire szeretném, ha kevesebbet néznénk a képernyőket, és többet egymás szemébe!” / “How I would like for us to look less at screens and look each other in the eyes more!”
Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmult nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Bucsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szivek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyüek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Ne engedjük feledtetni az ember Szépbe-szőtt hitét — az Orbán-rezsim feneségei ellenére sem! Szebb boldog új évet, mint amilyenek eddig voltak. Boldog újévet nekünk, szegény magyaroknak!
Hallgass meg hát, égi közbenjárónk! Kegyes Anyánk, két szemed áldott sugarát fordítsd ránk végre! És Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét, hogy őt e számkivetés múltán lássuk! Ó áldott, ó drága, ó édes, szép Szűz Mária!
Salve,Regina, Mater misericordiae, vita, dulcedo, et spes nostra, salve. Ad te clamamus exsules filii Hevae, ad te suspiramus, gementes et flentes in hac lacrimarum valle.
Eia, ergo, advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte; et Jesum, benedictum fructum ventris tui, nobis post hoc exsilium ostende. O clemens, o pia, o dulcis Virgo Maria.
Sei gegrüßt, o Königin, Mutter der Barmherzigkeit, unser Leben, unsre Wonne, und unsre Hoffnung, sei gegrüßt! Zu dir rufen wir verbannte Kinder Evas; zu dir seufzen wir trauernd und weinend in diesem Tal der Tränen. Wohlan denn, unsre Fürsprecherin, wende deinen barmherzigen Augen uns zu und nach diesem Elend zeige uns Jesus, die gebenedeite Frucht deines Leibes! O gütige, o milde, o süße Jungfrau Maria! Amen.
Üdvözlöm, s hálával viszonzom Önöknek e meleg fogadtatást! A hős Torero csak harcra vágyik, Mert a harc, mert a harc neki örömet ád! Kész már a tér a viadalra, És mindenütt sok ezer nép, A zúgó tömeg fejvesztve tombol, Nem lát, nem hall, Már csak zúgva dürög a taps! Szörnyű lárma és zsivaj árja Vadul űzi át a harc terét, Mert a bátrak ünnepnapja van, Kiknek szívük a helyén! Fel hát! Előre! Fel hát! Ah! Torreádor, légy bátor! Torreádor, Torreádor! Gondold meg, gondold meg, hős csatár, Hogy két szép szemsugár Szerelmi üdvre vár, Torreádor! Szerelmi üdvre vár
MIND Torreádor, légy bátor! Torreádor! stb.
Hirtelen elnémul minden ajk, A síri csöndben aggódva lesi mind, Rettentő dolog ez, rettentő dolog ez! Az öklelő bika elől fut, ki merre tud! Szúrja át egy lónak ágyékát. Lerogy az állat, veszélyben a Picador! Ah! bravó! Torrero! – rivall a népség, És a bika fut, vakon rohan, vesztére tör! Vadul rázza vérző hátát, Amint rohan, a tér piros a vértől! Menekül, ki csak tud, a rácsra, Rajtad van most a sor! Fel hát! Előre! Fel hát! Fel hát! Ó, Torreádor stb.
MIND Torreádor! Légy bátor! Torreádor! stb
Votre toast, je peux vous le rendre, Señors, señors car avec les soldats oui, les toréros, peuvent s’entendre; Pour plaisirs, pour plaisirs, ils ont les combats!
Le cirque est plein, c’est jour de fête! Le cirque est plein du haut en bas; Les spectateurs, perdant la tête, Les spectateurs s’interpellent À grand fracas!
Apostrophes, cris et tapage Poussés jusques à la fureur! Car c’est la fête du courage! C’est la fête des gens de cœur! Allons! en garde! Allons! allons! Ah!
(Refrain ×2) Toréador, en garde! Toréador! Toréador! Et songe bien, oui, songe en combattant Qu’un œil noir te regarde, Et que l’amour t’attend, Toréador, l’amour, l’amour t’attend!
Tout d’un coup, on fait silence, On fait silence… ah! que se passe-t-il? Plus de cris, c’est l’instant! Plus de cris, c’est l’instant!
Le taureau s’élance en bondissant hors du toril! Il s’élance! Il entre, il frappe!… un cheval roule, entraînant un picador, “Ah! Bravo! Toro!” hurle la foule, le taureau va… il vient… il vient et frappe encore!
En secouant ses banderilles, plein de fureur, il court! Le cirque est plein de sang! On se sauve… on franchit les grilles! C’est ton tour maintenant! Allons! en garde! allons! allons! Ah!
(Refrain ×2) Toréador, en garde! Toréador! Toréador! Et songe en combattant Qu’un œil noir te regarde, Et que l’amour, t’attend! Toréador, l’amour, l’amour t’attend!
Your toast, I can requite it, Señores, Señores, because with soldiers, yes, toreros can reach an understanding, Because for pleasure, for pleasure they [both] fight!
The bullring is full, it is a festival day! The bullring is full from top to bottom; The crowd, losing its head, the crowd cries out in a great roar!
Calling out names, shouts, and noises Rise to a frenzy, For this is the celebration of courage! It is the celebration of the brave at heart! Let’s go! On guard! Let’s go! Let’s go! Let’s go! Ah!
(Refrain ×2) Toreador, on guard! Toreador! Toreador! And contemplate well, yes, contemplate as you fight that a dark eye is watching you, and that love is waiting for you, Toreador, love, love is waiting for you!
All at once, we are silent, we are silent,… Oh, what is happening? No more shouts, this is it! No more shouts, this is it!
The bull is rushing while jumping out of its fence! He is rushing in! He’s entering, hitting! A horse is falling, Dragging down a picador. “Ah! Bravo! Toro!” the crowd is calling, The bull goes on… he comes… he comes, hitting once more!
While shaking his banderillas, full of rage, he runs!… The ring is full of blood! We flee… we pass the gates! It’s your turn now! Let’s go! On guard! Let’s go! Let’s go! Ah!
(Refrain ×2) Toreador, on guard! Toreador! Toreador! And contemplate well, yes, contemplate as you fight that a dark eye is watching you, and that love is waiting for you, Toreador, love, love is waiting for you!
NEHÉZ megkülönböztetni A HAMIS ARANYAT A VALÓDITÓL – ezért mondta írja a magyar,,,hogy nem minden arany ami fénylik… az, hogy ez arany e a vizsgálat kevés – itt az idő árulja el MI VOLT!
…AZ, HOGY MI VOLT ÉN AZT IS TUDOM, KÖZLÖM VELETEK, DE NEM AZÉRT MERT …TEHÁT:…azt nem tudom, és soha meg se tudom, hogy ha nem közlöm ERŐS PÁL történetét aki úgy hallgattam , ahogy Üveges professzor lenyűgözött tanításával – ha csak egy kicsi is ragad az unokájára NAGYAPJÁBÓL…akkor valós a tevése, de részben – ha proli érzelmű maradt, akkor lesz újból állam mely kiírja a valóságot államformáját mint anno akkor régen – mint írtam le ezt is régen – MNK. nem más volt, mint proletárdiktatúra CCCP. alapokon… nem voltak benne pártok, egy volt az MSZMP 860 EZER TAGGAL… KMK és ÜK. korrupció legkisebb jelére jelentés írtak stb. . a VARSÓI SZERZŐDÉS VAGY A KGST SORKATONAI ÁLLOMÁNY STB-STB- … nosztalgia NEM EZ A VALÓSÁG! VISSZA KÍVÁNOM, -…abban a felállásban, hogy a vezíréjnek szabad mindent a másodrendűeknek nem – NEM KÍVÁNOM, DE EZT KIZÁRVA IGEN!!!!
leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ….35 ezer ft rehab ellátást állapitottak meg ,feleségem közmunkán 60 ezer ftot kap VAGY VARGA ZOLTÁN VADNA SZABADSÁG TÉR 15 számla szám otp 11773346-04028905
ENNIVALONK ALIG VAN közgyógy igazolványt nem kapjuk ,mert dolgozom közmunkán 2 inzulin apidra touejo /20 ezer ft + tesztcsik+többi gyogyszer ETALON TESZTCSIK
Hogy ismerem én meg Hív szerelmed’ mástól? Pörge kalap-, botja-, S fűzött sarujáról.
Meghalt, kimult ő, asszonyom; Meghalt, kimult, bizony! Fejétül neki zöld-hant gyepágy, Lábtul egy kő vagyon.
Oly hófehér a szemfedél –
Virággal van tele; Sirjába őt a szeretet Síratva nem tette le.
How should I your true-love know From another one? By his cockle bat and’ staff And his sandal shoon.
He is dead and gone, lady, He is dead and gone; At his head a grass-green turf, At his heels a stone.
White his shroud as the mountain snow-
Larded all with sweet flowers; Which bewept to the grave did not go With true-love showers.
Wie erkenn ich dein Treulieb Vor den andern nun? An dem Muschelhut und Stab Und den Sandelschuhn.
Er ist lange tot und hin, Tot und hin, Fräulein! Ihm zu Häupten ein Rasen grün, Ihm zu Fuß ein Stein.
Sein Leichenhemd weiß wie Schnee zu sehn –
Geziert mit Blumensegen, Das unbetränt zum Grab mußt gehn Von Liebesregen.
Kérem, egy szót se erről; de ha kérdik mit jelent, csak mondja ezt:
Pray let’s have no words of this; but when they ask, you what it means, say you this:
Bitte, laßt uns darüber nicht sprechen; aber wenn sie Euch fragen, was es bedeutet, sagt nur:
Holnap szent Bálint napja lesz, Mindjárt reggel korán; És ablakodnál, párodul, Ott leszek, én leány. Kelt a legény, felöltözött, Ajtót nyitott neki; Bement a lány, de mint leány Többé nem jöve ki.
To-morrow is Saint Valentine’s day, All in the morning bedtime, And I a maid at your window, To be your Valentine. Then up he rose and donn’d his clo’es And dupp’d the chamber door, Let in the maid, that out a maid Never departed more.
Auf morgen ist Sankt Valentins Tag, Wohl an der Zeit noch früh, Und ich ‘ne Maid am Fensterschlag Will sein eur Valentin. Er war bereit, tät an sein Kleid, Tät auf die Kammertür, Ließ ein die Maid, die als ‘ne Maid Ging nimmermehr herfür.
Biz úgy, hen! No de végzem már, esküdözés nélkül:
Indeed, la, without an oath, I’ll make an end on’t!
Fürwahr, ohne Schwur, ich will ein Ende machen:
Irgalmas ugyse! a legény, Ohjaj! szégyen! piha! Ha hozzá fér, hát megteszi; Bizisten rút hiba. Míg meg nem csaltál, elveszesz, Nem azt igérted-e? Úgy is lett volna, esküszöm: Ne jöttél volna be!
By Gis and by Saint Charity, Alack, and fie for shame! Young men will do’t if they come to’t By Cock, they are to blame. Quoth she, ‘Before you tumbled me, You promis’d me to wed.’ He answers: ‘So would I ‘a’ done, by yonder sun, An thou hadst not come to my bed.’
Bei unsrer Frau und Sankt Kathrin! O pfui! was soll das sein? Ein junger Mann tuts, wenn er kann, Beim Himmel, ‘s ist nicht fein. Sie sprach: Eh Ihr gescherzt mit mir, Gelobtet Ihr mich zu frein.
Er antwortet:
Ich brächs auch nicht, beim Sonnenlicht! Wärst du nicht kommen herein.
A katolikusok Mária közbenjárását kérik Magyarországért, a magyarokért. Hát akkor kérjük:
Kérünk Téged, segítsd meg a bűnöst, hogy kilábaljon a bűnből, hogy felismerje a bűnt, hogy megbánja bűnös tettét, hogy ki tudja mondani: mea culpa. Mert egyébként vége van.
Az a nemzet, az a nép, amely nem látja, hogy bűn a lopás, hogy bűn a szabad gondolat eltiprása, hogy bűn a parancsuralom, hogy bűn a múltjának meghamisítása, hogy bűn a beteg ember sorsára hagyása, hogy bűn az alacsonyabban lévő gimnáziumból, felsőoktatásból való kirekesztése, hogy bűn a tudomány meggyalázása, hogy bűn a szegények szegénysége, a gazdagok gazdagsága, hogy bűn a szövetségesek, barátok elárulása, hogy bűn az ellenség szolgálata, hogy bűn az orgia, a házasságtörés, a promiszkuitás, hogy bűn az ízléstelen alkotások értékessé nyilvánítása, a jó ízlés lerombolása, hogy bűn a hazugság — az a nemzet, az a nép, az az ember erkölcsileg olyan mély fertőbe került, hogy onnan már önmaga erejéből nem tud kijönni. De nincs is ereje. Mert megrontották. Mert elhitették vele, hogy a rossz a jó, hogy a csúf a szép, hogy a bűn a tisztaság. Pedig nem.
Nem az az igazi tragédia, hogy a rezsim ellopta és ellopja a nemzet vagyonát, hogy megfosztja a nemzetet a szabadságtól, hanem hogy megfosztja a lelkétől. Az ellopott vagyont, az ellopott szabadságot, az ellopott jóízlést vissza lehet szerezni – az ellopott lelket aligha.
A Magyar Katolikus Egyház hogy ünnepel ma, ha még a bűnt sem nevezi meg, s talán nem is látja már, mert vakká tette a harminc ezüst? Ha elhitette magával, hogy az árulás nem árulás, hogy az a csábítóan mosolygó gyümölcs nem is tiltott, vagy ha mégis, nem fog meghalni, ha vesz belőle. Pedig dehogynem.
Hogy néz ma Mária tiszta kék szemébe az a katolikus, kinek szemét vakhályog fedi, s nem látja még a saját bűnét sem?
Valójában nem az számít, hogy ki katolikus, ki más vallású, ki istenhívő, ki ateista — ez ugyanis nem pusztán vallási kérdés. Most csak az számít, hogy mi, ép lelkünket megőrzött emberek tudunk-e még valamit tenni, meg tudjuk-e menteni a menthetetlennek tűnőt: megrontott embertársainkat — avagy nem. Sok reményt e körben nem látok. Meglehet: a magyarokon tényleg csak az Isten segíthet…
De azért mégis: hátha van remény, hátha még nem késő. Hátha… Hisz a remény hal meg utoljára, mert ha remény sincs, semmink nincs. Hátha…
Vasárnap van.
Ne legyen szomorú vasárnap, ne legyen fekete vasárnap! Hátha felvirrad, hátha ránk ragyog Isten gyönyörű-kék ege: Mária kékje, a tisztaság kékje, az Európai Unió kékje. Hátha. Addig is: Őrzők, vigyázzatok a strázsán…
Ady Endre: Intés az őrzőkhöz
Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmult nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Bucsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szivek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyüek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Kelsz és lenyugszol észrevétlenül: Innep volnál, de senki meg nem ül, Végzetes évi nap! Oh, e tömeg más napot ünnepel; Titkon sohajtja meg a hű kebel Halomra dőlt oltáridat.
Emléked átkos, nyomasztó tereh: A vérnek és könyűnek tengere Mind, mind ahhoz tapad. Az ember gyönge: félve néz feléd, S mint egykor a tanitvány mesterét, Nehéz időkben megtagad…
Nun brichst du an! Wer aber schert sich drum? Wer feiert dich? – Du endest klanglos stumm, verhängnisvoller Jahrestag! Das Volk stimmt heut in andre Lieder ein, gestürzt ist dein Altar! – Mein Herz allein betrauert dich mit jedem Schlag.
Wie eine fluchbeladne Bürde schwer ist dieser Jahrestag, denn als ein Meer von Blut und Tränen zeigt es sich. Der Mensch ist schwach, ein ewiger Untertan, der Jünger blickt dich, Meister, ängstlich an, spürt er Gefahr, verrät er dich.
Október 6. — nemzeti gyásznap volt egykoron, most a kutyát sem érdekli. Meghaltak. A hazáért. Azért az évnapért is, melyért Arany János kesereg. A hőseink. A mártírjaink. A szabadságharc során tábornokká kinevezett aradi vértanúk meghaltak: értünk is, a magyar szabadságért. Ők, akik a most regnáló hatalom gimnáziumi történelem könyveiben nem tábornokok, csak főtisztek – pont úgy, ahogy Haynau állította. Szégyellje magát az ilyen kormány – ha képes még legalább a szégyenérzésre!
A nemzet, amely még ezt is eltűri, a nemzet, amely feledi saját múltját, lelkileg már haldoklik. Isten veled, Magyarország, megérdemled a sorsod!
ÉN SOHA NEM ADOM FEL MERT MAGYAR VAGYOK…
FAJOMAT MÉG GONDOLATBAN SEM SZAPULOM ÓCSÁROLOM KÍNJÁBAN BAJÁBAN ÉS VIRULÁSÁBAN EGYARÁNT SZERETEM MERT LEHETEK ÉS NEM LATINUL ÍROK ÉS NEM ARAB SZÁMOKKAL SZÁMOLOK – SZÁMOLOM NEKIK ÚJRA AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJAMAT AMIT ELCSALTAK LOPTAK TŐLEM UM. FURCSA SZÁMOLÁSUKKAL …
EMLÉKEZEK ÉS ACÉLOSÍT ENGEM EZ A NAP MELYEN EMLÉKEZEK ÉS MEGKÖSZÖNÖM VÉRTANÚIMNAK ALÁBB OLVASD NEVÜKET!
Tudd meg : szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is aki pőre. Tudd meg : szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle…. Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd ! Tudd meg : szabad csak az, Aki oly áhítattal mondja ki, Mint Istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak, és élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold, Mert szabadabb akarsz lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak… Gyáva rab vagy.
Sappi: è libero solo colui, che dalle parole Non è istupidito, non è accecato dalla luce, Non lo corrompe alcun titolo, né alcun bene, Colui che è libero ad odiare e ad amare, Disprezza l’apparenza, non la difende, Non ha niente da negare, da nascondere.
Sappi: è libero solo colui, che è leale, Dalla sua bocca non sgorgano menzogne, Colui, che non strilla sterili frasi fatte, Non t’illude, non falsifica, non promette, Non transige, fedele al proprio onore, Quel che pensa e sente, lo dice chiaramente.
Non guarda se è piacente se è ben accetto, Chi era il suo avo, se mai ne ha avuto uno, Del suo titolo non valuta il pro e il contro, Considera l’uomo anche colui, ch’è nudo. Sappi: è libero solo colui, che pur essendo Senza nome, viene considerato qualcuno,
A volte rovente, o freddo, ma mai tiepido, Che non gridi invano: al fuoco, al fuoco! Anche se non possiede niente, ha tutto, Perché non ha mai bisogno di nessuno. Calato sugli occhi non porta il capello, Fronteggia sempre il Sole in modo fiero.
Affronta ciò che il suo compagno affronta, Regge il peso con il cuore e con la spalla. Sa farsi onore tutte le volte, dappertutto, Più delle volte accarezza, raramente è duro, A volte fa sentire il peso del suo pugno… La libertà, questo è il suo eterno sogno.
Libertà! Non pronunciare questo nome Santificato a vuoto, in modo incurante! Sappi: è libero solo colui, che la nomina Con una tal timore e infinita riverenza, Come il buon prete il nome di suo Dio, E’ libero colui che non teme il futuro.
Non lo fa desistere carestia, pena, pericolo, Catene spirituali non lo tengono legato. Invano lo sorveglia carceriere, lucchetto, Chi è libero nello spirito non è mai recluso, Anche se fosse un mendicante o un indigente, E’ ricco, potente perché è libero, senza catene.
Questo non è un dono. Non si dà gratuitamente. Dove non v’è sacrificio, la libertà non esiste. Esiste solo là dove è compresa la sua parola Per lei osano vivere e son disposti a morire. Ma la guerra per lei non s’infuriava Per far tutto ciò, che a te più ti aggrada.
Che tutto quello, per cui altri hanno faticato, Tu possa sovvertire al tuo proprio tornaconto. Perché degli altri vorresti esser’ più libero, Ma la libertà non si vende alla fiera, al peso. Non è la tua merce. E’ il tesoro dei milioni, Come la speranza, la primavera o il sole.
Come il fiore che schiude il suo calice rigoglioso E inonda il mondo assetato con il suo profumo, Che di questa spettanza, alla pari divisa, possa Usufruire ogni povero nella stessa misura. Se dalla libertà non tutti hanno la stessa quota, Non si chiama vera libertà e la ferita brucia.
Finché anche tu sei più libero di qualcun altro, Allora non sei libero neppure tu, anche tu sei… Solo un prigioniero codardo.
Augusztus 15. — Nagyboldogasszony ünnepe. Magyarország legnagyobb ünnepe volt több mint ezer évig, amíg a kommunizmus ki nem törölte a hivatalos ünnepek sorából. A rendszerváltás sem adta vissza az ünnepi státuszt, de nem adta vissza a világ legkeresztényibb kormánya, a jelenleg regnáló kormány sem. Következően nálunk nem nemzeti ünnep. Az viszont Európa több országában, lévén ez a nap Mária mennybevételének napja. Luxemburgban a legnagyobb állami ünnep, nemzeti ünnep és munkaszüneti nap például Bajorországban, Ausztriában, Horvátországban, Szlovéniában, Lengyelországban, Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, hivatalos ünnep és munkaszüneti nap még a kimondottan szekularizált Franciaországban is. Csak nálunk nem… csak nem azért, mert Franciaország migránssimogató keresztényellenes ország, Magyarország — pontosabban Magyarország Kormánya — viszont a legkeresztényibb szerte Európában?
A mi egykori legnagyobb ünnepünket Szent István alapította a Boldogasszony tiszteletére, akinek fölajánlotta a Szentkoronát, Magyarországot, az ország minden népét. Tette ezt halálának órájában: 1038. augusztus 15-én, egy keddi napon. Ma, 2023-ban, augusztus 15. napja szintén keddre esik: különleges nap ez a mai. Csak egy költői kérdés: vajon nemzeti ünnep mikor leszen megint?
Mária nem csak a mi királynőnk, több nemzet is “Miasszonyunk” néven illeti, sőt az európai egység megálmodói, az alapító atyák is Máriának ajánlották föl Európát. Mária kék színét és tizenkét csillagból álló koronáját látjuk az Európa-zászlón. Mária mindannyiunké — augusztus 15. igenis a legnagyobb ünnepünk. Nekünk és Európának.
Halld hát álkeresztény Orbán-rezsim: csakazértis: Salve Regina, Salve Regina Patrona Hungariae, Regina Europae!
Salve Regina / Üdvöz légy, Királynő
Salve, Regina, mater misericordiae, vita, dulcedo, et spes nostra, salve. Ad te clamamus exsules filii Evae. Ad te suspiramus, gementes et flentes in hac lacrimarum valle.
Eia, ergo, advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte. Et Jesum, benedictum fructum ventris tui, nobis post hoc exsilium ostende. O clemens, O pia, O dulcis Virgo Maria.
Hallgass meg hát, égi közbenjárónk! Kegyes Anyánk, két szemed áldott sugarát fordítsd ránk végre! És Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét, hogy őt e számkivetés múltán lássuk! Ó áldott, ó drága, ó édes, szép Szűz Mária!
Malena Ernman, Greta Thunberg, az autista svéd klímaaktivista édesanyja
Én emlékszem még milyen vidáman fociztál hajdanán A gyermekkori pajtásaiddal az iskola udvarán És büszkén mondtad mindenkinek: – Ha egyszer felnövök, Én bajnok leszek a bajnokok között És hallottam, hogy katonaként is megálltad a helyed És kitüntetéssel szolgáltad a nemzeti őrsereget És azt mondták, hogy te olyan vagy, hogy nem adod fel soha És te vagy a század legjobb harcosa Hát mi lett belőled, mi lett belőled, mi történt veled, hogy szégyenkezni kell miattad mindenkinek? Az interneten azt írják a babonás emberek, hogy eladtad az ördögnek a lelkedet
És emlékszem, hogy panaszkodott rád a szomszéd lány Hogy nagyon durván udvarolsz, de te nem hallgattál rám És azt mondtad, hogy tisztességgel nem mész semmire Az életben csak az erősnek van helye
Mi lett belőled, mi lett belőled, mi történt veled, hogy szégyenkezni kell miattad mindenkinek? Az interneten azt írják a babonás emberek hogy eladtad az ördögnek a lelkedet
A szomszéd asszony is állítja, hogy nem ismer már rád És depressziós miattad az a drága jó anyád Az újságok a címlapokra nyomják a fényképedet Ugye nem igaz mind, amit rólad terjesztenek
Hát mi lett belőled, mi lett belőled, mi történt veled, hogy szégyenkezni kell miattad mindenkinek? Az interneten azt írják a babonás emberek hogy eladtad az ördögnek a lelkedet!
Mi lett belőled, nézz a tükörbe, hátha még sikerül Mert nem lesz annak jó vége, ki a korpa közé kerül Térj eszedre, józanodj ki, amíg még lehet És mentsed meg az örök tűztől a lelkedet!
*
Mi lett belőled, nézz a tükörbe, hátha még sikerül Mert nem lesz annak jó vége, ki a korpa közé kerül
Then why should I, a poet, study poetry? The wet star, that eye which swims upon the midnight eddy, may not with grace ascend the sky.
Time oozes down, and I no longer suck the breast milk of fairytales; I quaff the real world in my hunger, whose foamy head is heaven’s pales.
To swim that lovely spring’s surprises! Silence and quivering embrace, and from the white foam there arises a fluent chatter, wit, and grace.
Those other poets – why should I worry how they defile their paunch and crop? with gin and trumped-up imagery let them feign drunkenness, throw up.
I leap the time’s saloon, its liquor, strive for intelligence, and beyond! My brain is free, I’ll not play sucker and serve their fatuous demi-monde.
Let nature be your test and measure! Let yourself eat, drink, sleep, embrace! No pain shall make me serve the pleasure of powers so crippling, vile, and base.
No bargains – peace of mind is better! – lest all the world should see my shame, my skin marked by its scarlet tetter, my juice drunk up by fever’s flame.
I shan’t stop my litigious clamour. I plead my case to the clear mind. I am the age’s guide and grammar, the ploughman hears me at his grind.
The worker’s body feels me, only between two motions stiff with pain; the ill-dressed lout waits for me, lonely, outside the movie, in the night rain.
As for the entrenched scum, who injure my poems’ form to please the times: brotherly tanks are my avenger, rumbling out my powerful rhymes.
Mankind is not yet grown, I’m saying. But he aspires, and thus he’s wild. His parents – thought, and love undying – may they watch over their lost child.
Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. Jobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt, mivel beírtak mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak.
In books of every kind I am an entry, about my every move they keep account. Grey and ageing forms record my details in offices, where dust and gloom abound. Oh, gnash of teeth, how they have mortified me – made me a slave, who cannot move around. I cannot call my hands and feet my own now, even my head is data for a count. I would prefer to live in distant wastelands, or rot in greasy earth beneath the ground, for I’m in books of every kind an entry, about my every move they keep account.
Tisztelettel kérem Önt, szíveskedjék utasítani a praetorianusait, hogy a gyermekeket maximálisan kíméljék (e körbe értve a könnygáz-bevetéstől való tartózkodást is).
Felhívom a szíves figyelmét azon terjedő carmenre, miszerint nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy amennyiben egy gyermeknek, kiskorúnak, fiatalnak, diáknak csak a haja szála is görbül, a Bastille megostromoltatik. Továbbá azon baljóslatú ómenre is, miszerint a hajdanvolt Bastille a Saint-Antoine nevet viselte, az Antoine férfinév női párja pedig az Antoinette. Et cetera, et quae sequuntur… — mutatis mutandis.
Kelt Hegyhátszentjakabon, 2023. április 25. napján.
Megértésében és eventualis maradék értelmében bízva, S:
Sint-Franciscuskerk, Antwerpen, Belgium (Szent Ferenc kapucinus / ferences templom), 2016. augusztus 30. (Amahoro)
Santa Teresa del Bambin Gesù templom, Bologna, Olaszország, 2018. december 18. (miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter: Salvini)
Lampedusa, Olaszország, 2019. augusztus 21., a Catholic Action tagjai a plébánosukkal (miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter: Salvini)
S. Maria Maggiore templom, Pistoia (Toscana), Olaszország, Biancalani Massimo atya, a “vörös pap”, 2019. november 25. (miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter: Salvini)
San Luigi dei Francesi templom, Róma, Olaszország, 2019. december 16. (miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter: Salvini)
Una mattina mi sono alzato,o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! Una mattina mi sono alzato,e ho trovato l’invasor.O partigiano, portami via,o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! O partigiano, portami via,ché mi sento di morir. E se io muoio da partigiano, (E se io muoio sulla montagna)o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! E se io muoio da partigiano, (E se io muoio sulla montagna)tu mi devi seppellir. E seppellire lassù in montagna, (E tu mi devi seppellire)o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! E seppellire lassù in montagna, (E tu mi devi seppellire) l’ombra di un bel fior.Tutte le genti che passeranno, (E tutti quelli che passeranno)o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! Tutte le genti che passeranno, (E tutti quelli che passeranno) Mi diranno «Che bel fior!»(E poi diranno «Che bel fior!») «È questo il fiore del partigiano», (E questo è il fiore del partigiano)o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! «È questo il fiore del partigiano, (E questo è il fiore del partigiano) morto per la libertà!»
Magyar fordítás (variációk zárójelben)
Egy reggel felébredtem. Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! Egy reggel felébredtem. És a megszállókat itt találtam. Ó, partizán, vigyél el engem! Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót Kedvesem! Visz’lát’! Ó, partizán, vigyél el engem! Mert érzem a halál közelít. És ha partizánként halok meg (És ha a hegyek között halok meg) Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! És ha partizánként halok meg (És ha a hegyek között halok meg) Te kell, hogy eltemess. Fenn a hegyek közt temess el (És el kell majd temetned) Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! Fenn a hegyek közt temess el (És el kell majd temetned) Egy szép virág árnyéka alá És az emberek, kik arra járnak (És mind azok kik arra járnak) Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! És az emberek, kik arra járnak (És mind azok kik arra járnak) Mondják majd nekem: “milyen szép virág” (Azt mondják majd: “milyen szép virág”)” Ez a virág a partizáné (Ez a partizán virága) Ó, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem, Minden jót, Kedvesem! Visz’lát’! Ez a virág a partizáné (Ez a partizán virága) Aki a szabadságért halt meg”
Magyarított változat
Eljött a hajnal, elébe mentem, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Eljött a hajnal, elébe mentem, És rám talált a megszálló. Ha partizán vagy, vigyél el innen, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Ha partizán vagy, vigyél el innen, Mert ma érzem, meghalok! Ha meghalok majd, mint annyi társam, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Ha meghalok majd, mint annyi társam, Légy te az, ki eltemet. A hegyvidéken temess el engem, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, A hegyvidéken temess el engem, Legyen virág a síromon. Az arra járó, ha megcsodálja, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Az arra járó, ha megcsodálja, Mondja azt, hogy szép virág. Az ő virága, a partizáné, Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao, Az ő virága, a partizáné, Ki a szabadságért halt meg.
Hát, múzsáknak szentelt Kies tartomány! Íly számkivetve volt Nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? Istenem! Senki sem Vette észbe, Hogy e részbe Árva még Somogy!
Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár búnyikká? Hogy jóba nem nevelték! Dudva lenne a dudvák Közt az ananász: Kanász marad akinek A nevelője kanász. Hát már, hogy A Somogy Íly tudatlan, Formálatlan, Kié a hiba?
Debrecen és Patak Messze estenek Ide, hol a múzsák Nem is esmértettenek. Ami kevés pénz bejött, Két-három póra, Nagyobb dologra ment el – Borra avagy disznóra. A szegény Pórlegény Vagy bodnárnak, Vagy betyárnak, Vagy zsiványnak állt.
Óh, szomorú sorsa Egy szép megyének! Hol a magyar lelkek Megvetve heverének. Óh, nem fáj-é a szíve Minden magyarnak, Hogy a magyar fiakkal Gondolni nem akarnak? De tán jő Oly idő, Melyben nékünk A vidékünk Új Hélikon lesz. –
Elmondja: Horváth Ferenc (lásd még: Magyar költők 8.: Csokonai Vitéz Mihály (Hungaroton Classics), 1964 ▶)
Elmondja: Lukács Sándor (lásd még: Magyar Költők – Csokonai Vitéz Mihály, Hungaroton, 2000 ▶)
“Even Mr. Ivanyi’s heritage is at odds with Mr. Orban’s visions of a monoethnic Hungary: His family are descendants of French refugees, Czech dissidents and Jews. »no such thing as a Hungarian race or ethnicity,« Mr. Ivanyi said. »Just a Hungarian language.«“
“Még Iványi úr öröksége is ellentmond Orbán úr egynemzetiségű Magyarországról alkotott vízióinak: családja francia menekültek, cseh disszidensek és zsidók leszármazottja. »Nincs olyan, hogy magyar faj vagy etnikum« – mondta Iványi úr. »A magyar csak egy nyelv.«“
Oké, Iványi úr. A kérdés csak annyi: kiknek óhajtana ön a köztársasági elnöke lenni? Egy etnikum rangjára sem méltó valakiknek? Esetleg még egy kérdés: ha már befogadtuk az ön családját, nem kéne legalább egy kicsit lojálisnak lennie hozzánk? De ha nem: ön francia is: elmondaná ugyanezt a franciáknak is? Mármint hogy a francia nem etnikum? S ha megtenné, mit gondol, mi esélye volna arra, hogy francia köztársasági elnök legyen? S arra mi esélye lenne, hogy élve megússza? Mármint Párizsban. Mivel ön hirdetetten zsidó is: szólni merne ön így Izraelben is? Ki merné ott is mondani, hogy nincs olyan, hogy zsidó faj, zsidó etnikum? Hogy a héber / ivrit csak egy nyelv, semmi több? Hogy Izrael nem a zsidóké, hanem minden nem-zsidó izraelié?
Befogadtuk az ön családját – hazát adtunk önnek. Mondjuk most azt, hogy kár volt? Látja, kérem: ilyen hülye a magyar: hazát ad a saját árulóinak. Tudja, kérem: az én őseim részben svábok. A sváb őseim itt kaptak hazát: köszönet érte. Eszembe sem jutna megtagadni a magyart: mert én magyar vagyok. Tudja, kérem, ahogy Zrínyi, a horvát is. Ahogy ő mondta, Zrínyi Miklós, a horvát bán: “Ne bántsd a magyart!”
Olyan nehéz ezt megérteni?! Nem érti, hogy Hungária a hungarusoké? Hogy Hungária ezer éve ezer nyelvű egyszívű haza? Hogy nem a származás dönti el, hová tartozunk? Hogy Árpád népe vagyunk mi, svábok is? Hogy nem vér szerint, hanem lélekben? Hogy a “magyar” nem nyelv, de még csak nem is vér, hanem lélek? Érti? LÉLEK.
Tudja maga, mi a magyar? Hogy ki a magyar? Hadd idézzek valami szépet:
“A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése.”
Tudja, maga, ki mondta ezt? Képzelje, egy zsidó! — Zsidó, mint maga. De magyar – ahogy maga nem. A neve: Lőw Immánuel. Hallott már róla? A magyar haza hű fia volt; életében nem mondott volna olyat, mint maga. Képes ezt fölfogni?
Ön, Iványi Gábor úr, ön megtagadott minket ország-világ előtt. Azt a hazát, azt a népet, amely az ön őseinek egykor menedéket adott. Szégyellje magát! S mindazok is, akik önt favorizálják.
Ami még talán ennél is nagyobb baj: ön és a társai a FIDESZ-nek segítenek ezzel (is). Vélhetően nem véletlenül. Egy banda maguk – ez ilyen egyszerű. FIDESZ = SZDSZ = Iványi Gábor = DK.
Ki kivel van? Van maguk közt valaki, aki velünk van, a magyar néppel?
Nem vitásan: a FIDESZ gonosz. A FIDESZ magyargyűlölő. A baj csak az, hogy Iványi Gábor is – s a vele egy DK is. Ahogy gonosz a szörnyeteg rablókapitalizmus és édes-egy-társa: a pártokrácia is.
De ne csüggedjetek! Magyarok, akik úgy érzitek, hogy legalább az etnikum rangjára aspirálhattok.
Föl a fejjel, magyarok! Itt vagyunk. Ne féljetek. Tudjátok a dolgotok, nem? Két pogány közt egy hazáért.
SZAVAZZATOK AZ EGYESÜLT ELLENZÉKRE! Az Iványi-félékre. Most nincs más esély. Hogy szörnyetegek? Igen. De a FIDESZ is az. A FIDESZ erős szörnyeteg – ezek meg gyönge szörnyetegek. Ha a gyönge szörnyetegek megnyerik a választást – jövünk mi, a magyar nép: legyőzzük őket. Könnyebben, mint most a FIDESZ-t. Ha a FIDESZ nyer, jóval kisebb az esélyünk.
Itt valójában nincs olyan, hogy FIDESZ-szavazó / ellenzéki szavazó. Vannak ők(= kormány és ellenzék) és vagyunk mi: a szerencsétlen magyar nép. Könyörgöm, értsétek már meg végre! Nincs köztünk ellentét: mi nem vagyunk egymás ellenségei. ŐK az ellenségek.
Mondom még egyszer: ne csüggedjetek! Menjetek, szavazzatok az “egyesült ellenzékre” – majd aztán… Most még nincs itt az ideje, de eljő… Majd megmutatjuk mi az Iványi-féléknek (is), hogy a magyar nem csak egy holmi nyelv!
Addig is mondogassuk magunknak: Nekem nincs királyom, csak királynőm: a Magyarok Királynéja. Megbánod te még, hogy uramnak mondtad magad! (Ilyen a szkíták beszéde.)
Nem is tudom, kitől kérjek bocsánatot – magamtól – a nyilvánosságtól – kitől – méltattam Iványít a múltkor amikor az orbáni NAV. rémuralom packázott vele .. én erről nem tudtam, hogy szemétkedett a magyarokkal – és ráadásul nem is magyar – szóval kitól – talán a jó istentől aki megérti botlásomat a tévedésmet… most, hogy így utólag vissza emlékezek – sajnáltam, hogy ahogy elbántak vele – és ennyi semmi több! Tehát számomra, újból bizonyosságot nyert az, hogy nem tudjuk a valóságot, így nem szabad álláspontot kifejteni – ehhez tartom magam – köszönöm, hogy elolvastál id. Kiss László 2022.03.03-án 3:00 órakor küldöm az éterbe,,
Mädchen irgendwo, trägt ein weißes Kleid, ist die Schönste im ganzen Land. König alt und grau, möchte sie zur Frau, ruft sie zu sich, will sie haben. aber sie sagt:
Will dem König nie gehör ‘n, nie gehör ‘n, werd’ mich immer wieder wehr ‘n, wieder wehr ‘n. Lieber will ich fort von hier, fort von hier geh ‘n.
—”—
Mädchen irgendwo, trägt ein schwarzes Kleid, darf nicht reden, lebt wie verbannt. König gab nicht nach, holte sie und sprach: Wohin willst du schönes Mädchen, nimm meine Hand:
Will dem König nie gehör ‘n, nie gehör ‘n, werd’ mich immer wieder wehr ‘n, wieder wehr ‘n. Lieber will ich fort von hier, fort von hier geh ‘n.
—”—
Mädchen irgendwo, im Gedanken tod, wie begraben, traurig und allein. Und der König spricht: Möchtest du mich nicht sollst du keinem hier gehör ‘n. Aber sie sagt:
Will dem König nie gehör ‘n, nie gehör ‘n, werd’ mich immer wieder wehr ‘n, wieder wehr ‘n. Lieber will ich fort von hier, fort von hier geh ‘n.
—”—
Ohoho, irgendwo ist es auch heute noch immer so Ohoho, irgendwo ist es auch heute noch immer so Ohoho, irgendwo ist es auch heute noch immer so Ohoho, irgendwo ist es auch heute noch immer so
Katakombablog 
Hozzászólás