⇓ Megosztás ⇓

Ecclesia in Europa

Az Európa Szinódus (1999. október 1-23.) eredményeiről

ESORTAZIONE APOSTOLICA POST-SINODALE ECCLESIA IN EUROPA DEL SANTO PADRE GIOVANNI PAOLO II

Az Egyház Európában

Részletek

A népek közössége
12. Európát mint polgári közösséget nézve reményt keltő jelek is láthatók: e jelekben a történelmi ellentmondások ellenére a hívő szem észreveheti Isten szent Lelkének jelenlétét, aki megújítja a föld színét. A szinodusi atyák záró nyilatkozatukban ezt így írták le: „Örömmel állapítjuk meg, hogy növekszik a népek nyíltsága egymás iránt, a hosszú időn át ellenségeskedő nemzetek közötti megbékélés, a kelet-európai népek egyesülési folyamata. Gyarapszik az egymás iránti elismerés, az együttműködés, olyannyira, hogy a minden téren megvalósuló cserefolyamatok által lassan-lassan létrejön egy európai kultúra, sőt európai öntudat, melyről remélhetjük, hogy főként a fiatalokban növelni fogja a testvériség érzését és a javak megosztásának akaratát. Pozitívumként észleljük a tényt, hogy ez az egész folyamat a demokrácia szabályai szerint bontakozik ki, békésen és a szabadság szellemében, mely tiszteletben tartja és értékeli a törvényes különbségeket, s ezáltal serkenti és támogatja Európa egységesülésének folyamatát. Elégedetten üdvözöljük azt, ami az emberi jogok tiszteletben tartása feltételeinek és módjainak meghatározására történt. Végül a törvényes gazdasági és politikai egység összefüggésében – miközben látjuk a reménynek azon jeleit, melyeket az élethez és az életminőséghez való jog figyelembevétele támaszt – nagyon óhajtjuk, hogy kreatívan ragaszkodva kontinensünk emberies és keresztény hagyományaihoz, biztosítsák az etikai és spirituális értékek elsőbbségét.”[21] /…/

19. Jézus Krisztus a mi reménységünk, mert ő, Isten örök Igéje, aki öröktől fogva az Atya ölén van (vö. Jn 1,18), annyira szeretett minket, hogy a bűnt kivéve magára vette egész emberi természetünket, s hogy üdvözítsen, részesévé lett életünknek. Ennek az igazságnak a megvallása áll hitünk szívének közepében. Ha elvész a Jézus Krisztusra vonatkozó igazság, vagy nem értjük meg, ez megakadályozza, hogy behatoljunk Isten szeretete és a szentháromságos közösség misztériumába.[33]

Jézus Krisztus a mi reménységünk, mert kinyilatkoztatja nekünk a Szentháromság misztériumát. Ez a keresztény hit középpontja, mely mint korábban, ma is jelentősen hozzájárulhat olyan struktúrák fölépítéséhez, melyek – a nagy evangéliumi értékekből merítve erőt vagy velük szembesülve – előmozdítják a földrész különböző népeinek életét, történelmét és kultúráját.

Sokféle szellemi gyökérből származik az az éltető nedv, melynek gyümölcse a személy értékének és elidegeníthetetlen méltóságának, az emberi élet szent voltának és a család központi szerepének, az oktatás fontosságának, a gondolat-, szólás- és vallásszabadságnak elismerése, továbbá a személyek és csoportok törvényes védelme, a közjó és a szolidaritás előmozdítása, s a munka méltóságának elismerése. E gyökerek hozzásegítettek ahhoz, hogy a törvény érvényesüljön a politikai hatalom fölött is, és elismerjék a személy és a népek jogait. Emlékeztetnünk kell az ókori görög és római szellemre, a kelta, germán, szláv, finnugor népek, a zsidó kultúra és az iszlám világ hozományára. Mindazonáltal el kell ismerni, hogy e különböző szellemiségek történetileg a zsidó-keresztény hagyományban találkoztak olyan erővel, mely képes volt valamennyit összhangba hozni, megerősíteni és támogatni. Olyan tény ez, ami nem hagyható figyelmen kívül; épp ellenkezőleg, a „közös európai ház” építésekor el kell ismerni, hogy ennek az épületnek azokra az értékekre is alapulnia kell, melyek teljes megjelenése a keresztény hagyományban van. Ennek elismerése mindenkinek javára válik.

Az Egyháznak „nincs jogcíme arra, hogy [Európa] egyik vagy másik intézményes vagy alkotmányos megoldását előnyben részesítse”[34], ezért következetesen tiszteletben akarja tartani a polgári rend törvényes autonómiáját. Mindazonáltal az a feladata, hogy az európai keresztényekben ébressze a Szentháromságba vetett hitet, jól tudva, hogy ez a hit a földrész számára az igazi remény forrása. Az európai civilizáció fent említett nagy forrásai közül soknak a gyökere nyúlik a szentírásos hitbe, e hitnek pedig rendkívüli spirituális, kulturális és etikai energiája van, annyira, hogy az Európát ma gyötrő nagy problémákat is meg tudja világosítani, például a társadalom fölbomlása és az élet és a történelem értelmének elvesztése problémáját. Ebből következően teológiai, spirituális és lelkipásztori szempontból újra el kell gondolkodnunk a Szentháromság misztériumán.[35] /…/

25. Az Egyház érdeklődése Európa iránt az Egyház természetéből és küldetéséből születik. Az Egyháznak ugyanis a századok folyamán nagyon szoros kapcsolatai voltak földrészünkkel, annyira, hogy Európa szellemi arcát nagy misszionáriusok erőfeszítései, szentek és vértanúk tanúságtétele, szerzetesek, remeték és lelkipásztorok fáradhatatlan munkája formálta. Európa az ember bibliai fogalmából nyerte a maga humanista kultúrájának legjavát, merített indításokat szellemi és művészi alkotásaihoz, dolgozta ki a jogi normákat, s nem utolsó sorban előmozdította a személy méltóságát, az elidegeníthetetlen jogok forrását.[46] Ily módon az Egyház mint az evangélium letéteményese hozzájárult azoknak az értékeknek elterjedéséhez és megszilárdulásához, melyek egyetemessé tették az európai kultúrát.

Mindezt észben tartva a mai Egyház megújult felelősségérzettel látja, hogy nem szabad elveszítenie ezt a drága örökséget, és segítenie kell Európát a fölépülésben azáltal, hogy újjáéleszti az ősi keresztény gyökereket.[47] /…/

43. Hogy mindez megvalósulhasson, ahhoz mindenekelőtt az Egyházban meg kell becsülni a nő méltóságát, hiszen a nő és a férfi méltósága azonos, mert mindkettő Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve(vö. Ter 1,27), és mindegyikük a maga ajándékait hordozza. Miként a szinodus hangsúlyozta, kívánatos, hogy a nőknek az Egyház életében és küldetésében való teljes részesedése érdekében jobban becsüljük meg sajátos ajándékaikat, azzal is, hogy a jog által a laikusoknak fenntartott egyházi feladatokat vállaljanak. Ugyanígy értékelni kell a nő házastársi és anyai küldetését és a családi életnek szenteltségét.[76]

Az Egyház szüntelenül fölemeli hangját, hogy tiltakozzék a nők ellen elkövetett jogtalanságok és erőszakosságok ellen, bárhol és bármely körülmények között is történjenek. Kéri, hogy valóban alkalmazzák a nőt védő törvényeket, és hatásos eszközökkel lépjenek föl a reklámok nőket megalázó képei és a prostitúció csapása ellen; óhajtja, hogy az anyák családon belüli szolgálatát – éppen úgy, mint az apákét – úgy tekintsék, mint a közjó szolgálatát, pénzbeli elismeréssel is. /…/

86. Az egész Egyház feladata, hogy visszaadja a reményt a szegényeknek. Számára a szegények befogadása és szolgálata Krisztus befogadását és szolgálatát jelenti (vö. Mt 25,40). A szegények iránti szeretet pozitív diszkriminációja a keresztény élet és az evangélium szolgálatának elengedhetetlen dimenziója.
Szeretni a szegényeket és megmutatni nekik, hogy Isten különösen szereti őket, annak elismerését jelenti, hogy a személynek önértéke van, bármilyen gazdasági, kulturális, szociális helyzetben legyen is; és segíteni, illetve becsülni kell képességeit.

87. Nem maradhatunk közömbösek a munkanélküliség jelenségeivel szemben, mely sok európai nemzet számára súlyos csapás, s ráadásul társulnak hozzá a növekvő migrációval kapcsolatos problémák is. Az Egyháznak emlékeztetnie kell mindenkit arra, hogy a munka olyan érték, mellyel az egész társadalomnak törődnie kell.

Az Egyház, gondosan ügyelve az ember központi szerepére, hirdeti azokat az etikai elveket, melyeknek vezérelniük kell a kereskedelmet és a gazdaságot, de nem mulasztja el a dialógus keresését a politikusokkal, a tőkésekkel és a vállalkozókkal sem. [144]E dialógus hozzá akar segíteni egy olyan Európa építéséhez, mely a népek és személyek közössége, reménykedő, szolidáris közösség, mely fölött nem kizárólag a piac törvényei uralkodnak, hanem határozottan gondoskodik az emberi méltóság megőrzéséről, még a gazdasági és társadalmi kapcsolatokban is. /…/

89. Végül nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a föld javait olykor nem a kellő módon használjuk.[146] Az ember ugyanis megfeledkezve a küldetésről, mely arra szól, hogy bölcsen és szeretettel művelje meg és őrizze a földet (vö. Ter 2,15), sokfelé elpusztította az erdőket és mezőket, beszennyezte a vizeket és a levegőt, fölforgatta a hidrogeológiai és atmoszférikus rendszereket, és hatalmas területeket tett sivataggá.

A remény evangéliumának szolgálata ebben a vonatkozásban is azt jelenti, hogy új elkötelezettséggel kell a földi javak használata felé fordulni, fölébresztve a figyelmességet, mely nemcsak megőrzi a természetes környezetet, hanem védi a személy életminőségét, és az eljövendő nemzedékeknek a Teremtő terveivel jobban harmonizáló környezetet készít elő. /…/

Az emberhez méltó város építése
97. A tevékeny szeretet arra kötelez, hogy siettessük az Isten Országának eljövetelét. Ezért a szeretet együttműködik az emberhez méltó kultúra alapjait jelentő, igazi értékek megvalósításáért. Miként ugyanis a II. Vatikáni Zsinat mondja: „A mennyei haza felé zarándokló Krisztus-hívőknek az odafönt valókat kell keresniük és ízlelniük; ez azonban nem csökkenti, hanem inkább növeli feladatuk súlyát, hogy az összes emberrel dolgozzanak együtt az emberibb világ fölépítésén.”[161] Az új ég és az új föld várása nem idegenít el a történelemtől, hanem fokozza a jelen valósággal való törődést, melyben növekszik az az újdonság, ami az eljövendő világ csírája és előképe.

E hitbeli bizonyosságtól lelkesítve veszünk részt egy emberhez méltóbb város építésében. Ha a történelemben lehetetlen is a tökéletes társadalmi rend megvalósítása, mégis tudjuk, hogy minden őszinte erőfeszítést egy jobb világért Isten áldása kísér, s hogy az igazságosságnak és a szeretetnek minden most elvetett magva az örökkévalóságra hoz virágot.

98. Az emberhez méltó város építésénél el kell ismerni az Egyház szociális tanításának irányt mutató szerepét. Az Egyház ugyanis szociális tanítása által az európai földrész kultúrája erkölcsi minőségének kérdését veti föl. E tanítás egyrészt az emberi értelem és a szentírási üzenet találkozásából, másrészt az emberi és a társadalmi élet problémáiból és helyzeteiből ered. A megfogalmazott elvek összességével e tanítás hozzájárul egy igazságosságban, igazságban, szabadságban és szolidaritásban kibontakozó, emberies együttélés megalapozásához. Védeni és előmozdítani akarván a személy méltóságát – ami nem csupán a gazdasági és politikai élet, hanem a társadalmi igazságosság és a béke alapja is –, az Egyház szociális tanítása képesnek mutatkozik arra, hogy megtámassza a földrész jövőjét tartó oszlopokat[162] E tanításban megvannak azok az elemek, melyek meg tudják védeni a szabadság erkölcsi struktúráját, úgy, hogy megmentik az európai kultúrát és társadalmat mind a „szabadság nélküli igazságosság” , mind az „igazság nélküli szabadság” totalitárius utópiájától, melyhez a „tolerancia” hamis fogalma kapcsolódik. Mindkét utópia tévedések és borzalmak hírnökei az emberiség számára, miként Európa legutóbbi történelmi időszaka mutatja.[163]

99. Az Egyház szociális tanítását, mivel szorosan és bensőségesen kapcsolódik a személyes méltósággal, azok is megértik, akik nem tartoznak a hívők közösségéhez. Ezért szorgalmazni kell terjesztését és tanulmányozását, legyőzve a még a keresztények között is meglévő tudatlanságot. Ezt kívánja az épülő új Európa, melynek szüksége van az ezen értékek szerint nevelt olyan személyekre, akik készek a közjó szolgálatára. Ezért van szükség olyan laikus hívőkre, akik a polgári, gazdasági, kulturális élet, az egészségügy, a nevelés és a politika legkülönbözőbb területein úgy dolgoznak, hogy be tudják oda vinni Isten országának értékeit.[164]

A befogadás kultúrájáért
100. A remény evangéliumának szolgálatát érő kihívások közé számít az elvándorlás egyre fokozódó jelensége, mely megkívánja az Egyháztól a minden személyt – bármely néphez vagy nemzethez is tartozzék – befogadó képességet. A jelenség az egész európai társadalmat és intézményeit is arra készteti, hogy keressék a mindenkit tiszteletben tartó együttélés módjait, az igazságos rendet és a törvényességet a lehetséges integrációs folyamatban.

Figyelembe véve az okokat – a sajnos még több országban megtalálható nyomorúság, fejletlenség, szabadság hiánya –, melyek sokakat szülőföldjük elhagyására késztetnek, mindenkinek bátran össze kell fognia egy igazságosabb nemzetközi gazdasági rend megvalósításáért, ami alkalmas arra, hogy minden ország és minden nép igazi fejlődését elősegítse.

101. Az elvándorlás jelenségével kapcsolatban kérdés, hogy megvan-e Európában a képesség az értelmes befogadásra és vendégszeretetre. A közjó „egyetemes” természete kívánja ezt: a szemléletet ki kell tágítani egészen addig, hogy az egész emberi nem igényeit be tudja fogadni. Maga a globalizáció jelensége nyitottságot és a javak megosztását igényli, ha nem kizárások és kirekesztések forrása akar lenni, hanem inkább mindenki szolidáris részesítője a termelésben és a javak cseréjében.

Mindenkinek együtt kell működnie a befogadás érett kultúrájának gyarapodásáért, ami – számolva minden ember azonos személyi méltóságával és a gyöngébbek iránti kötelező szolidaritással – megköveteli, hogy minden elvándorolt alapvető jogait tartsák tiszteletben. A közhatalom felelőssége, hogy – a közjó követelményeit figyelembe véve – ellenőrzés alatt tartsa a bevándorlás folyamatát. A befogadásnak mindig tiszteletben kell tartania a törvényeket, ezért, ha szükséges, együtt kell járnia vele a visszaélések határozott fölszámolásának.

102. Meg kell találni az európai népek társadalmi és kulturális világába törvényesen befogadott emigránsok valós integrációjának lehetséges formáit. Ez megköveteli, hogy ne engedjenek az indifferentizmusnak az egyetemes emberi értékekkel kapcsolatban, s hogy ne engedjék sérülni az egyes nemzetek saját kulturális örökségét. A békés együttélés és a belső gazdagságok kölcsönös cseréje teszi majd lehetővé egy olyan Európa építését, mely közös ház lehet, ahova mindenkit be lehet fogadni, senkit nem rekesztenek ki, mindenkit úgy tekintenek s mindenki felelősen úgy él, mint egyetlen nagy család tagjai.

103. Az Egyház arra hivatott, hogy „továbbra is megszervezze és egyre hatékonyabbá tegye befogadó szolgálatait és lelkipásztori tevékenységét a bevándorlók és menekültek javára[165], annak érdekében, hogy tiszteletben tartsák méltóságukat és szabadságukat, s elősegítsék integrációjukat.

Különös lelkipásztori gondot kell fordítani a bevándorló katolikusok integrációjára, figyelembe véve kultúrájukat és eredeti vallási hagyományaikat. Ennek érdekében ápolni kell a kapcsolatot a bevándorlók eredeti egyházai és a befogadó egyházak között, hogy ki lehessen alakítani a segítség megfelelő formáit, amit – megfelelő fölkészítés után – a bevándorlók eredeti hazájából származó papok, szerzetesek és lelkipásztori kisegítők is nyújthatnak.

Az evangélium szolgálata ezen felül azt is megkívánja, hogy az Egyház – védelmébe véve az elnyomottak és a kirekesztettek ügyét – kérje a különböző országok politikai hatóságaitól és az európai intézmények felelőseitől a menekült státusz elismerését mindazok számára, akik veszélyeztetettség miatt menekültek el hazájukból; illetve hogy segítsék elő hazatérésüket; továbbá teremtsék meg annak föltételeit, hogy tiszteletben tartsák minden bevándorló emberi méltóságát és megvédjék alapvető jogait.[166] /…/

Európa az egyetemes értékek szolgálója
108. Az európai földrész történelmére meghatározó volt az evangélium éltető hatása. „Ha az elmúlt évszázadokra fordítjuk tekintetünket, föltétlenül hálát kell adnunk az Úrnak azért, hogy földrészünkön a kereszténység a népek és kultúrák közötti egység s a teljes értékű ember és jogai előmozdításának elsődleges tényezője volt.”[168] Nem lehet kétségbe vonni, hogy a keresztény hit meghatározó és mellőzhetetlen módon hozzátartozik az európai kultúra alapjaihoz. Európának ugyanis a kereszténység adott formát, beleoltva néhány alapvető értéket. A modern Európa, mely megajándékozta a világot a demokratikus eszmével és az emberi jogokkal, sajátos értékeit keresztény örökségéből meríti. Európa nem annyira földrajzi hely, mint inkább „főként kulturális és történeti fogalom, mely azt a valóságos földrészt jelenti, mely a kereszténység egységesítő erejének köszönhetően különböző népeket és kultúrákat tudott egységessé tenni és szorosan kapcsolódik az egész európai kultúrához.”[169]

A mai Európa azonban, abban az órában, amikor erősíti és bővíti a maga gazdasági és politikai egységét, úgy tűnik, az értékek komoly válságát éli át. Bár több eszköz áll rendelkezésére, azt a benyomást kelti, hogy hiányzik belőle egy közös terv elszántsága és a képesség, hogy minden polgárának vissza tudja adni a reménységet.

Európa új arca
109. Az átalakulási folyamatban, melyet Európa most él át, elsősorban az a feladata, hogy újra megtalálja a maga identitását. Európának ugyanis – jóllehet már most nagyon változatos összetételű – meg kell alkotnia a különbözőségben az egység új modelljét, megbékélt nemzetek közösségét, mely nyitott a többi földrészek felé és részt vesz a zajló globalizációs folyamatban.

Hogy saját történelme új lendületet nyerjen, „kreatív hűséggel kell fölismernie és újra visszaszereznie azokat az alapvető értékeket, melyek megszerzésében a kereszténységnek meghatározó része volt. Ezek: az emberi személy transzcendens méltósága elismerése; az értelem, a szabadság, a demokrácia; a jogállam s a politika és a vallás közötti különbség értéke.[170]

110. Az Európai Unió bővül, hosszabb-rövidebb idő alatt részt kell benne vennie mindazon népeknek, melyek ugyanannak az alapvető örökségnek a birtokosai. Kívánatos, hogy e bővülés mindenki tiszteletben tartásával történjék, megbecsülve a történelmi és kulturális sajátosságokat, a nemzeti identitást, az újonnan érkező tagok hozományát, és komolyabban kell érvényesíteni a szubszidiaritás és a szolidaritás elveit.[171] A földrész integrációs folyamatában alapvetően fontos tudni, hogy az egység nem lesz maradandó, ha csak földrajzi és gazdasági természetű marad, hanem a jogban és az életben megvalósuló értékek egyetértő elismerésében kell megmutatkoznia.

A szolidaritás és a béke előmozdítása a világban
111. Ha azt mondjuk, „Európa”, annak azt is kell jelentenie, hogy „nyitottság”. A ma is előforduló ellentétes jelek ellenére maga az európai történelem igényli ezt: „Európa valójában nem zárt és elszigetelt felségterület; arra rendeltetett, hogy a tengereken túl találkozzon más népekkel kultúrákkal, civilizációkkal”. [172]Ezért nyitott és befogadó földrésznek kell lennie, folytatva a jelen globalizációban nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi és kulturális együttműködés különböző formáit is. Erre az igényre Európának pozitív választ kell adnia ahhoz, hogy arculata valóban megújulhasson. „Európa nem zárkózhat magába, nem lehet és nem is kell közömbösnek maradnia a világ többi részei iránt, épp ellenkezőleg, tudnia kell, hogy a többi ország, a többi földrész bátor kezdeményezéseket vár tőle abban, hogyan lehet segíteni a szegényebb népeket fejlődésükben, társadalmuk megszervezésében, s egy igazságosabb és testvériesebb világ fölépítésében.”[173]E küldetés megfelelő teljesítéséhez „újra át kell gondolni a nemzetközi együttműködést a szolidaritás új kultúrájának szellemében. A béke magvaként fölfogott együttműködés nem korlátozható a kisegítésre és a segítségnyújtásra, s főként nem a kamatostól megtérülő kölcsönökre. Ezzel szemben az együttműködésnek a szolidaritás konkrét és fogható megnyilvánulásának kell lennie, mely a szegényeket saját fejlődésük főszereplőivé teszi, és hozzájárul ahhoz, hogy az adott gazdasági és politikai körülmények között a lehető legtöbben megtanulhassák és gyakorolhassák az emberi személyre jellemző kreativitást, melytől az összes nemzetek gazdagsága is függ.”[174]

112. Ezen túlmenően Európának tevékenyen részt kell vennie a „szolidáris” globalizáció megvalósításában. Ennek föltétele a szolidaritás és a hozzá kapcsolódó értékek – méltányosság, igazságosság és szabadság –, abban a meggyőződésben, hogy a piacot „az államnak és a társadalom erőinek megfelelően ellenőriznie kell, az egész társadalom alapvető igényeinek kielégítése érdekében.”[175]

Európa történelme folyamán, főként a legutóbbi évszázadban, látta totalitárius ideológiák és szélsőséges nacionalizmusok eluralkodását, melyek – elhomályosítva az egyes emberek és e földrész népeinek reménységét – polgárháborúkat és nemzetközi összeütközéseket, s végül a két világháború mérhetetlen tragédiáját robbantották ki.[176] A legújabb etnikai összecsapások, melyek miatt újra vérzett az európai földrész, mindenkinek megmutatták, hogy milyen törékeny a béke, mennyire szükség van mindenki tevékeny együttműködésére, s a béke csak akkor biztosítható, ha az értékek cseréjének, a megbocsátásnak és a megbékélésnek új távlatai nyílnak meg személyek, népek és nemzetek előtt.

Ebben a helyzetben Európának és minden egyes lakójának fáradhatatlanul törekednie kell az európai határokon belüli és az egész világon megvalósuló béke építésére. Erre vonatkozóan emlékeztetnünk kell „egyrészt arra, hogy a nemzeti különbözőségeket meg kell őrizni és gondozni kell mint az európai szolidaritás alapját; másrészt, hogy a nemzeti identitás csak akkor valósul meg, ha nyitott más népek és a velük való szolidaritás felé”.[177]

Az európai intézmények szerepe
113. Európa új arculatának kialakításában sok szempontból meghatározó szerepe van azoknak a nemzetközi intézményeknek, melyek tevékenysége főként az európai területhez kötődik. Ezek az intézmények hozzájárultak történelmi események alakulásához, de nem vettek részt katonai tevékenységben. Elsőként szeretném említeni az Európai Biztonság és Együttműködés Szervezetét, mely a béke és a biztonság fenntartásáért dolgozik az alapvető emberi és szabadságjogok megőrzésével és gyarapításával is, s a gazdasági és környezeti együttműködés előmozdításával.

Egy másik ilyen szervezet az Európa Tanács, melynek tagjai azok az államok, amelyek aláírták az Európai Konvenciót (1950) az alapvető emberi jogok érdekében, és a Szociális Chartát (1961). Ehhez csatlakozik az Emberi Jogok Európai Bírósága. E két intézmény célja, hogy politikai, társadalmi, jogi és kulturális együttműködéssel, valamint az emberi jogok és a demokrácia előmozdításával szolgálják a szabad és szolidáris Európa megvalósítását. Végül az Európai Unió a maga Parlamentjével, a Miniszterek Tanácsával és Bizottságával az integráció modellje, mely egyre jobban kibontakozik, és a távolabbi célja az, hogy egy napon megfogalmazzon egy alapvető alkotmányt. E szervezetnek az a célja, hogy nagyobb politikai, gazdasági és pénzügyi egységet valósítson meg, mind az aktuális, mind a későbbi tagállamok között. Ezen intézmények sajátosságaikkal együtt a földrész egységét s mélyebben nézve az embert szolgálják.[178]

114. Az európai intézményektől és minden egyes európai államtól a szinodusi atyákkal együtt[179] kérem, ismerjék el, hogy a társadalom helyes rendjének igazi etikai és polgári értékekben kell gyökereznie, melyekben a polgárok a lehető legnagyobb számban részesülnek, tudván, hogy ezek az értékek elsősorban különböző testületek örökségei. Nagyon fontos, hogy az intézmények és az egyes államok ismerjék el, hogy e testületek közé tartoznak az egyházak, az egyházi közösségek és a többi vallásos szervezetek. Főként, mivel már az európai nemzetek megalakulása előtt léteztek, nem tekinthetők pusztán magánügynek, hanem sajátos intézményes formákban működnek, melyeket komolyan tekintetbe kell venni. A különböző állami és európai intézményeknek úgy kell működniük, hogy tudniuk kell: jogi rendelkezéseik akkor lesznek valóban demokratikusak, ha biztosítják „az egészséges együttműködést”[180] az egyházakkal és a vallási szervezetekkel.

Mindezek fényében újra azokhoz fordulok, akik a leendő európai alkotmányt szerkesztik, hogy abban legyen hivatkozás Európa vallásos, s főként keresztény örökségére. Teljesen tiszteletben tartva az intézmények evilági jellegét, kívánom, hogy elsősorban három alapvető elem kapjon elismerést: az egyházak és egyházi közösségek joga a szabad szerveződéshez, saját meggyőződésüknek és szabályzataiknak megfelelően; a felekezetek sajátosságainak tiszteletben tartása, s egy jól szervezett dialógus az Európai Unió és az Európában létező vallások között; annak a jogállásnak a biztosítása, melynek az egyházak és vallási intézmények már örvendenek az Európai Unió tagállamai törvényhozásának köszönhetően[181]

115. Az európai intézményeknek kinyilvánított célja az emberi személy jogainak védelme. Ezzel hozzájárulnak az értékek és a jog Európájának építéséhez. A szinodusi atyák a következő felhívással fordultak Európa felelős vezetőihez: „Emeljétek föl szavatokat, amikor megsértik egyes személyek, kisebbségek és népek jogait, kezdve a vallásszabadsághoz való jogon; a lehető legnagyobb figyelmet fordítsátok mindarra, ami az emberi élettel kapcsolatos, fogantatásától kezdve a természetes haláláig és a házasságon alapuló családig: ezeken alapszik a közös Európai Ház; (…) igazságosan, méltányosan és nagy szolidaritással kezeljétek a növekvő elvándorlást, és formáljátok át a jövendő Európa új erőforrásává; tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy a fiataloknak valóban emberi jövőt biztosítsatok munkával, kultúrával, az erkölcsi és spirituális neveléssel.”[182]

Az Egyház az új Európáért
116. Európának vallási dimenzióra van szüksége. Ahhoz, hogy az Apokalipszis új városához hasonlóan (vö. Jel 21,2) „új”  lehessen, hagynia kell, hogy elérje Isten tevékenysége. Egy igazságosabb és emberhez méltóbb világ építésének reménye ugyanis elválaszthatatlan annak tudásától, hogy semmit nem fognak érni az emberi erőfeszítések, ha nem kíséri azokat Isten áldása, mert „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak, akik azt építik” (Zsolt 126,1). Ahhoz, hogy Európa épülete szilárd legyen, igazi értékekre kell támaszkodnia, melyeknek alapja a minden emberi szívbe beleírt egyetemes erkölcsi törvény. „A keresztények nem csupán együtt munkálkodhatnak minden jóakaratú emberrel e nagyszabású terv megvalósításában, hanem arra hivatottak, hogy a munkának a lelke legyenek és megmutassák a földi város szervezésének igazi értelmét.”[183]
Az egy és egyetemes, mégis a részegyházak sokféleségében jelenlévő katolikus Egyház páratlanul tud segíteni az egész világra nyitott Európa építésében. A katolikus Egyház ugyanis modellje a különféle kultúrákban létező lényegi egységnek; egy olyan egyetemes közösséghez tartozás tudatának, mely jelen van a helyi közösségekben, de nem oldódik föl bennük; az olyan dolgok iránti érzéknek, melyek a szétválasztó tényezők fölött összekapcsolnak.[184]

117. Az államhatalmakkal fenntartott kapcsolatokban az Egyház nem kíván visszatérni az államvallási formákhoz. Ugyanakkor tiltakozik az ideológiai laicizmus vagy a polgári intézmények és a felekezetek ellenséges szétválasztásának minden típusa ellen.

A katolikus Egyház a maga részéről – az egyházi közösség és a politikai társadalom közti egészséges együttműködés szellemében – meg van győződve arról, hogy folytatván a maga hagyományát és összhangban szociális tanításának elemeivel, egyedülálló módon képes hozzájárulni az egységesülés folyamatához, fölkínálva az európai intézményeknek a társadalmat az evangéliumi remény megélésével egyre emberibbé tevő hívő közösségek hozományát. Ebben az összefüggésben kell, hogy megfelelően képzett, szakértő keresztények legyenek jelen a különböző európai intézményekben, hogy tiszteletben tartva az igazán demokratikus kezdeményezéseket és megvalósítva célkitűzéseiket, részt vehessenek egy olyan európai együttélés megvalósításában, mely egyre inkább tiszteletben tart minden férfit és minden nőt, s ezért megfelel a közjónak

*******************************************************************

II. János Pál pápa Strasbourgban

S.S. le Pape JEAN PAUL II

***********************************

Az Európai Unió katolikus alapjához, katolicizmussal való kapcsolatához vö. pl.:

Az Egyház és az európai integráció kapcsolata. Magyar Kurír (2008. május 7.)

Az Európai Unió zászlaja Szűz Mária jelképeit tartalmazza. Magyar Kurír (2017. március 30.)

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” – 60 éve írták alá a római szerződést. Magyar Kurír (2017. március 24.)

Horváth Pál: Úton az Európai Unió teológiája felé. Szegedi Piaristák (é.n.)

Keresztény értékek az Európai Unióban – Nemzetközi Konferencia Budapesten. Magyar Kurír (2003. október 2.)

Rónay Miklós: Az Európai Unió zászlajának értelmezései. Magyar Szemle, Új Folyam, XVIII. 1-2. sz. (2017. november 27.)

***********************************

Kapcsolódó oldalak

A Szentatya Strasbourgban (2014.)

A Szentatya beszéde az EU vezetőihez (2017.)

A Szentatya levele Angela Merkelhez (2017.)