*

⇓ Megosztás ⇓

PACEM IN TERRIS

XXIII. János pápa enciklikája az igazságon, igazságosságon, szereteten és szabadságon felépítendő békéről a nemzetek között
1963. november 4.

Szociális enciklika a békéről és az emberi jogokról

Részletek

9. Bármilyen emberi közösségnél, amelyet jól megszervezettnek és megfelelőnek akarunk, az első alapelv az, hogy minden ember rendelkezik a személyiség tulajdonságával; azaz értelemmel és szabad akarattal van természete felruházva, mégpedig úgy, hogy oly jogokkal és kötelességekkel bír, melyeket maga a természet szabályoz és egyszersmind abból is következnek. Ezért ezek, mivel általánosak és sérthetetlenek, semmiféle módon ki nem sajátíthatók.[7]

10. Hogyha az emberi személy méltóságát Istentől kapott igazságok fényében szemléljük, akkor lehetetlen, hogy még nagyobbra ne becsüljük; mert az emberek Krisztus Jézus vére által vannak megváltva; a természetfeletti kegyelem révén Isten fiaivá és barátaivá lettek, az örök dicsőség javainak pedig örökösei.

Jogok

11. Amikor az ember jogairól akarunk szólni, mindjárt kezdetkor ki kell jelenteni, hogy az embernek joga van az élethez, joga van testi épségéhez, joga van mindazokra az eszközökre, melyek szükségesek a tisztességes élet éléséhez: ilyenek elsősorban a táplálék, a ruházat, a lakás, a pihenés, a gyógykezelés, végül az államtól nyújtandó szükséges szolgáltatások, amelyekkel az egyénekről gondoskodik. Ebből következően az a joga is megvan az embernek, hogy gondoskodás történjék róla, ha egészsége megrendül, ha megrokkan, ha megözvegyül, ha megöregszik, ha kénytelen munka nélkül lenni, ha saját hibáján kívül nem tudja megszerezni a megélhetéshez szükséges dolgokat. [8]
12. Az ember a természetjog alapján követelheti, hogy meglegyen a megbecsülése; hogy jó véleménnyel legyenek felőle; hogy szabadon kutathassa az igazat, s az erkölcsi rend és a közjó határain belül véleményét kinyilváníthassa, közölhesse másokkal és bármilyen mesterséget űzhessen; és végül, hogy a nyilvános eseményekről értesülést szerezhessen.

13. Szintén a természetjoghoz tartozik, hogy az ember a kultúra birtokosa lehessen, ezért szükséges, hogy általános és alapfokú oktatásban, technikai tudományos képzésben saját maga és állama javára részesülve részt kapjon a tudományos haladás eredményeinek használatából. Ennek elérése céljából iparkodni és törekedni kell, hogy az emberek képességeiknek megfelelően magasabb tanulmányokat is folytathassanak; mégpedig úgy, hogy aztán, amennyire lehetséges, a társadalomban oly állásokba és hivatalokba jussanak, amelyek mind képességeiknek, mind megszerzett ismereteiknek megfelelnek[9] .

A hithez, a valláshoz való jog
14. Az emberek jogaihoz hozzátartozik, hogy Istent is, mint lelkiismeretük helyes normáját, tisztelhessék és a vallást egyénileg és nyilvánosan megvallhassák. Mert amint szépen tanítja Lactantius, ez a körülmény tesz minket alkalmassá, hogy a minket teremtő Istennek a jogos és köteles tiszteletet megadjuk, Őt egyedül elismerjük, Őt kövessük. A megvallásnak ezzel a kötelékével vagyunk Istenhez kötve, ahonnét maga a vallás is a nevét kapta. [10] Ugyanerről ír halhatatlan emlékű elődünk, XIII. Leó: „Mert ez az igazi, Isten fiaihoz méltó szabadság, amely az emberi személy méltóságát a legbecsületesebben megvédi, minden erőszaknál és jogtalanságnál nagyobb: az egyház előtt ez mindenkor kívánatos és fölötte drága. Ilyen szabadságot követeltek maguknak mindig az apostolok, ezt szentesítették a hitvédők írásaikban és ezt szentelte meg nagyszámú vértanú vérével.” [11]

Az életállapot megválasztásának joga
15. Ezenfelül az ember jogainak teljességéhez tartozik, hogy megválassza azt az életállapotot, amelyet jónak tart: vagy családot alapít, amelyben a férfi és nő egyenlő jogoknak és kötelességeknek örvend, vagy papi, szerzetesi életmódot választ. [12]
16. Ami a családot illeti, ez a házasságban bírja gyökerét, amelyet szabadon köt meg, amely monogám, felbonthatatlan; ezt mintegy az emberi társadalom első és természetes csírájának kell tartanunk. Ebből következik, hogy mind gazdasági és társadalmi vonatkozásokban, mind a tudomány és erkölcs területén szorgosan kell róla gondoskodni; tudniillik mindezek arra szolgálnak, hogy a család megerősödjék és célja eléréséhez segítséget nyújtsanak.

17. A gyermekek gondozásának és nevelésének joga a szülők legsajátosabb joga.[13]

Gazdasági jogok
18. Ha figyelmünket a gazdasági vonatkozású területre fordítjuk, világos, hogy itt a természetjog alapján nemcsak az illeti meg az embert, hogy munkalehetősége legyen, hanem hogy munkáját szabadon vállalja. [14]
19. De ilyen jogokkal együtt jár az a jog is, amely megköveteli, hogy az ember oly feltételek mellett végezhesse munkáját, amelyek sem testi erőit, sem erkölcsi épségét nem csorbítják, sem az ifjúság jogos fejlődésének nem ártanak. Ami pedig a nőket illeti, oly körülmények közt kell számukra munkalehetőséget nyújtani, melyek mind a feleség, mind az anya mivolt követelményeivel és kötelességeivel összeférnek.[15]

20. Az emberi személy méltóságából születik az a jog, hogy gazdasági ügyleteket bonyolíthasson a számadás kötelezettségének megfelelően.[16] Ezért nem lehet elhallgatni, hogy a munkásnak az igazságosságnak megfelelő bér jár; amely ezért legyen a vállalat képességeihez mérten akkora, hogy a munkásnak és családjának olyan életet tegyen lehetővé, mely az ember méltóságának megfelel. Erről mondja boldog emlékű elődünk, XII. Pius: „A természetbe helyezett munkakötelezettségnek a természetjog felel meg; ennek erejével az ember követelheti, hogy munkájával megszerezze mindazt a maga és gyermekei számára, ami az életfenntartáshoz szükséges: a természet ily mélyrehatóan parancsolja az ember fennmaradását.”[17]

21. Az emberi természetből levezethető a jog, hogy magánvagyona is lehessen, vagy ilyet szerezhessen alkalmas eszközökkel; ez a jog pedig, amint másutt kijelentettük, segíti, hogy hathatósan megvédje az emberi személy méltóságát és bármilyen feladatának szabad végzését minden munkaterületen; amely végül a házi együttélés kötelékét és nyugalmát megerősíti, ami nincs hatás nélkül az állam békéjének és jólétének növekedésére.[18]

22. Különben is alkalmasint észre kell vennünk azt is, hogy a magánbirtoklási jogban benne rejlik a társadalmi kötelezettség.[19]

A gyülekezési és társulási jog
23. Abból kiindulva, hogy az emberek természetüknél fogva társadalmi lények, az következik, hogy joggal gyűlhetnek egybe, valamint másokkal társaságot (egyesületet) alakíthatnak; hogy a megalakult társaságok azt a formát veszik fel, melyet legalkalmasabbnak ítélnek céljaik elérésére; hogy ugyanezekben a társaságokban önként és saját felelősségükre működnek, hogy azok az óhajtott eredményt elérjék [20].
24. De amint ezt Mater et Magistra körlevelünkben erősen kihangsúlyoztuk, mindenképpen szükséges, hogy sok testület vagy közbüleső társaság alakuljon meg minden olyan célra, amelyre az egyes ember nem tud eredményesen törekedni. Ezek a testületek és társaságok ugyanis igen szükséges eszközök az emberi személy méltóságának és szabadságának megvédésére a nélkülözhetetlen felelősség keretein belül.[21]

25. Minden embernek megvan a joga, hogy állama keretein belül lakhelyét megtartsa, vagy megváltoztassa; sőt még azt is meg kell engedni feltétel nélkül, amennyiben jogos okok szólnak mellette, hogy más államba kivándoroljon és ott telepedjék le[22]. Azáltal ugyanis, hogy valaki egy meghatározott állam polgára, semmiképpen sem szűnik meg az emberiség családjának tagja lenni, sem az általános közösség és minden ember egyesülésének a polgára lenni.

Politikai jogok
26. Az emberi személy méltóságával együttjár az a jog, hogy az államügyekben tevékenyen részt vegyen és azt a polgárok közjavára fordítsa. Mert amint boldog emlékű elődünk, XII. Pius mondja, lehetetlen, hogy az embert mint ilyet a társadalmi élet tárgyának vagy tehetetlen elemének kellene tartani, sőt sokkal inkább mint annak alanyát, alapját és célját kell értékelni [23].
27. Az emberi személyiséghez hozzátartozik, hogy törvényes jogait meg is védje: és ezt hathatósan, egyenlően, a valódi igazságosság normáinak megfelelően; amint boldog emlékű elődünk, XII. Pius figyelmeztet e szavakkal: „A jogszolgáltatási rendből, melyet Isten akart, következik az embernek az az elidegeníthetetlen és örök joga, amely mindenkinek biztosítja a jogszolgáltatás biztonságát és biztos, meghatározott jogi területet jelöl ki számára, amely minden önkényes támadással szemben biztonságot nyújt.”[24]  /…/

40. Mindenekelőtt a munkásosztályt látjuk, hogy gazdasági és társadalmi téren fokozatosan tört előre. Kezdetben ugyanis jogaikat akarták érvényesíteni főképp a gazdasági és társadalmi rendben, azután jogaikat fokozatosan érvényesítették a politika területén, míg végül a műveltebb emberiség javainak elérésére fordították figyelmüket. Ezért a jelenben a munkások, akik mindenütt ott vannak, hevesen követelik a jogot, hogy ne tekintsék őket értelem és szabad akarat nélküli lényeknek, akiket mások tetszésük szerint felhasználnak, hanem az emberi közösség minden részében ember számba vegyük őket: azaz a gazdasági és társadalmi életben, a politikában és a tudományos élet minden területén is.

41. Azután ott vannak az államban a nők, nincs senki sem, aki ezt ne tudná; ez talán hamarabb jelentkezett azoknál a népeknél, melyek a keresztény hitet vallják, későbben ugyan, de mindenütt, azoknál a népeknél is, melyek más kultúrának és életmódnak az örökösei. A nők ugyanis, mivel napjainkban mindinkább tudatában vannak emberi méltóságuknak, nem tűrik el, hogy élettelen tárgynak, vagy eszköznek tartsák őket, sőt mindinkább követelik, hogy az emberi személyhez méltó jogok és kötelezettségek őket is megillessék mind az otthon falai közt, mind az államban.

42. Végül napjainkban megfigyelhetjük, hogy az emberek együttélése teljesen új társadalmi és állami átalakuláson ment keresztül. Ugyanis mivel minden nép megszerezte magának a szabadságot, vagy meg akarja szerezni, azért már rövidesen nem lesznek népek, amelyek mások felett uralkodnak, sem amelyek mások hatalma alatt lesznek.

43. Az emberek, bármilyen nemzethez is tartozzanak, vagy már szabad államok polgárai, vagy azon vannak, hogy azok legyenek; semmiféle törzsi közösség nem akar már alattvalója lenni idegen hatalomnak. A mi időnkben ugyanis elévültek azok a felfogások, amelyek annyi századon keresztül tartották magukat, amelyek szerint akár a gazdasági és társadalmi állapotok miatt, akár nemük miatt, akár saját államukban elfoglalt helyük miatt vannak náluk alacsonyabb rendű osztályok, ezért elsőbbséget követelnek azok felett.

44. Ellenkezőleg a legszélesebb rétegekben elterjedt és megerősödött az a nézet, hogy az emberek egymás közt természetük méltóságánál fogva egyenlőek. Emiatt legalább a józan ész és az elmélet síkján semmi sem bizonyítja, hogy különbséget tegyünk az emberek közt faj szempontjából; ez ugyanis nagy jelentőségű és nagy súlyú az emberi együttélés megvalósításában azoknak az elveknek az alapján, melyeket fentebb említettünk. Ha az emberben jogainak tudata megszületik, szükséges, hogy megszülessék benne kötelességeinek a tudata is: úgyhogy akinek valamilyen joga van, hasonlóképpen legyen meg benne kötelezettsége is jogainak ellenértékeként, mint méltóságának a jele; a többiekben pedig legyen meg a kötelesség, hogy ezeket a jogokat elismerjék és tiszteletben tartsák.

45. Mivel az emberi társadalom viszonyrendszere a jogon és a kötelezettségen épül fel, és az emberek ezt azonnal a lélekhez és értelemhez tartozónak fogják fel, mert tudják, hogy mi az igazság, mi az igazságosság, mi a szeretet, mi a szabadság, ugyancsak megértik és tudatában vannak, hogy ők ilyen közösség tagjai. De ez nem elég; mert ilyennemű okoktól indíttatva az emberek az igaz Isten jobb ismeretére jutnak, aki felette van az emberi természetnek és személyiséggel rendelkezik. Emiatt, amelyek köztük és Isten közt vannak, mintegy életük alapjának tekintik; annak az életnek, melyet vagy lelkük belsejében élnek, vagy a többi ember társaságában. /…/

48. Amiért is ez az uralom, mely kizárólag vagy főképp akár a fenyegetésekre s a büntetésektől való félelemre, akár a jutalmak ígérésére alapul, semmiféle módon nem tud a közjó keresésére hathatósan buzdítani; amely ha mégis így történik, az emberi méltósággal, amely tudatában van és részese a szabadságnak és az értelemnek, semmi esetre sem egyeztethető össze. Mivel ugyanis a tekintély leginkább szellemi erőn alapszik, azért az állam vezetőinek tudatosan kell cselekedniök, azaz kötelezettségüket, mely rájuk nehezedik, a közjó javára kell teljesíteniök. De mivel a természetes méltóságban minden ember egyforma, ezért senki sem kényszeríthet mást oly cselekvésre, mely lelkének legbensőbb érzelmeivel ellenkezik: ezt csak Isten teheti meg, mint aki egyedül kutatja és ítéli meg a szív titkos terveit.

49. Akik tehát az államot képviselik, csak annyiban kötelezhetik az embereket lelkiismeretben, amennyiben tekintélyük Isten tekintélyéhez kapcsolódik és annak részese[32].

50. Ahol az elvet megtartják, a polgárok méltóságát is biztosítják: akik ugyanis a hatóságoknak engedelmeskednek, semmi esetre sem engedelmeskednek nekik, mint embereknek, hanem valóban az Istent, minden dolgok gondoskodó Teremtőjét tisztelik, aki elrendelte, hogy az emberek kölcsönös viszonyát a tőle megállapított rend szerint szabályozzák; azáltal pedig, hogy Istennek megadjuk a köteles tiszteletet, nem nyomorítjuk meg saját lelkünket, hanem inkább felemeljük és megnemesítjük, mert Istennek szolgálni uralkodást jelent[33].

51. Minthogy az uralkodás joga a szellemi dolgok rendjéből következik és Istenből ered, ha véletlenül az állam vezetői ez ellen a rend ellen és így Isten akarata ellen törvényt hoznak vagy valamit parancsolnak, akkor sem a hozott törvények, sem az adott parancsok nem kötelezik a polgárok lelkét; mert inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek[34]; sőt akkor valójában a hatalom vétkezik és rút jogtalanságokat követ el; Aquinói Szent Tamás ezt tanítja: „A másodikra azt kell válaszolni, hogy az emberi törvény csak annyiban törvény, amennyiben a józan észt követi; és e szerint nyilvánvaló, hogy az örök törvényből származik. Amennyiben pedig eltér az észtől, akkor gonosz törvény és így nem számít törvénynek, hanem inkább ennek a megsértése”[35].

52. Abból pedig, hogy a tekintély Istentől származik, egyáltalán nem következik az, hogy az embereknek nem lenne meg a joga megválasztani, hogy kik álljanak az állam élén, és milyen legyen az állam formája, és meghatározni a gyakorlandó hatalom szabályait és határait. Ebből következik, hogy az előadott tanítás bármilyen igazi demokratikus állam kormányzási formájával összeegyeztethető [36]./…/

60. Mivel a mi korunkban a közjót leginkább az emberi személyiség jogainak és kötelezettségeinek megőrzésében válik, ezért szükséges, hogy az állam képviselői arra törekedjenek, hogy egyrészt a jogokat elismerjék, tiszteletben tartsák, egymással egyeztessék, megvédjék, fejlesszék, másrészt kötelességeinek mindenki könnyebben tehessen eleget. Mert az emberek sérthetetlen jogait védeni és óvni, hogy mindenki könnyebben teljesíthesse kötelességét, minden hivatalos hatalomnak főfeladata [45].

61. Ezért ha valamilyen hatóság az ember jogait vagy el nem ismeri, vagy megsérti, nemcsak kötelességét nem teljesíti, hanem kiadott rendelkezései minden kötelező erőt nélkülöznek[46].

62. Ezenkívül akik az állam kormányzatát viszik, főfeladatuknak tartsák, hogy azokat a jogokat, amelyekkel az emberek egymással közösséggé egyesülnek, alkalmasan és megfelelően úgy állapítsák meg és szabályozzák, hogyha a polgárok jogaikat érvényesíteni akarják, ez másokat jogaikban ne háborítson; hogyha valaki védi a jogát, az ne zavarjon másokat kötelességei teljesítésében; végül is kötelessége a jogokat csorbítatlanul megőrizni, ha pedig megsértették, vissza kell állítania sértetlenségébe.[47]

63. Hozzájárul ehhez még az, hogy az állam vezetői fordítsanak arra ténylegesen gondot, hogy olyan körülmények legyenek, amelyekben az egyes polgárok jogaikat megvédhessék, mégpedig könnyen tehessék ezt, vagy kötelességeiket teljesíthessék; mivel a mindennapi élet minket arra tanított, hogyha gazdasági vonalon, állami ügyekben, tudományos kérdésekben a hatóságok nem járnak el megfelelően, főképp napjainkban, az egyenlőtlenség a polgárok közt mindinkább megmarad, és ezért megtörténhetik, hogy az emberek jogai és kötelezettségei elvesztik hatályosságukat.

64. Ezért szükséges, hogy az állam vezetői figyelmet és gondot fordítsanak arra, hogy a polgárok amint a gazdasági vonatkozású dolgokban előrehaladnak, ugyanúgy haladjanak előre a társadalmi vonatkozásúakban is, és amint fejlődnek a termelő szervezetek, úgy fejlődjenek a szolgáltatások is; ilyenek: utak építése, szállító eszközök, üzletek, ivóvíz-ellátás, lakások, az egészség biztosítására szolgáló intézkedések, a vallásos hit megvallásának lehetővé tétele, végül a pihenés megkönnyítése. Szükséges, hogy az állam vezetői arra is törekedjenek, hogy a polgárok pénzbeli megsegítéséről gondoskodjanak, hogyha valami szerencsétlenség éri őket, vagy a családi megélhetés nehezebbé válik; az élet tisztességes fenntartásához szükséges javak akkor se hiányozzanak. Nem kevésbé törekedjenek az állam vezetői arra és valósítsák meg, hogy a munka végzésére alkalmas munkások képességeiknek megfelelő munkalehetőséghez jussanak; hogy mindenkit az igazságosság és méltányosság törvényei szerint fizessenek; hogy a javak termelésére alakított társaságokban a munkában részt vevő munkások az általuk termelt munka szerzőinek tarthassák magukat; hogy nehézség nélkül lehessen alapítani közbülső társaságokat, amelyek révén a polgárok megélhetése jobb s könnyebb lehet; végül pedig mindenki megfelelő módon és fokon vehessen részt a tudomány eredményeinek használatában.

65. De mindenki közérdeke azt is követeli, hogy az állam vezetői a polgári jogoknak mind megalkotásában s védésében, mind fejlesztésében az arányosságot tartsák szem előtt, nehogy bizonyos embereknek vagy közösségeknek több jusson és az államban több hasznot juttassanak nekik; és ne legyenek a polgárok lehetetlenül megakadályozva jogaiknak megvédésében, amikor abban eljárnak. Mert elv, hogy a hatóságok gondoskodásának a gazdasági vonatkozású ügyekben, még ha nagy területet érint és a közösség legbensőbb ügyeire vonatkozik is, mindig olyannak kell lennie, hogy a magánember cselekvési szabadságát nemcsak ne akadályozza, hanem inkább növelje, legfőképp pedig az emberi személyek jogait sértetlenül megőrizze[48].

66. Ide kell tartozniok azoknak a különböző törekvéseknek is, melyeket az államok vezetői azért vállaltak magukra, hogy az állampolgárok könnyebben tudják jogaikat érvényesíteni, valamint kötelezettségeiket a társadalmi élet bármilyen területén teljesíteni. /…/

67. Általában véve nem lehet meghatározni, hogy melyik a legjobb államforma, hogy az állam vezetői milyen alkalmas módon tudják hivatalukat betölteni, milyen törvényeket kell hozni, hogyan kell az államot igazgatni, milyen legyen a bíráskodás.

68. Valóban annak megállapítása, hogy milyen legyen az államforma, mily alapon gyakorolják hivatalukat, ez csak a nép jelenlegi állapotától és leginkább körülményeitől függ: ezek ugyanis térben és időben változnak. Úgy véljük, hogy legjobban az felel meg az ember természetének, ha a polgárok együttélése úgy alakul ki, ha ott a hatalmi ágak három rendje van meg, amely a három legfőbb állami feladatnak alkalmasan megfelel; minthogy az ilyen államban nemcsak a hatóságok feladata, hanem a polgárok és hivatalos hatóságok kölcsönös viszonya is jogszerűen le van fektetve. Ez valóban a polgárok biztos elsőbbségét jelenti, egyrészt megvédhetik jogaikat, másrészt teljesíthetik kötelezettségeiket.

69. Márpedig, hogy az ilyen jogrendszerű és politikai berendezettségű állam hasznosan tudjon működni, szükséges, hogy a hatóságok megtegyék a maguk feladatát és alkalmas módon és eszközökkel elhárítsák a tornyosuló nehézségeket, és ezt tegyék saját tisztségüknek és államuk mindenkori helyzetének megfelelő módon. Ugyancsak ez azt követeli, hogy a dolgok feltételeinek állandó változása következtében a törvényhozóknak nem szabad elhanyagolniok sem az erkölcsi normákat, sem államuk alkotmányát, sem a közjó követelményeit tevékenységük során. Ezután amint az állam tisztviselőinek, akik a törvények teljes ismeretében az adott helyzet körülményeit szorgosan mérlegelik, mindent a jog alapján kell tenniök, úgy a bíráknak az embert megbecsülve, de semmi részrehajlást nem mutatva, mindenkinek meg kell adniok a maga jogát. A dolgok rendje továbbá követeli, hogy nemcsak az egyes polgároknak, hanem a közbülső testületeknek, ha jogaik gyakorlásáról és kötelességeik teljesítéséről van szó, alkalmas törvényekkel segítséget kell nyújtani; akár a polgárok egymás közti tevékenységére, akár hivatalos személyiségekére vonatkozik is ez[49]. /…/

Állampolgári részvétel a közéletben

73. Hogy az emberek az állami életben részt vehetnek, ez valóban méltóságuk sajátsága, ha mindjárt csak államuk alkotmányának megfelelő módon vehetnek is részt ebben, melynek tagjai.

74. Abból, hogy az embernek szabad részt venni az állam igazgatásában, új és igen nagy előny származik számukra. Mert a dolgok ilyen állásánál az állam vezetői gyakrabban vannak jelen a polgárok összejövetelein és megbeszélésein, azért alkalmasabban tudják a közjót megismerni; és az is, mert a köztisztviselők egyes helyeken az előírt idő után elhagyják állásaikat, tehát távol áll a hatóságoktól az elöregedés, sőt így meggyorsítják a társadalom mobilitását[51]. /…/

75. Ezekből a megtárgyalt kérdésekből világosan kitűnik, hogy a mi korunkban az államok jogszolgáltatási rendje elsősorban azt követeli, hogy a főbb jogokat, amelyek az embereknek sajátjai, rövid és érthető szavakba sűrítve megfogalmazzák és az állam egyetemes alkotmányába bevegyék.

76. Ezután követelmény még az is, hogy jogi nyelven megfogalmazott alkotmánya legyen minden államnak; ugyanis ez határozza meg, hogy mily módon választják ki az állam vezetőit, mily kapcsolatok kötik össze őket másokkal, egyenként milyen hatalom illeti meg őket, és végül mily cselekvési módok s elvek kötik őket.

77. Kívánjuk végül, hogy különösen a jog és kötelezettség mezején határozzák meg az elveket, amelyek a polgároknak az állam vezetőivel szembeni jogállását szabályozzák; szabatosan határozzák meg, hogy mi a legfőbb feladatuk; a polgárok jogait és feladatait meg lehessen ismerni, azt tiszteletben lehessen tartani, egymással szemben egyeztetni, védeni, pert indítani.

78. Azonban nem lehet jóváhagyni azoknak az álláspontját, akik szerint akár egyes emberek, akár egyes csoportok akarata az első és egyedüli forrás, melyből akár a polgárok jogai és kötelezettségei fakadnak, akár az állam alkotmánya kötelező erejét nyeri, akár az állam feletti végső uralmi elv fakad.[52] /…/

A politikai menekültek problémája

103. Istentől indíttatva atyai szeretettel szeretünk minden embert, így keserű szomorúsággal nézzük azok helyzetét, akiket a politikai események elűztek hazájukból; ezeknek a menekülteknek a sokaságát, mely korunkban valóban megszámlálhatatlan, sok és hihetetlen szenvedés kíséri mindenkor.

104. Ez valójában azt mutatja, hogy némely nemzet vezetői igen szűken írták körül a jogos szabadság határait, amelyben az egyes polgároknak élniök szabad; sőt az ilyen államokban néha magának a szabadságnak a joga vagy kétséges vagy teljesen hiányzik. Ha ez megtörténik, akkor a helyes állami rend hiányzik; mert az állam joga természeténél fogva a közösség javának védelmére való, amelynek legfőbb kötelessége elismerni a szabadság becsületes határait és azt megingathatatlanul megőrizni.

105. Nem lesz alap nélkül, ha ezen a helyen arra figyelmeztetjük az embereket, hogy az ilyen menekültek személyi méltósággal rendelkeznek, és személyi jogaikat el kell ismerni. Ezeket a jogokat a menekültek nem veszthetik el azért, mert otthagyták nemzetük államát.

106. Az emberi személy jogai közé még azt is oda kell sorolni, hogy szabad neki megválasztani azt a nemzetet, ahol reméli, hogy saját magáról és szükségleteiről alkalmasabban tud gondoskodni. Ezért az állam vezetőinek kötelességük, hogy a máshonnan jötteket befogadják, és fogadják szívesen azokat, akik esetleg új polgárai akarnak lenni az államnak.

107. Ezért nyilvánosan helyeseljük és dicsérjük ez alkalommal mindazokat a vállalkozásokat, melyeket a testvéri kapcsolatoknak vagy a keresztény szeretet elveinek megfelelően kezdeményeztek és arra törekednek, hogy azok szenvedései enyhüljenek, akik szülőföldjükről máshová kényszerültek vándorolni.

108. Nem mellőzhetjük, hogy meg ne dicsérjük a jószívű embereknek különböző nemzetekből alakult tanácsait, amelyeket e súlyos fontosságú ügy intézésére felállítottak. /…/

142. Amint mindenki tudja, 1945. június 26-án megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete – rövidítve ENSZ -, amelyhez azután további szervezeteket csatoltak, amelyeket különböző nemzetek tagjaiból alakítottak, amelyeket fontos jelentőségű megbízatásokkal láttak el s illetőségük a föld minden országára kiterjed gazdasági és társadalmi, kulturális, nevelési és közegészségi ügyekre vonatkozólag. Továbbá az Egyesült Nemzetek Szövetségének fő feladata, hogy megóvja és megerősítse a békét, és hogy az államok között az egyenlőség elvére helyezkedve a barátsági kapcsolatokat segítse és melengesse a kölcsönös megbecsülés és egyetértés sokféle formájában az emberi tevékenység minden területén.

143. Ennek a szervezetnek a gondozásában jelent meg a kiváló tartalmú Emberi jogok általános nyilatkozata, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete 1948. december 10-én hagyott jóvá. Ennek a nyilatkozatnak a bevezetőjében az áll, hogy a népeknek és minden nemzetnek arra kell legfőképp törekedniök, hogy a nyilatkozatban foglalt minden jogot és a szabadság formáit valóban elismerjék és sértetlenül megtartsák.

144. Azonban meg kell említenünk, hogy ennek a nyilatkozatnak néhány fejezete kevésbé bizonyítottnak látszik egyesek előtt; és nem méltatlanul. Mégis úgy véljük, hogy a nyilatkozatot mint lépcsőt és bejáratot kell tartanunk a világ minden népének jogrendje s politikai rendje megalkotásához. Ugyanis ezzel egyenesen ünnepélyesen elismerik minden ember számára az emberi személy méltóságát, és biztosítják minden ember számára az igazság szabad keresését, a becsületesség normáinak követését, az igazságosság érvényesítését, az emberhez méltó élet élését, s más ezekkel kapcsolatos dolgokat.

145. Hőn kívánjuk tehát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete felépítésével és ténykedéséveI mindinkább képes legyen alkalmazkodni nagyszabású és fennkölt feladatához. Bárcsak minél előbb eljönne az az idő, amikor ez a szervezet hathatósan megvédhetné az emberi személy jogait: jogokat mondunk, amelyek, mivel az emberi személy méltóságából közvetlenül fakadnak, ezért általánosak, sérthetetlenek és megváltoztathatatlanok; annál is inkább, mert ma az emberek saját nemzetük életében napról napra jobban részt vesznek, tevékenyebb igyekezettel foglalkoznak minden nép ügyével, és mindinkább tudatában vannak annak, hogy ők is tagjai az emberiség családjának.

*********************************************

Kapcsolódó oldal: Mater et magistra

*********************************************

 „Éjjelente gyakran felébredek, eltöprengek a világ súlyos problémáin, és elhatározom, hogy mindezt el kell mondanom a pápának. Aztán másnap, mikor felébredek, rájövök, hogy én vagyok a pápa.”

Szent XXIII. János pápa (1958–1963.)

465px-Pope_John_XXIII_-_1959

Katolikus társadalmi tanítás
Aloldalak – Gyorskereső