Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma

A munka elvégzésével még II. János Pál pápa bízta meg az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsát, de csak halálát követően készült el. A kompendiumot II. János Pál emlékének ajánlották. A kompendium jellegéből is következően nem részletesen fejti ki a társadalmi tanítást, hanem mintegy vázlatos kézikönyv. A kompendium a katolikus társadalmi tanítás legalapvetőbb dokumentuma.

COMPENDIO DELLA DOTTRINA SOCIALE DELLA CHIESA 

[AlbanianByelorussianChineseDutchEnglishFrenchGreekHungarian,IndonesianItalianPolishPortuguese,

SpanishSwahiliUkrainianVietnamese]

Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma

Részlet a tartalomjegyzékből

BEVEZETÉS
ÁTFOGÓ ÉS SZOLIDÁRIS HUMANIZMUS

a)  A harmadik évezred küszöbén
b) A dokumentum jelentősége
c)  Az ember teljes igazságának szolgálatában
d) A szolidaritás, a megbecsülés és a szeretet jegyében

ELSŐ RÉSZ

ELSŐ FEJEZET
ISTEN EMBERISÉG IRÁNTI SZERETETÉNEK TERVE

MÁSODIK FEJEZET
AZ EGYHÁZ KÜLDETÉSE ÉS A TÁRSADALMI TANÍTÁS

I. AZ EVANGELIZÁCIÓ ÉS A TÁRSADALMI TANÍTÁS

a)  Az Egyház: Isten lakozása az emberekkel
b) Megtermékenyíteni és átitatni a társadalmat az evangéliummal
c)  Társadalmi tanítás, evangelizáció és emberi haladás
d) Az Egyház joga és kötelessége

II. A TÁRSADALMI TANÍTÁS TERMÉSZETE

a)  A hit által megvilágított megismerés
b) Baráti párbeszéd a tudás minden fajtával
c)  Az Egyház tanító szolgálatának megjelenítése
d) Az igazságosságban és szeretetben megbékélt közösségért
e)  Az üzenet címzettei az Egyház gyermekei és az emberiség
f)  A folyamatosság és a megújulás jegyében

III. A TÁRSADALMI TANÍTÁS KORUNKBAN: TÖRTÉNETI VÁZLAT

a)  Egy új út kezdete
b) A „Rerum novarum”-tól napjainkig
c)  Az evangélium fényében és ösztönzésére

HARMADIK FEJEZET
AZ EMBERI TERMÉSZET ÉS JOGAI

I. A TÁRSADALMI TANÍTÁS ÉS ALAPELVE: A SZEMÉLY

II. AZ EMBERI SZEMÉLY „ISTEN KÉPMÁSA”

a)  Az Isten képére alkotott teremtmény
b) A bűn drámája
c)  A bűn egyetemessége és a megváltás egyetemessége

III. AZ EMBERI SZEMÉLY SOKFÉLE ARCA

A) A személy egysége
B)  Nyitottság a transzcendensre és a személy egyedülisége

a) Nyitottság a transzcendensre
b) A személy egyszeri és megismételhetetlen
c) Az emberi méltóság tisztelete

C)  A személy szabadsága

a) A szabadság értéke és korlátai
b) A szabadság szoros kapcsolata az igazsággal és a természettörvénnyel

D) Minden ember azonos személyi méltósággal bír
E)  Az ember közösségi természete

IV. AZ EMBERI JOGOK

a)  Az emberi jogok értéke
b) A jogok közelebbi meghatározása
c)  Jogok és kötelességek
d) A népek és nemzetek jogai
e)  A betű és a szellem közötti távolság csökkentése

NEGYEDIK FEJEZET
AZ EGYHÁZ TÁRSADALMI TANÍTÁSÁNAK ALAPELVEI

I. A TÁRSADALMI TANÍTÁS JELENTŐSÉGE ÉS EGYSÉGE

II. A KÖZJÓ ELVE

a)  A közjó fogalmának jelentése és főbb tartalmi elemei
b) Mindenki felelős a közjóért
c)  A politikai közösség feladatai

III. A JAVAK EGYETEMES RENDELTETÉSE

a)  Eredete és jelentősége
b) A javak egyetemes rendeltetése és a magántulajdon
c)  A javak egyetemes rendeltetése és a szegények előnyben részesítése

IV. A SZUBSZIDIARITÁS ELVE

a)  Eredete és jelentése
b) Konkrét vonások

V. A RÉSZVÉTEL ELVE

a)  Jelentése és jelentősége
b) Részvétel és demokrácia

VI. A SZOLIDARITÁS ELVE

a)  Jelentése és jelentősége
b) A szolidaritás mint társadalmi alapelv és mint erkölcsi erény
c)  A szolidaritás és az emberek közös kiteljesedése
d) A szolidaritás Jézus Krisztus életében és tanításában

VII. A TÁRSADALMI ÉLET ALAPVETŐ ÉRTÉKEI

a)  Az alapelvek és az értékek kapcsolata
b) Az igazság
c)  A szabadság
d) Az igazságosság

VIII. A SZERETET ÚTJA

MÁSODIK RÉSZ

ÖTÖDIK FEJEZET
A CSALÁD A TÁRSADALOM ÉLETADÓ ALAPSEJTJE

IV. A CSALÁD: A TÁRSADALMI ÉLET FŐSZEREPLŐJE

a)  Családi szolidaritás
b) Család, gazdasági élet, munka

V. A TÁRSADALOM A CSALÁD SZOLGÁLATÁBAN

HATODIK FEJEZET
AZ EMBERI MUNKA

I. BIBLIAI SZEMPONTOK

a)  A föld művelésének és őrzésének feladata
b) Jézus, a munkásember
c)  A munka kötelessége

II. A „RERUM NOVARUM” PRÓFÉTAI JELLEGE

III. A MUNKA MÉLTÓSÁGA

a)  A munka szubjektív és objektív oldala
b) A munka és a tőke viszonya
c)  A munka mint jogcím a részesedésre
d) A munka és a magántulajdon viszonya
e)  Az ünnep- és a pihenőnap

IV. A MUNKÁHOZ VALÓ JOG

a)  A munka szükségessége
b) Az állam és a polgári közösség szerepe a munkához való jog fejlesztésében
c)  A család és a munkához való jog
d) A nők és a munkához való jog
e)  A kiskorúak és a munka
f)  Bevándorlás és munka
g) A mezőgazdaság és a munkához való jog

V. A MUNKÁSOK JOGAI

a)  A munkások méltósága és jogaik tiszteletben tartása
b) A méltányos munkabérhez való jog és a haszon elosztása
c)  A sztrájkjog

VI. A MUNKÁSSZOLIDARITÁS

a)  A szakszervezetek jelentősége
b) A szolidaritás új formái

VII. „ÚJ DOLGOK” A MUNKA VILÁGÁBAN

a)  A korszakos átmenet szakasza
b) A társadalmi tanítás és az „új dolgok”

HETEDIK FEJEZET
A GAZDASÁGI ÉLET

I. BIBLIAI SZEMPONTOK

a)  Az ember, a szegénység és a gazdagság
b) A gazdagság azért van, hogy megosszák

II. ERKÖLCS ÉS GAZDASÁG

III. MAGÁNKEZDEMÉNYEZÉS ÉS VÁLLALKOZÁS

a)  A vállalkozás és céljai
b) A vállalkozók és menedzserek szerepe

IV. GAZDASÁGI INTÉZMÉNYEK AZ EMBER SZOLGÁLATÁBAN

a)  A szabad piac szerepe
b) Az állam cselekvése
c)  A közvetítő testületek, csoportok szerepe
d) Takarékosság és fogyasztás

V. AZ „ÚJ DOLGOK” A GAZDASÁGBAN

a)  A globalizáció: esélyek és kockázatok
b) A nemzetközi pénzügyi rendszer
c)  A nemzetközi közösség szerepe a globális gazdaság korszakában
d) Átfogó és szolidáris fejlődés
e)  A fokozott nevelési és kulturális erőfeszítések szükségessége

NYOLCADIK FEJEZET
A POLITIKAI KÖZÖSSÉG

I. BIBLIAI ALAPOK

a)  Isten uralma
b) Jézus és a politikai tekintély
c)  Az első keresztény közösségek

II. A POLITIKAI KÖZÖSSÉG ALAPJA ÉS CÉLJA

a)  Politikai közösség, emberi személy és nép
b) Az emberi jogok oltalmazása és erősítése
c)  Az együttélés a polgártársi barátságon alapul

III. A POLITIKAI TEKINTÉLY

a)  A politikai tekintély alapja
b) A tekintély mint erkölcsi erő
c)  A lelkiismereti okokból való tiltakozás joga
d) Az ellenállásra való jog
e)  Büntetés kiszabása

IV. A DEMOKRÁCIA RENDSZERE

a)  Az értékek és a demokrácia
b) Intézmények és demokrácia
c)  A politikai felelősség erkölcsi aspektusai
d) A politikai részvétel eszközei
e)  Tájékoztatás és demokrácia

V. A POLITIKAI KÖZÖSSÉG A CIVIL TÁRSADALOM SZOLGÁLATÁBAN

a)  A civil társadalom jelentősége
b) A civil társadalom elsőbbsége
c)  A szubszidiaritás elvének alkalmazása

VI. AZ ÁLLAM ÉS A VALLÁSI KÖZÖSSÉGEK

A) A vallásszabadság, az ember egyik alapvető joga
B)  A Katolikus Egyház és a politikai közösség

a) Autonómia és függetlenség
b) Együttműködés

KILENCEDIK FEJEZET
A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG

I. BIBLIAI SZEMPONTOK

a)  Az emberiség családjának egysége
b) Jézus Krisztus mint az új emberiség előképe és alapja
c)  A kereszténység egyetemes elhivatottsága

II. A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG ALAPSZABÁLYAI

a)  A nemzetközi közösség és az értékek
b) A jogrend és az erkölcsi rend közötti összhangra alapozott kapcsolatok

III. A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG SZERVEZETE

a)  A nemzetközi szervezetek jelentősége
b) A Szentszék jogi személyisége

IV. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS A FEJLŐDÉSÉRT

a)  Együttműködés a fejlődést biztosító jogrendszerért
b) Küzdelem a szegénység ellen
c)  A külföldi tartozások

TIZEDIK FEJEZET
A KÖRNYEZETVÉDELEM

I. BIBLIAI SZEMPONTOK

II. AZ EMBER ÉS A TEREMTETT DOLGOK UNIVERZUMA

III. VÁLSÁG AZ EMBER ÉS A KÖRNYEZET KAPCSOLATÁBAN

IV. A KÖZÖS FELELŐSSÉG

a)  Közös tulajdonunk, a környezet
b) A biotechnológia felhasználása
c)  A környezet és a javak közösségi felhasználása
d) Új életstílusok

TIZENEGYEDIK FEJEZET
A BÉKE TÁMOGATÁSA

I. BIBLIAI SZEMPONTOK

II. A BÉKE: AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS A SZERETET GYÜMÖLCSE

III. A BÉKE KUDARCA: A HÁBORÚ

a)  A jogos védekezés
b) Védelmezni a békét
c)  Az ártatlanok védelmezésének kötelezettsége
d) Intézkedések mindazok ellen, akik a békét veszélyeztetik
e)  A leszerelés
f)  A terrorizmus elítélése

IV. AZ EGYHÁZ HOZZÁJÁRULÁSA A BÉKÉHEZ

HARMADIK RÉSZ

TIZENKETTEDIK FEJEZET
TÁRSADALMI TANÍTÁS ÉS EGYHÁZI CSELEKVÉS

I. A LELKIPÁSZTORI TEVÉKENYSÉG TÁRSADALMI TERÜLETEN

a)  A társadalmi tanítás és a hit inkulturációja
b) Társadalmi tanítás és társadalmi lelkipásztorkodás
c)  Társadalmi tanítás és képzés
d) A párbeszéd szorgalmazása
e)  A társadalmi lelkipásztorkodás alanyai

II. A TÁRSADALMI TANÍTÁS ÉS A VILÁGI HÍVŐK ELKÖTELEZETTSÉGE

a)  A hívő világiak
b) A világi hívők lelkisége
c)  A bölcs cselekvés
d) A társadalmi tanítás és a világiak egyesületei
e)  A társadalmi élet különféle területein végzett szolgálat
1. Az emberi személy szolgálata
2. A kultúra szolgálata
3. A gazdaság szolgálata
4. A politika szolgálata

BEFEJEZÉS
A SZERETET CIVILIZÁCIÓJÁÉRT

a)  Ahogyan az Egyház a ma emberének segít
b) Újrakezdés a Krisztusban való hitben
c)  Szilárd reménység
d) A „szeretet civilizációjának” felépítése

******************************************************

Tanítás az ellenállásról – Részletek

A sztrájkjog

304. A társadalmi tanítás elismeri a sztrájk törvényes voltát, „ha elkerülhetetlen, sőt szükséges eszközt jelent egy méltányos cél eléréséhez”, és ha a konfliktus megszüntetésének minden más módja hatástalannak bizonyult. A sztrájk a szakszervezeti tömörülés egyik legfájdalmasabb eszköze; úgy lehet meghatározni, mint a munkások munkavégzésének kollektív és összehangolt megtagadását azzal a céllal, hogy a munkaadókra, az államra és a közvéleményre gyakorolt nyomás révén jobb munkakörülményeket érjenek el és jobb társadalmi helyzetbe kerüljenek. A sztrájknak – amennyiben „egyfajta … ultimátumként” körvonalazzuk – mindig békés módszernek kell lennie a követelések érvényesítése érdekében és a jogokért vívott harcban: a sztrájk „erkölcsileg elfogadhatatlanná válik, amikor erőszakkal jár együtt, vagy ha célkitűzései nem közvetlenül kapcsolódnak a munkához, illetve ellentétesek a közjóval”. /…/

A politikai tekintély alapja

395. A politikai tekintély alanya, szubjektuma a nép, amelyet a maga egészében mint szuverént szemlélhetünk. A nép ruházza át különféle formákban saját szuverenitásának gyakorlását azokra, akiket szabad választás révén saját képviselőivé választott, de megőrzi azt az illetékességét, hogy a hatalmon lévőket ellenőrizhesse és visszahívhassa, ha ezek funkcióikat nem kielégítő módon látják el. Ha ez a jog valamely államban és politikai berendezkedésben érvényre jut, az ilyen demokratikus rendszer nyújtja a legjobb lehetőséget és biztosítékot a szuverenitásnak a gyakorlatba való átültetésére. A nép puszta egyetértése azonban önmagában még nem elegendő annak a formának és módnak a megteremtésére, amelyben a politikai tekintélyek gyakorlása jogszerűnek nevezhető. /…/

A tekintély mint erkölcsi erő

397. A hatalomnak el kell ismernie, tekintetbe kell vennie és támogatnia kell az alapvető emberi és erkölcsi értékeket. Ezek az értékek velünk születettek, „magából az emberi lét igazságából fakadnak, kifejezik és oltalmazzák a személy méltóságát: olyan értékek, amelyeket semmiféle egyén, semmilyen többség vagy állam nem alkothat, nem változtathat meg és nem törölhet el”. Alapjuk nem az átmeneti és változó „többség” véleménye; egyszerűen úgy kell elismerni, tisztelni és megvalósítani őket, mint az objektív erkölcsi törvény elemeit, mint olyan természettörvényt, amely az ember szívébe van írva (vö. Róm 2,15), és mint magának a polgári törvénykezésnek normatív vonatkozási pontját. Ha a szkepticizmus alapján, a közösségi tudat tragikus elhomályosodása miatt odáig jutnánk, hogy az erkölcsi törvény alapvető elveit kétségbe vonják, az állami rend is alapjaiban inog meg, és a különféle, egymással ellentétes érdekek közötti pragmatikus szabályozás csupasz mechanizmusára korlátozódik.

398. A tekintélynek az emberi személy méltóságát és a józan ész elveit kifejező törvényeket kell hoznia: „Az emberi törvény akkor törvény, ha megfelel a józan észnek és az örök törvényből származik. De ha ellentétes az értelemmel, igazságtalan törvénynek bizonyul, és nem törvény, hanem a hatalom egy formája.” Az a hatalom, amely ésszerű rendelkezéseket foganatosít, az embert nem annyira a másik embernek rendeli alá, inkább az erkölcsi rend iránti engedelmességnek, azaz Istennek, aki az engedelmesség végső forrása. Az, aki megtagadja az engedelmeskedést az erkölcsi törvény szerint cselekvő tekintélynek, „ellenáll Isten rendjének” (vö. Róm 13,2). Hasonlóképpen ha egy közösségi tekintély, amely alapját az emberi természetben találja meg és hallgat az Isten által megszabott rendre, saját célját abban a pillanatban eltéveszti és saját önmegvalósításától fosztja meg magát, amikor nem a közjó megvalósításáért száll síkra.

A lelkiismereti okokból való tiltakozás joga

399. A polgár lelkiismeretében nincs arra kötelezve, hogy a civil tekintély előírásait kövesse, ha azok ellentmondanak az erkölcsi rend követelményeinek, a személyek alapvető jogainak vagy az evangélium tanításának. Az igazságtalan törvények az erkölcsileg becsületes embereket drámai lelkiismereti problémák elé állítják: Ha arra szólítják fel őket, hogy erkölcsileg rossz cselekedetekben működjenek közre, kötelességük megtagadni azt. Ez az ellenállás nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem alapvető emberi jog is, amelyet mint olyant maguknak a polgári törvényeknek is el kell ismerniük és védelmezniük kell: „Ha valaki lelkiismereti alapon él a tiltakozás eszközével, annak nem csak a büntetőjogi, hanem bármiféle hivatásbeli, gazdasági, fegyelmi károsodástól is mentesnek kell maradnia.”

Igen nagy horderejű lelkiismereti kötelesség, hogy még látszatra se működjünk együtt egyetlen olyan esetben sem, amikor pedig az a polgári törvényhozás szerint megengedett, de Isten törvényével ellentmondásban van. Az ilyen közreműködés sohasem igazolható, sem a mások szabadságának tiszteletben tartására való hivatkozás révén, sem pedig arra a tényre utalva, hogy azt a polgári törvénykezés előírja vagy megkívánja. Senki sem vonhatja ki magát a cselekedeteivel járó erkölcsi felelősség alól, és magának Istennek kell erről számot adnia (vö. Róm 2,6; 14,12).

Az ellenállásra való jog

400. Mivel a természetjog a pozitív jogot megalapozza és körülhatárolja, ez azt is jelenti, hogy jogszerű ellenállást tanúsítani a tekintéllyel szemben mindenkor, amikor az a természetjog alapelveit jelentős mértékben és ismételten megsérti. Aquinói Szent Tamás írja, hogy „akkor tartozunk engedelmeskedni, ha ezt az igazságosság rendje megköveteli”. Az ellenálláshoz való jog következésképpen a természetjogon alapszik.

Ennek a jognak a gyakorlatba való átültetése különböző konkrét formákban képzelhető el. Ugyanígy a célok is, amelyeket ezáltal követni kívánnak, különfélék lehetnek. A tekintéllyel szembeni ellenállás szolgálhatja azt a célt, hogy a helyzet másfajta megítélését javallja, így törekedve annak akár csak részleges átalakítására, vagy bizonyos törvények módosításáért, vagy pedig a szituáció alapjaiban való megváltoztatásáért szálljon síkra.

401. A társadalmi tanítás megnevezi az ellenálláshoz való jog gyakorlásának kritériumait: „A fegyveres ellenállás az államhatalom elnyomásával szemben csak akkor igazolható, ha egyidejűleg teljesülnek a következő feltételek: (1) hogy biztos tudomás szerint az emberi alapjogok súlyosan és tartósan sérülnek; (2) hogy az orvoslás minden más eszköze kimerült; (3) hogy ezáltal nem áll elő még súlyosabb rendezetlenség; (4) hogy megalapozott kilátás van a sikerre, és (5) hogy ésszerűen jobb megoldás nem látható előre.” A fegyveres harc a legkivételesebb eszköznek tekintendő arra, hogy általa „a nyilvánvalóan és huzamos időn át fennálló erőszakos uralmat, amely az elemi személyi jogokat sérti és az országban súlyosan károsítja a közjót”, fel lehessen számolni. A veszély nagysága, amit korunkban az erőszak alkalmazása magában hordoz, mondatja egyesekkel, hogy a passzív ellenállás útjának előnyt kellene adni minden egyes esetben, „mint ami az erkölcsi elvekkel inkább tűnik összeegyeztethetőnek és nem kevésbé sikert ígérő az erőszaknál.” /…/

**********************************************************

A Kompendiumról

 

0000923_compendio-della-dottrina-sociale-della-chiesa-libro

a-new-pentecost-for-catholic-social-workers-15-638