*

⇓ Megosztás ⇓

*

Ifj. Domenico Agasso interjúja Ferenc pápával, 2019. augusztus 6., Szent Márta-ház.

Megjelent: La Stampa, 2019. augusztus 9.

⇓ Magyarul ⇓ megjelent: Magyar Kurír, 2019. augusztus 10., fordította: Tőzsér Endre SP.

*

Santità, Lei ha auspicato che «l’Europa torni a essere il sogno dei Padri Fondatori». Che cosa si aspetta?
«L’Europa non può e non deve sciogliersi. È un’unità storica e culturale oltre che geografica. Il sogno dei Padri Fondatori ha avuto consistenza perché è stata un’attuazione di questa unità. Ora non si deve perdere questo patrimonio».

Come la vede oggi?
«Si è indebolita con gli anni, anche a causa di alcuni problemi di amministrazione, di dissidi interni. Ma bisogna salvarla. Dopo le elezioni, spero che inizi un processo di rilancio e che vada avanti senza interruzioni».

È contento della designazione di una donna alla carica di presidente della Commissione europea?
«Sì. Anche perché una donna può essere adatta a ravvivare la forza dei Padri Fondatori. Le donne hanno la capacità di accomunare, di unire».

Quali sono le sfide principali?
«Una su tutte: il dialogo. Fra le parti, fra gli uomini. Il meccanismo mentale deve essere “prima l’Europa, poi ciascuno di noi”. Il “ciascuno di noi” non è secondario, è importante, ma conta più l’Europa. Nell’Unione europea ci si deve parlare, confrontare, conoscere. Invece a volte si vedono solo monologhi di compromesso. No: occorre anche l’ascolto».

Che cosa serve per il dialogo?
«Bisogna partire dalla propria identità».

Ecco, le identità: quanto contano? Se si esagera con la difesa delle identità non si rischia l’isolamento? Come si risponde alle identità che generano estremismi?
«Le faccio l’esempio del dialogo ecumenico: io non posso fare ecumenismo se non partendo dal mio essere cattolico, e l’altro che fa ecumenismo con me deve farlo da protestante, ortodosso… La propria identità non si negozia, si integra. Il problema delle esagerazioni è che si chiude la propria identità, non ci si apre. L’identità è una ricchezza – culturale, nazionale, storica, artistica – e ogni paese ha la propria, ma va integrata col dialogo. Questo è decisivo: dalla propria identità occorre aprirsi al dialogo per ricevere dalle identità degli altri qualcosa di più grande. Mai dimenticare che il tutto è superiore alla parte. La globalizzazione, l’unità non va concepita come una sfera, ma come un poliedro: ogni popolo conserva la propria identità nell’unità con gli altri».

Quali i pericoli dai sovranismi?
«Il sovranismo è un atteggiamento di isolamento. Sono preoccupato perché si sentono discorsi che assomigliano a quelli di Hitler nel 1934. “Prima noi. Noi… noi…”: sono pensieri che fanno paura. Il sovranismo è chiusura. Un paese deve essere sovrano, ma non chiuso. La sovranità va difesa, ma vanno protetti e promossi anche i rapporti con gli altri paesi, con la Comunità europea. Il sovranismo è un’esagerazione che finisce male sempre: porta alle guerre».

E i populismi?
«Stesso discorso. All’inizio faticavo a comprenderlo perché studiando Teologia ho approfondito il popolarismo, cioè la cultura del popolo: ma una cosa è che il popolo si esprima, un’altra è imporre al popolo l’atteggiamento populista. Il popolo è sovrano (ha un modo di pensare, di esprimersi e di sentire, di valutare), invece i populismi ci portano a sovranismi: quel suffisso, “ismi”, non fa mai bene».

Qual è la via da percorrere sul tema migranti?
«Innanzitutto, mai tralasciare il diritto più importante di tutti: quello alla vita. Gli immigrati arrivano soprattutto per fuggire dalla guerra o dalla fame, dal Medio Oriente e dall’Africa. Sulla guerra, dobbiamo impegnarci e lottare per la pace. La fame riguarda principalmente l’Africa. Il continente africano è vittima di una maledizione crudele: nell’immaginario collettivo sembra che vada sfruttato. Invece una parte della soluzione è investire lì per aiutare a risolvere i loro problemi e fermare così i flussi migratori».

Ma dal momento che arrivano da noi come bisogna comportarsi?
«Vanno seguiti dei criteri. Primo: ricevere, che è anche un compito cristiano, evangelico. Le porte vanno aperte, non chiuse. Secondo: accompagnare. Terzo: promuovere. Quarto integrare. Allo stesso tempo, i governi devono pensare e agire con prudenza, che è una virtù di governo. Chi amministra è chiamato a ragionare su quanti migranti si possono accogliere».

E se il numero è superiore alle possibilità di accoglienza?
«La situazione può essere risolta attraverso il dialogo con gli altri Paesi. Ci sono Stati che hanno bisogno di gente, penso all’agricoltura. Ho visto che recentemente di fronte a un’emergenza qualcosa del genere è successo: questo mi dà speranza. E poi, sa che cosa servirebbe anche?».

Che cosa?
«Creatività. Per esempio, mi hanno raccontato che in un paese europeo ci sono cittadine semivuote a causa del calo demografico: si potrebbero trasferire lì alcune comunità di migranti, che tra l’altro sarebbero in grado di ravvivare l’economia della zona».

Su quali valori comuni occorre basare il rilancio dell’Ue? L’Europa ha ancora bisogno del cristianesimo? E in questo contesto gli ortodossi che ruolo hanno?
«Il punto di partenza e di ripartenza sono i valori umani, della persona umana. Insieme ai valori cristiani: l’Europa ha radici umane e cristiane, è la storia che lo racconta. E quando dico questo, non separo cattolici, ortodossi e protestanti. Gli ortodossi hanno un ruolo preziosissimo per l’Europa. Abbiamo tutti gli stessi valori fondanti».

Attraversiamo idealmente l’Oceano e pensiamo al Sudamerica. Perché ha convocato in Vaticano, a ottobre, un Sinodo sull’Amazzonia?
«È “figlio” della “Laudato si’”. Chi non l’ha letta non capirà mai il Sinodo sull’Amazzonia. La Laudato si’ non è un’enciclica verde, è un’enciclica sociale, che si basa su una realtà “verde”, la custodia del Creato».

C’è qualche episodio per Lei significativo?
«Alcuni mesi fa sette pescatori mi hanno detto: “Negli ultimi mesi abbiamo raccolto 6 tonnellate di plastica”. L’altro giorno ho letto di un ghiacciaio enorme in Islanda che si è sciolto quasi del tutto: gli hanno costruito un monumento funebre. Con l’incendio della Siberia alcuni ghiacciai della Groenlandia si sono sciolti, a tonnellate. La gente di un paese del Pacifico si sta spostando perché fra vent’anni l’isola su cui vive non ci sarà più. Ma il dato che mi ha sconvolto di più è ancora un altro».

Quale?
«L’Overshoot Day: il 29 luglio abbiamo esaurito tutte le risorse rigenerabili del 2019. Dal 30 luglio abbiamo iniziato a consumare più risorse di quelle che il Pianeta riesce a rigenerare in un anno. È gravissimo. È una situazione di emergenza mondiale. E il nostro sarà un Sinodo di urgenza. Attenzione però: un Sinodo non è una riunione di scienziati o di politici. Non è un Parlamento: è un’altra cosa. Nasce dalla Chiesa e avrà missione e dimensione evangelizzatrici. Sarà un lavoro di comunione guidato dallo Spirito Santo».

Ma perché concentrarsi sull’Amazzonia?
«È un luogo rappresentativo e decisivo. Insieme agli oceani contribuisce in maniera determinante alla sopravvivenza del pianeta. Gran parte dell’ossigeno che respiriamo arriva da lì. Ecco perché la deforestazione significa uccidere l’umanità. E poi l’Amazzonia coinvolge nove Stati, dunque non riguarda una sola nazione. E penso alla ricchezza della biodiversità amazzonica, vegetale e animale: è meravigliosa».

Al Sinodo si discuterà anche la possibilità di ordinare dei «viri probati», uomini anziani e sposati che possano rimediare alla carenza di clero. Sarà uno dei temi principali?
«Assolutamente no: è semplicemente un numero dell’Instrumentum Laboris (il documento di lavoro, ndr). L’importante saranno i ministeri dell’evangelizzazione e i diversi modi di evangelizzare».

Quali sono gli ostacoli alla salvaguardia dell’Amazzonia?
«La minaccia della vita delle popolazioni e del territorio deriva da interessi economici e politici dei settori dominanti della società».

Dunque come deve comportarsi la politica?
«Eliminare le proprie connivenze e corruzioni. Deve assumersi responsabilità concrete, per esempio sul tema delle miniere a cielo aperto, che avvelenano l’acqua provocando tante malattie. Poi c’è la questione dei fertilizzanti».

Santità, che cosa teme più di tutto per il nostro Pianeta?
«La scomparsa delle biodiversità. Nuove malattie letali. Una deriva e una devastazione della natura che potranno portare alla morte dell’umanità».

Intravede una qualche presa di coscienza sul tema ambiente e cambiamento climatico?
«Sì, in particolare nei movimenti di giovani ecologisti, come quello guidato da Greta Thunberg, “Fridays for future”. Ho visto un loro cartello che mi ha colpito: “Il futuro siamo noi!”».

La nostra condotta quotidiana – raccolta differenziata, l’attenzione a non sprecare l’acqua in casa – può incidere o è insufficiente per contrastare il fenomeno?
«Incide eccome, perché si tratta di azioni concrete. E poi, soprattutto, crea e diffonde la cultura di non sporcare il creato».

*

*

– Szentatya, Ön kifejezte azon óhaját, hogy „Európa térjen vissza ahhoz, amit az alapító atyák megálmodtak róla”. Mit vár?

– Európa nem eshet szét, nem szabad szétesnie! Történelmi és kulturális egységet képez, túl azon, hogy földrajzit is. Az alapító atyák álmának azért volt stabilitása, mert ennek az egységnek a megvalósítása volt. Ma nem veszíthetjük el ezt az örökséget!

– Ma milyennek látja Európát?

– Az évek során meggyengült, igazgatási problémák és belső nézeteltérések miatt is. De meg kell menteni! Remélem, a választások után elkezdődik egy újbóli fellendülési folyamat, amely megakadás nélkül halad majd előre.

– Elégedett azzal, hogy egy nőt választottak az Európai Bizottság elnökének?

– Igen, mert egy nő (Ursula von der Leyen – a Szerk.) alkalmas lehet arra, hogy felélessze az alapító atyák erejét. A nőknek van képességük arra, hogy másokat összefogjanak és egyesítsenek.

– Melyek a legfőbb kihívások?

– Mindenekelőtt a párbeszéd. Az érintett felek között, az emberek között. Mentális működésmódunknak annak kell lennie, hogy „először Európa, aztán mindegyikünk”. Ez a „mindegyikünk” nem másodlagos, hanem fontos, de Európa többet számít. Az Európai Unióban beszélnünk kell egymással, eszmecserét kell folytatnunk egymással, meg kell ismernünk egymást. Ezzel szemben időnként csak kompromisszumos monológok hallatszanak. Nem! Meg is kell hallgatni a másikat!

– Mi kell a párbeszédhez?

– Saját identitásunkból kell kiindulnunk.

– Tessék, az identitások. Mennyit számítanak? Vajon nem fenyegeti az elszigetelődés azt, aki eltúlozza az identitás védelmét? Hogyan válaszoljunk azokra az identitásokra, amelyek szélsőségeket teremtenek?

– Hadd hozzam fel az ökumenizmus példáját: csak úgy tudok a keresztény egységre törekedni, ha saját katolikus voltomból indulok ki; a másiknak, amikor velem együtt a keresztény egységre törekszik, ezt protestánsként, ortodoxként… kell tennie. A saját identitásunkból nem engedhetünk, azt integrálni kell. Ha valaki eltúlozza az identitás védelmét, azzal az a probléma, hogy bezárkózik saját identitásába, és nem nyílik meg. Az identitás gazdagság, kulturális, nemzeti, történelmi, művészeti gazdagság, és minden országnak megvan a maga identitása, de azt párbeszéddel integrálni kell. Ez lényegi fontosságú: saját identitásunkból meg kell nyílni a párbeszédre, hogy a többiek identitásából befogadjunk valami nagyobbat. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy az egész nagyobb, mint a rész. A globalizációt, az egységet nem gömbként, hanem poliéderként kell felfogni: minden nép megőrzi identitását a másokkal való egységben.

– Melyek a szuverenizmus veszélyei?

– A szuverenizmus elszigetelődő magatartás. Aggódom, mert elhangzanak olyan beszédek, amelyek Hitler 1934-es beszédeihez hasonlítanak: „Előbb mi! Mi…, mi…”: ezek a gondolatok félelmet keltenek. A szuverenizmus bezárkózás. Egy ország legyen szuverén, de ne bezárt. A szuverenitást meg kell védeni, de óvni és előmozdítani kell a többi országgal, az Európai Közösséggel való kapcsolatokat is. A szuverenizmus túlzás, amely mindig rosszul végződik: háborúkhoz vezet.

– És a populizmusok?

– Egykutya. Kezdetben nehezen értettem meg [a populizmus jelenségét], mert teológiát hallgatva sokat tanultam a népiességről, vagyis a nép kultúrájáról: de egy dolog az, hogy egy nép kifejezi magát, és másik rákényszeríteni a népre a populista magatartást. A nép szuverén (megvan a maga gondolkodásmódja, önkifejezési, érzési, megítélési formája), a populizmusok viszont szuverenizmushoz vezetnek. Az a végződés, az „izmus”, sosem vezet jóra.

– Mi a követendő út a migránsok témájában?

– Mindenekelőtt: sosem szabad megvonni a legfontosabb jogot, az élethez való jogot. A bevándorlók elsősorban azért jönnek, mert háború vagy éhség elől menekülnek, a Közel-Keletről és Afrikából. Ami a háborúkat illeti: keményen dolgoznunk és harcolnunk kell a békéért. Az éhezés főleg Afrikát érinti. Az afrikai földrész kegyetlen átok áldozata: a kollektív képzeletvilág szerint mintha ki kellene zsákmányolni. Ellenben a megoldás egyik része a beruházás, hogy segítsük megoldani problémáikat és így megállítsuk a migrációs áramlatokat.

– Attól kezdve, hogy megérkeznek hozzánk, mit kell tennünk?

– Követni kell ezeket a szempontokat: első a befogadás, amely keresztény, evangéliumi feladat is. A kapukat ki kell nyitni, nem szabad bezárni. A második a kísérés. A harmadik a támogatás. A negyedik az integrálás. Ugyanakkor a kormányoknak elővigyázatosan kell gondolkodniuk és cselekedniük, ami egy kormányzási erény. A közigazgatás vezetőjének kell megállapítania, hány migránst tudnak befogadni.

– És ha a bevándorlók száma meghaladja a befogadóképességet?

– Más országgal folytatott párbeszéddel lehet megoldani a helyzetet. Vannak országok, amelyeknek szükségük van emberekre, például a mezőgazdaságban. A közelmúltban láttam, hogy egy szükséghelyzetben ilyesmi történt. Ez reménnyel tölt el. És aztán tudja, mire lenne még szükség?

– Mire?

– Kreativitásra. Beszámoltak nekem például arról, hogy az egyik európai országban a demográfiai hanyatlás miatt vannak félig üres városok. Oda lehetne költöztetni néhány migráns közösséget, amelyek többek között fel tudnák lendíteni a térség gazdasági életét.

– Milyen közös értékekre kell alapozni az Európai Unió fellendítését? Európának szüksége van-e még a kereszténységre? És ebben az összefüggésben az ortodoxok milyen szerepet játszanak?

– Az elindulás és újraindulás kiindulópontja az emberi személy, az emberi értékek. Együtt a keresztény értékekkel. Európának emberi és keresztény gyökerei vannak, erről a történelem tanúskodik. És amikor erről beszélek, nem teszek különbséget katolikusok, ortodoxok és protestánsok között. Az ortodoxok rendkívül fontos szerepet töltenek be Európa szempontjából. Ugyanazok az alapértékeink.

– Képzeletben keljünk át az óceánon, és gondoljunk Dél-Amerikára. Miért hirdetett meg – a Vatikánba, 2019 októberére – egy szinódust Amazóniáról?

– Ez a szinódus a Laudato si’ enciklika „gyermeke”. Aki azt nem olvasta, sosem fogja megérteni az Amazonas-medencének szentelt szinódust sem. A Laudato si’ nem zöld enciklika, hanem szociális enciklika, mely egy „zöld” valóságon, a teremtett világ védelmén alapul.

– Ennek kapcsán van olyan esemény, amelyet Ön nagyon fontosnak tart?

– Néhány hónapja hét halász azt mondta nekem: „Az utóbbi hónapokban hat tonna műanyagot gyűjtöttünk össze.” Minap olvastam egy hatalmas izlandi jéghegyről, amely szinte teljesen elolvadt: síremléket állítottak neki. A szibériai erdőtűz hatására Grönlandon a jégtakaró tonnaszámra olvadt el. A Csendes-óceánon az egyik ország lakói elköltöznek, mert a sziget, amelyen most élnek, húsz év múlva nem lesz többé. De az adat, amely leginkább felkavart, egy másik.

– Melyik?

– Az Overshoot Day [a túllépés vagy más néven túlfogyasztás napja]: július 29-én kimerítettük a 2019-re jutó összes megújuló erőforrást. Július 30-tól elkezdtünk több erőforrást felélni, mint amennyit a bolygó egy év alatt újratermelni képes. Ez rendkívül súlyos. Világméretű vészhelyzet van. S ezért a szinódusunk szükségszinódus lesz. De vigyázat: a szinódus nem tudósok vagy politikusok összejövetele. Nem parlament, másfajta dolog. A szinódus az Egyháztól születik, s evangelizáló küldetése és jellege lesz. A Szentlélek vezetésével zajló közösségi munka lesz.

– De miért éppen Amazóniára kell összpontosítani?

– Egy reprezentatív és döntően fontos hely. Az óceánokkal együtt döntő mértékben járul hozzá bolygónk túléléséhez. Az oxigén, amelyet belélegzünk, jórészt onnét érkezik. Ez a magyarázata annak, hogy az őserdők kiirtása az emberiség kiirtását jelenti. Továbbá az Amazonas-medence kilenc államra terjed ki, tehát nemcsak egy nemzetet érint. És az amazóniai biodiverzitásnak, a növény- és állatvilágnak a páratlan gazdagságára gondolok: csodálatos!

– A szinóduson annak lehetőségét is megvitatják majd, hogy felszenteljenek arra alkalmas, idősebb, házas férfiakat (viri probati), akik enyhíthetnék a paphiányt. Ez lesz az egyik fő téma?

– Egyáltalán nem: ez egyszerűen csak egy pont a munkadokumentumban. A fontos az evangelizálás végzői [szolgálattevői] és annak különféle módjai lesznek.

– Melyek az Amazonas-medence megvédésének akadályai?

– A lakosság életét és a térséget fenyegető veszélyek a társadalom uralkodó rétegeinek gazdasági és politikai érdekeiből származnak.

– Akkor hogyan kell működnie a politikának?

– Fel kell számolni az összejátszást és a korrupciót. Konkrét vállalásokat kell tenni, például a külszíni bányák terén, melyek megmérgezik a vizeket, számtalan betegséget okoznak. Aztán ott van a műtrágyák kérdése.

– Szentatya, mitől tart leginkább bolygónk szempontjából?

– A biodiverzitás eltűnésétől. Új halálos betegségektől. A természet olyan megváltoztatásától és pusztításától, amely az emberiség halálához vezethet.

– Látja-e nyomát annak, hogy az emberek tudatára ébrednek a környezet fontosságának és az éghajlatváltozásnak?

– Igen, főleg fiatal környezetvédők mozgalmaiban, mint amilyen például a Greta Thunberg által vezetett „Fridays for Future”. Láttam az egyik nagy feliratukat, amely nagyon szíven ütött: „A jövő mi vagyunk!”

– A hétköznapi magatartásunk – szelektív hulladékgyűjtés, figyelem arra, hogy ne pazaroljuk a vizet otthon – hozzájárulhat-e a jelenség leküzdéséhez, vagy nem elégséges hozzá?

– Persze, hogy hozzájárul, hiszen konkrét tettekről van szó. És főleg azért fontos, mert megteremti és terjeszti annak kultúráját, hogy ne szennyezzük a teremtett világot.

***************************

v.ö.: “In his discourse to the the Diplomatic Corps the Pontiff denounces populism and nationalism that weaken the multilateral political system.” ( L’Osservatore Romano, Jan. 7, 2019)

***************************

Ferenc pápa (2013-)

LÁSD RÉSZLETESEBBEN: ⇒ https://katakombablog.com/xvi-benedek-ferenc/

Kapcsolódó aloldalak:

Evangelii Gaudium  (2013.)

A Szentatya Strasbourgban (2014.)

Laudato si’ (2015.)

A Szentatya bolíviai beszéde (2015.)

A Szentatya beszéde az ENSZ fenntarthatósági csúcstalálkozóján (2015.)

A Szentatya beszéde a Nagy Károly-díj átvételekor (2016.)

A Szentatya beszéde az EU vezetőihez (2017.)

A Szentatya levele Angela Merkelhez (2017.)

A Szentatya üzenete a béke 52. világnapjára (2018.)

Keresztre feszített nők (2019.)

http://w2.vatican.va/
⇒ Katolikus társadalmi tanítás
⇒ Aloldalak – gyorskereső