Katakombablog

A faálarcos

Mármost Mr. President mondja bele a kamerába, a szemünkbe a legnagyobb hülyeséget. Nem mondhatom, hogy rezzenéstelen fapovával, mert még a méltán híres aranyszájú Alpár György is megígérte, hogy nem beszél csúnyán, ha az istencsászár megy a levesbe. A nefanda carmina erős hangja a harc hevében elfogadható, sőt szinte egyenesen kötelező. Lelkesít és ördögöt űz. Most meg béke van (talán). Félek azonban, hogy előbb-utóbb újra szükség lesz rá. De most még nem kell (talán). Most még elegendő a faálarcos jelző (talán). Ugye nem várja el, miszter, hogy még el is higgyük, amit a faálarca mögül mond? Ja, hogy nem érdekes, mit hiszünk, csak szokjunk szépen hozzá, hogy a népet igenis lehet hülyére vennni.

Hogyaszongya:

Mr. President kommunikálja Netanyahu meghívását. Mármint hogy Mr. President meghívta Netanyahut, a Nemzetközi Büntetőbíróság által — háborús bűnök és emberiesség elleni bűntettek gyanúja okán — körözött személyt. Nem is csak úgy valamikorra, hanem konkrétan a nemzeti ünnepre: az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára. Ezt a csekélységnek nem mondható tényt nem közli a népével, nem magyarázza, hanem csak úgy kommunikálja. Miként a presidentek szokták.

Hogyaszongya mindenkit meghívott, akivel csak beszélt. Válogatás nélkül. Merthogy méltó módon akar ünnepelni; oly annyira, hogy még az Operaház is szóba kerül. Merész figyelmeztetés is megy az Operaház igazgatójának, szépen ki is van fejtve, mert addig is telik a drága idő, addig sem kell a lényegről beszélni.

Hát nem’tom. Mi egyszerű gyalogkakukk népek nem szoktunk mindenkit, aki csak szembejön velünk az utcán, meghívni, főleg nem az otthonunkba, s legfőképp nem a családi ünnepre. Mink válogatunk. És mink nem így szoktunk méltó módon ünnepelni. Nem is leszünk presidentek sohanap.

Hogyaszongya Magyarország tagja marad a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Nyilván ez nagyon üdvözlendő. De akkor? Aztán pedig? Hogyan megyen ez így tovább?

Mondja a továbbot is: hogy istenuccse őrizetbe veszünk mindenkit, aki ellen a Bűntetőbíróság körözést rendelt el. Mármint a hozzánk meghívott vendéget is? Oszt mit csinál közben a fegyveres testőrsége? Lesz tűzharc is? Egy jópofa kis lövöldözés tényleg méltó lenne a nemzeti ünnephez, hisz hetven évvel ezelőtt is lövöldöztek. A magyar népre az elnyomó megszállók. Meg aztán legalább ingyen lesz a tüzijáték, csak ne felejtsék el meghívni a Hír Tv-t, van ott egy bátor ember, aki élőben közvetítette a “nagy forradalmat”. Nem a hetven évvel ezelőttit, hanem a tévészékház előttit. Annak is most lesz a kerek évfordulója: a 20. Úgyhogy évfordulóban nem lesz itt hiány.

Viszont a meghívott vendég titkosszolgálatának nem lesz sok dolga, mert ezt legalább nem kell kifürkészniük: elfogjuk a kormányfőjüket, de tényleg. Nincs ezen mit lehallgatni, nem kell kémeket küldeni, nem árulunk mi zsákbamacsát. Bele lett mondva a kamerába: a világ szemébe. Azzal együtt, hogy ezt a meghívottnak tudnia kellett volna, hisz kormányfő vagy mifene, értenie kéne a nemzetközi joghoz, ugye nem olyan buta? Ha már elfogadta a meghívást, ha már a nagykövetsége és a kormánya telekürtölte vele a világot, számolnia kellett volna ezzel. Hát így járt. Máskor majd jobban gondolja meg, kivel barátkozik! Jó nagy diplomáciai pofont kapott. Úgy jobbról. Meg balról. Meg se nem jobb, se nem bal — magyar. Ja. Most már nincs más dolga a meghívottnak, mint elsündörögni: ki lett osztva rendesen. Nincs itt semmi látnivaló, felejtse el, meg ne sértődjön, mert ugyan már, mi történt? Hogy még ilyen nem volt? Mától majd lesz, gondolja meg mindenki, akit meghívunk! Ilyen a magyar vendégszeretet.

Még hogy szokatlan a diplomáciában megalázni egy másik ország kormányfőjét? Dehát a meghívott úriember, rá se ránt, megvonja a vállát, küld maga helyett valaki mást. A külföldi sajtó már régóta írogatja, hogy majd az államelnököt küldi maga helyett. Merthogy az sem vesz ilyen csekélységet zokon. Mármint azt, hogy ország-világ előtt megalázták a hazáját. Mert valljuk be őszintén, a pofon nemcsak a meghívottat érte, hanem az országát is. Bármilyen is legyen ő, mégiscsak egy egész országot képvisel. Mivelhogy ő is president.

Mi magyarok meg örülgetünk: hurrá, csak az államelnök jön! Vagy a miniszterelnök-helyettes. Vagy ki-tudja-ki. S velünk örül egész Európa. Büszkék lehetünk, mondhatom. Szoros kapcsolat lesz (van) köztünk, olyan szép szoros, amilyenre nincs példa Európában. Újjé, a Ligetben nagyszerű!

Tudvalévő, hogy a meghívott nem népszerű személy a világban, különösen nem az Európai Unióban, különösen nem az Unió adófizető polgárai szemében. Előttük az országa sem népszerű, s akkor még finoman szóltam. Ők adják ugyanis neki a rengeteg pénzt a társulási szerződés okán. Hogy meddig, persze kérdés. Tudvalévő az is, hogy a meghívott állama szakmányban sérteget: hol a Vatikánt, hol a németeket, hol a spanyolokat, hol másokat, hol csak úgy szép lazán mindannyiunkat, az egész EU-t. Vagy ha túl jó kedve van, az ENSZ-t is. De ez legyen az ő problémájuk. Nekünk viszont nem kell egy ilyen sértegetősdi probléma.

Bajnak baj, de nem a legnagyobb. A legnagobb baj a faálarc. Vegye le, Mr. President, kérem, beszéljen a népével álarc nélkül, szemtől szembe, ahogy a nemzeti hőshöz illik! Amíg nem késő.

*

Lásd még / See also: Mr. President debütál