⇓ Megosztás ⇓
A Szentatya Strasbourgban – 2014. november 25.
A Szentatya beszéde az Európai Parlament képviselőihez
[ DE – EN – ES – FR – IT – PL – PT ]
Ferenc pápa beszéde az Európai Parlamentben (összefoglaló)
Részletek a magyar nyelvű összefoglalóból
A pápa arra bátorította az Európai Parlament tagjait, hogy térjenek vissza az Európai Unió alapító atyáinak szilárd meggyőződéséhez, akik olyan jövőt képzeltek el, amely a megosztottságokat leküzdő, a földrész népei közötti békét megvalósító együttműködésen alapul. Ennek az ambiciózus politikai tervnek a középpontjában az emberbe vetett bizalom állt, nem annyira mint állampolgár, vagy mint gazdasági alany, hanem mint személy, aki transzcendens, természetfeletti méltósággal rendelkezik.
A pápa ezután az emberi méltóság transzcendens mivoltáról szólt, hangsúlyozva a „méltóság” és a „transzcendens” közötti szoros kapcsolatot.
A „méltóság” az a kulcsszó, ami a második világháború utáni újrakezdést jellemezte. A közelmúlt történelmében kétségtelenül központi helyet foglal el az emberi méltóság előmozdítása a sokrétű erőszakkal és diszkriminációval szemben, amely Európát sem kerülte el az évszázadok során.
Az ember méltóságának tudata az európai gondolkodásban gyökerezik, melyet számos forrás gazdagít: „Görögországból és Rómából ered, kelta, germán és szláv forrásokból, valamint a kereszténységből, amely ezeket mélyen átalakította.”
Ma az emberi jogok előmozdítása központi helyet foglal el az Európai Unió elkötelezettségében a személy méltóságának tiszteletben tartása érdekében, mind az Unióban, mind pedig a többi állammal való kapcsolataiban. Fontos és csodálatra méltó elkötelezettségről van szó, mert még mindig túl sok olyan helyzet áll fenn, amelyben az embereket tárgyként kezelik. Be lehet programozni az emberek fogantatását, megjelenését és hasznosságát, továbbá el lehet őket dobni, amikor már nincs rájuk szükség, mert gyengék, betegek vagy öregek lettek.
Lehet-e méltóságról beszélni akkor, amikor hiányzik annak a lehetősége, hogy az emberek szabadon kifejezhessék gondolataikat, vagy korlátozások nélkül megvallhassák hitüket? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Létezik-e méltóság egy világos jogi keret nélkül, amely korlátozza az erő uralmát, és a törvényt helyezi előtérbe a hatalom zsarnokságával szemben? Milyen méltósággal rendelkezhet egy férfi vagy nő, aki a diszkrimináció különféle fajtáinak tárgya? Milyen méltósága van annak a személynek, aki nem jut táplálékhoz, aki a létminimum alatt él, vagy ami még rosszabb, nincs munkája, amely méltósággal ruházza fel?
A személy méltóságának előmozdítása azt jelenti, hogy elismerjük: elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezik, amelyektől nem foszthatja meg semmiféle önkényuralom, még kevésbé a gazdasági érdekek előtérbe helyezése.
A pápa figyelmeztetett az emberi jogokkal való visszaélés veszélyére. Ma létezik egy olyan irányzat, amelyik egyre több egyéni jogot követel. Ez az irányzat kiszakítja a személyt társadalmi és antropológiai környezetéből, egyfajta „monász”, azaz önálló egységként él, amely egyre érzéketlenebb a körülötte lévő többi „monász” iránt. A jog fogalmához látszólag már nem társul az ugyanolyan fontos és a jogot kiegészítő kötelesség fogalma.
Az emberi jogok olyan kultúráját kell elmélyíteni, amely bölcsen képes arra, hogy a személyes, egyéni dimenziót a közjóval összhangba hozza.
Az ember természetfeletti méltóságáról beszélni annyit jelent, hogy utalunk természetére, vagyis arra a veleszületett képességére, miszerint meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Rendelkezünk azzal az „iránytűvel”, amely szívünkbe van írva, és amelyet Isten vésett bele a teremtett világegyetembe. Elsősorban azt jelenti, hogy az embert nem abszolútumnak, hanem viszonylénynek (relacionális lénynek) tekintjük.
Európában ma az egyik legelterjedtebb betegség a magány, az emberi kapcsolatok hiánya – állapította meg Ferenc pápa. – Ez különösen látható az idősek esetében, de a fiataloknál is, akik vonatkozási pontok nélkül élnek, jövőjük kilátástalan. Ez a magány tapasztalható a városainkat benépesítő szegények körében, ez tükröződik vissza a bevándorlók tévelygő tekintetében, akik jobb jövőt keresve érkeztek ide.
Ezt a magányt fokozta a gazdasági válság, amelynek hatása tovább tart, és drámai következményekkel jár társadalmi szempontból. Az utóbbi években az Európai Unió bővítési folyamatával egyidejűleg növekedett az állampolgárok bizalmatlansága az intézmények iránt, amelyek eltávolodtak az emberektől.
Általános fáradtság és elöregedettség érzékelhető – a „nagymama Európa” többé már nem termékeny és nem élénk. A nagy eszmények, amelyek Európát megihlették, látszólag elveszítették vonzerejüket, helyükbe az intézmények bürokratikus ügyintézése lépett.
Ehhez járul egyesek kissé önző életmódja, amelyet a már fenntarthatatlan bőség, a szegények iránti közömbösség jellemez. A technikai és gazdasági kérdések állnak a politikai viták középpontjában, egy hiteles antropológiai irányultság kárára. Fennáll annak a veszélye, hogy az ember pusztán egy mechanizmus alkatrészévé válik, és fogyasztási eszközként bánnak vele, amelyet, ha már nem hajt hasznot, gátlástalanul kiselejteznek. Ez történik a terminális állapotú betegek, a magányos idősek, a még meg nem született gyermekek megölése esetében.
Amikor abszolutizálják a technikát, és összekeverik a cél és az eszköz fogalmát, akkor elkerülhetetlenül érvényesül a „kiselejtezés kultúrája”, valamint a végsőkig fokozott fogyasztás, konzumizmus. A személy méltósága ezzel szemben azt jelenti, hogy elismerjük az emberi élet értékét, amelyet ingyenes ajándékként kapunk, és amely nem lehet árucsere tárgya.
Az európai parlamenti képviselők hivatása, hogy figyeljenek a népek és a személyek törékenységére. A törékenység gondozása erőt, gyöngédséget, küzdelmet és termékenységet jelent egy olyan funkcionális és individualista környezetben, amely könyörtelenül elvezet a „kiselejtezés kultúrájához”. /…/
Az Európai Parlament mottója az Egység a sokféleségben. Az egység azonban nem a politika, a gazdaság, a kultúra vagy a gondolkodás uniformizálását jelenti. Minden valódi egység a különféle alkotórészek gazdagságából tevődik össze. Ahogy a családban, úgy az Európai Unióban is el kell fogadni egymás hagyományait, történelmét és gyökereit, meg kell szabadulni a manipulálástól és fóbiáktól. Az emberi személyt kell a középpontba helyezni; hagyni, hogy az egyének és a népek szabadon és kreatívan kifejezzék önmagukat, mindezt a szolidaritás és a szubszidiaritás jegyében.
Az európai népek demokráciájának életben tartása ma kihívás elé állít minket. Nem szabad engedni a multinacionális érdekeknek, amelyek meggyengítik a demokráciát, és azt olyan uniformizáló pénzügyi hatalmi rendszerekké alakítják át, amelyek háttérben rejlő erőket szolgálnak. El kell kerülni a globalizáló eszméket, amelyek felhígítják a valóságot. A pápa itt utalt Evangelii gaudium kezdetű buzdítására: kerüljük a politikai nominalizmust, az üres eszméket, a relativizmus zsarnokságát, a történelmietlen szélsőségességet, a jóság nélküli etikát, a bölcsesség nélküli intellektualizmust.
Ha vissza akarjuk adni a reményt Európának, akkor el kell ismernünk az emberi személy központi szerepét, elősegítve tehetsége kibontakoztatását. Ennek egyik első területe a nevelés, amely minden társadalom értékes alkotósejtjében, a családban kezdődik. E nélkül a szilárd alap nélkül homokra építünk, aminek súlyos társadalmi következményei lesznek.
Az egységes, termékeny és felbonthatatlan család magában hordozza a jövőbe vetett remény alapvető alkotóelemeit, méghozzá nem csupán az új nemzedékek, hanem a sok idős ember számára is, akik gyakran magányosan és elhagyatva élnek, mert már nincs meg a családi tűzhely, amely körülvenné és támogatná őket.
A család mellett nagy szerepet kapnak az iskolák és az egyetemek. A nevelés nem korlátozódhat pusztán technikai ismeretekre, hanem az emberi személy átfogó fejlődését kell szolgálnia.
Ferenc pápa ezután a környezetvédelem fontosságáról szólt. Nem urai, hanem őrzői vagyunk a természetnek, amit tisztelnünk és szeretnünk kell. Jól kell gazdálkodnunk a ránk bízott ingyenes ajándékkal, amelyet Isten az ember kezébe helyezett. Tűrhetetlen, hogy emberek milliói éhen haljanak, miközben tonnaszám dobjuk ki az élelmiszert nap mint nap.
Az ember is szerves része a természetnek, ezért a környezetvédelem mellett humánökológiára van szükség. A pápa az európai parlamenti képviselőktől azt kérte, hogy foglalkoztatási intézkedéseikkel segítsék elő a munka méltóságának visszaállítását. Egyrészt össze kell hangolni a piaci rugalmasságot a munkahelyek stabilitásával, másrészt olyan szociális környezetet kell teremteni, amely a kizsákmányolás helyett a munkahelyek biztosításával lehetővé teszi a családalapítást és a gyermekek nevelését.
Égetően fontos továbbá a bevándorlás kérdésének együttes megoldása. Tűrhetetlen, hogy a Földközi-tenger egy hatalmas temetővé váljék! Az európai partokra érkező hajókon segítségre szoruló férfiak és nők vannak. Az Európai Unión belüli kölcsönös támogatás hiánya részmegoldásokhoz vezet, amelyek nem tartják tiszteletben a bevándorlók emberi jogait, elősegítik a rabszolgamunkát, és társadalmi feszültséget szítanak.
Olyan törvénykezésre van szükség, amelyik védelmezi az uniós állampolgárok jogait, és egyben biztosítja a bevándorlók befogadását. Korrekt, bátor és konkrét politikával kell segíteni a menekülők hazai társadalmi-politikai fejlődését és belső konfliktusaik leküzdését, mivel ez az elvándorlás kiváltó oka. Ha az egyes érdekek által mozgatott politika érvényesül, akkor csak súlyosbítjuk a helyzetet. Az okokat, és nem csak a tüneteket kell kezelni – hangsúlyozta a pápa.
“Members of the European Parliament, the time has come to work together in building a Europe which revolves not around the economy, but around the sacredness of the human person, around inalienable values. In building a Europe which courageously embraces its past and confidently looks to its future in order fully to experience the hope of its present. The time has come for us to abandon the idea of a Europe which is fearful and self-absorbed, in order to revive and encourage a Europe of leadership, a repository of science, art, music, human values and faith as well. A Europe which contemplates the heavens and pursues lofty ideals. A Europe which cares for, defends and protects man, every man and woman. A Europe which bestrides the earth surely and securely, a precious point of reference for all humanity! Thank you!“
“Kedves európai parlamenti képviselők! Elérkezett az óra, hogy közösen építsünk egy olyan Európát, amelynek középpontjában nem a gazdasági élet, hanem a személy, az elidegeníthetetlen értékek szakralitása áll.
Európa vállalja bátran múltját, és bizalommal tekintsen a jövőbe, hogy maradéktalanul és reménnyel élhesse meg jelenét. Hagyjunk fel a megfélemlített és önmagába zárkózó Európa gondolatával, és mozdítsuk elő a főszereplő Európát, amely a tudományok, a művészetek, a zene, az emberi értékek, a hit hordozója. Olyan Európát valósítsunk meg, amely az eget szemléli, és eszményképeket követ; megvédi az embert; biztos és szilárd talajon halad, értékes vonatkozási pontot jelentve az egész emberiségnek. Köszönöm.“
Állva tapsolták a pápát az Európai Parlamentben
***********************************************************************
A Szentatya beszéde az Európa Tanács parlamenti gyűléséhez és az Emberi Jogok Európai Bíróságához
Ferenc pápa: Európa gyökereiből születik a béke (a beszéd magyar nyelvű összefoglalója)
Részletek a magyar nyelvű összefoglalóból
Nem elég tehát megteremteni a békét, főként nem a haszonelvű és átmeneti békét – szögezte le a pápa – hanem a szabad, a testvéri és a lelkek kiengesztelődésén alapuló béke felé kell tartani, amihez szükséges az arra való nevelés is. Sajnos túl sokszor sérült meg ez a béke, itt Európában is – állapította meg a pápa – ma pedig a konfliktusok újabb formái állítják próbatétel elé, mint például a vallási és nemzetközi terrorizmus. Ezt pedig sokszor zavartalanul pénzeli a fegyverkereskedelem. Az egyház a fegyverkereskedelmet az emberiségre leselkedő egyik legsúlyosabb csapásnak tekinti, mely tűrhetetlen módon teszi próbára a szegényeket. A béke keresztény értelemben véve Isten ajándéka és az ember szabad, értelmes cselekedetének a gyümölcse. Ezt szolgálja az emberi jogok előmozdítása. /…/
A közönyös individualizmusból születik a bőség kultusza és ez megfelel a leselejtezés kultúrájának, amelyben elmerültünk. Túl sok dologgal rendelkezünk, amelyekre gyakran nincs is szükségünk, de nem vagyunk képesek hiteles emberi kapcsolatokat építeni, amelyek az igazságra és a kölcsönös tiszteletre épülnek. Egy sérült Európa képe áll előttünk, a múlt számos megpróbáltatásával és a mai válsággal együtt, amely úgy tűnik, nem képes a korábbi életerővel és energiával szembe nézni a problémával. A kissé fáradt és pesszimista Európa úgy érzi, elárasztja a sok újdonság, amely más kontinensekről érkezik.
A pápa a következő kérdéseket tette fel Európának: Hol van az életerőd? Hol van az a belső indíttatás, amely átlelkesítette és naggyá tette a történelmedet? Hol van kíváncsi vállalkozó szellemed? Hol van az igazság iránti szomjad, amelyet eddig nagy lelkesedéssel közvetítettél a világ felé? A kérdésekre adott választól függ ugyanis a kontinens jövője. Az Európa Tanácsnak és intézményeinek elsődleges jelentőségű szerepe van a kérdések megválaszolásában. Utalt a pápa az Emberi Jogok Európai Bíróságára, amely Európa „lelkiismerete” az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Annak a kívánságának adott hangot, hogy ez a lelkiismeret egyre jobban érlelődjön, nem pusztán a különböző felek egyetértése alapján, hanem a mély gyökerek figyelembe vételének gyümölcseként is, amire az alapító atyák a mai Európát építeni akarták.
Ezt követően a pápa szólt Európa jelenlegi kihívásairól, amelyek állandó kreativitásra ösztönöznek bennünket, hogy a gyökerek termékenyek legyenek a mában és irányuljanak a megálmodott jövő felé. A kihívások közül a multipolaritás, vagyis a kulturális, vallási és politikai szempontú több pólusosság illetve a transzverzalitás, a különböző vélemények figyelembe vétele témáit érintette.
Európa történetét felfoghatjuk úgy, mint bipolaritást, vagy még inkább mint három pólusosságot (az ősi felfogás szerint: Róma, Bizánc, Moszkva) és ezzel a szemlélettel – amely geopolitikai, leigázó és leszűkítő nézet eredménye – értelmezhetjük a jelent és fordulhatunk a megálmodott jövő felé.
Ma jogosan beszélhetünk többpólusú Európáról. Az építő és a bomlasztó feszültségek számos kulturális, vallási és politikai pólus között jelennek meg. Ma Európának eredeti módon kell „globalizálnia” ezt a sokpólusúságot. A kultúrák nem feltétlenül egyeznek meg az egyes országokkal. Némelyben együtt vannak különböző kultúrák, míg bizonyos kultúrák több országban is megjelennek.
A többpólusúság eredeti módon történő globalizálása magával hozza az építő jellegű harmónia kihívását, amely mentes a hegemóniáktól. Ezek látszólag elősegítik az utat, de végülis tönkreteszik a népek kulturális és vallási eredetiségét.
Az európai többpólusosságról beszélni annyit jelent, hogy népekről beszélünk, amelyek megszületnek, növekednek és a jövő felé irányulnak. Az európai multipolaritás globalizációjának feladatát nem képzelhetjük el a gömb formájával, amelyben minden egyenlő és rendezett, de amely leszűkítő jellegű, mivel minden pontja egyenlő távolságra van a központtól. Ehelyett a poliéder formájával képzelhető el, amelyben minden rész harmonikus egysége megőrzi az egyes részek sajátosságát. Ma ezt a sokpólusú Európát nem lehet sem elképzelni, sem felépíteni anélkül, hogy ezt a multipoláris valóságot felvállalnánk.
A másik kihívás a transzverzalitás. Itt a pápa egy személyes élményét osztotta meg a hallgatósággal. A különböző európai országok politikusaival való találkozása során felfigyelt arra, hogy a fiatal politikusok más szempontból néznek szembe a valósággal, mint idősebb kollégáik. Lehet, hogy hasonló dolgokat mondanak, ám a megközelítés eltérő. Megfigyelhető ez a különböző pártok fiatal politikusainál. Ez a tapasztalat egy olyan mai európai valóságra mutat rá, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni a kontinens megszilárdításának útján és jövőjének tervezésekor. Ezt a transzverzalitást minden területen figyelembe kell venni.
Párbeszéd nélkül ezt nem lehet megvalósítani és itt a nemzedékek közötti dialógusra is szükség van. A vélemények és a gondolkodás sokfélesége álljon a harmonikusan egyesült népek szolgálatában. A transzverzális kommunikációhoz nemcsak nemzedékek közötti empátiára van szükség, hanem a növekedés történelmi módszertanára is. Európa mai politikai világában terméketlennek tűnik a párbeszéd a belső (politikai, vallási, kulturális) szervei között. A történelem ma megkívánja a struktúrákból való kilépés képességét. Egy olyan Európa, amely csak zárt csoportok egymás közötti párbeszédére szorítkozik, félúton jár. Fiatalos lelkület szükséges, amely elfogadja a különböző véleményeket. /…/
A Szentatya annak a kívánságának adott hangot, hogy új társadalmi és gazdasági együttműködés alakuljon ki, amely mentes mindenfajta ideológiai befolyástól, és amely szembe tud nézni a globalizált világgal, életben tartva a szolidaritás és a kölcsönös segítőszeretet lelkületét, amely jellemző volt Európa arculatára köszönhetően a kontinens fejlődéséért fáradozó száz és száz ember – köztük szentek – nagylelkű tevékenységének az évszázadok során. Vállalkozói tevékenységükön, nevelési, segítségnyújtási elkötelezettségükön keresztül és az ember szolgálata által fontos viszonyítási pontot jelentenek a szegények számára, akik Európában élnek. Nemcsak kenyérre van szükségük, amely az egyik alapvető jog, hanem saját életük értékének újra felfedezésére, amelyet a szegénység elfeledtet. Szükség van továbbá a munkából származó méltóság visszanyerésére is.
A pápa ezután reflexióra buzdított és együttműködést kért a környezet védelme területén.
Beszéde végén kijelentette, hogy a Szentszék tovább kívánja folytatni az együttműködést az Európa Tanáccsal, amely alapvető szerepet tölt be Európa jövő nemzedékei gondolkodásának formálásában. Egyfajta „új agorát” kell kialakítani, ahol minden civil és egyházi csoport szabadon szembesítheti nézeteit az egyes területek megkülönböztetésében és az álláspontok sokszínűségében, amelyet az igazság iránti vágy és a közjó építése hat át. A kultúra mindig a kölcsönös találkozásból születik, amelynek célja, hogy ösztönözzön az intellektuális gazdagságra és a kreativitásra. Ferenc pápa annak a reményének adott hangot, hogy Európa újra felfedezi történelmi örökségét és gyökereinek mélységét, felvállalva élő többpólusosságát és párbeszédet folytató sokszínűségét (transzverzalitását), valamint, hogy újra rátalál a fiatal lelkületre, amely termékennyé és naggyá tette.
*********************************************************************
Interjú a Szentatyával
Ferenc pápa sajtóinterjúja a strasbourgi repülőúton
********************************************************************
**********************************
Az Európai Unió katolikus alapjához, katolicizmussal való kapcsolatához vö. pl.:
Az Egyház és az európai integráció kapcsolata. Magyar Kurír (2008. május 7.)
Az Európai Unió zászlaja Szűz Mária jelképeit tartalmazza. Magyar Kurír (2017. március 30.)
Horváth Pál: Úton az Európai Unió teológiája felé. Szegedi Piaristák (é.n.)
***********************************
Kapcsolódó oldalak
A Szentatya bolíviai beszéde (2015.)
A Szentatya beszéde a Nagy Károly-díj átvételekor(2016.)
A Szentatya beszéde az EU vezetőihez (2017.)
A Szentatya levele Angela Merkelhez (2017.)
Katakombablog 
Hozzászólás