Október 8., vasárnap
Október 8. napja van.
Katolikus főünnep: a Magyarok Nagyasszonya ünnepe.
A katolikusok Mária közbenjárását kérik Magyarországért, a magyarokért. Hát akkor kérjük:
Kérünk Téged, segítsd meg a bűnöst, hogy kilábaljon a bűnből, hogy felismerje a bűnt, hogy megbánja bűnös tettét, hogy ki tudja mondani: mea culpa. Mert egyébként vége van.
Az a nemzet, az a nép, amely nem látja, hogy bűn a lopás, hogy bűn a szabad gondolat eltiprása, hogy bűn a parancsuralom, hogy bűn a múltjának meghamisítása, hogy bűn a beteg ember sorsára hagyása, hogy bűn az alacsonyabban lévő gimnáziumból, felsőoktatásból való kirekesztése, hogy bűn a tudomány meggyalázása, hogy bűn a szegények szegénysége, a gazdagok gazdagsága, hogy bűn a szövetségesek, barátok elárulása, hogy bűn az ellenség szolgálata, hogy bűn az orgia, a házasságtörés, a promiszkuitás, hogy bűn az ízléstelen alkotások értékessé nyilvánítása, a jó ízlés lerombolása, hogy bűn a hazugság — az a nemzet, az a nép, az az ember erkölcsileg olyan mély fertőbe került, hogy onnan már önmaga erejéből nem tud kijönni. De nincs is ereje. Mert megrontották. Mert elhitették vele, hogy a rossz a jó, hogy a csúf a szép, hogy a bűn a tisztaság. Pedig nem.
Nem az az igazi tragédia, hogy a rezsim ellopta és ellopja a nemzet vagyonát, hogy megfosztja a nemzetet a szabadságtól, hanem hogy megfosztja a lelkétől. Az ellopott vagyont, az ellopott szabadságot, az ellopott jóízlést vissza lehet szerezni – az ellopott lelket aligha.
A Magyar Katolikus Egyház hogy ünnepel ma, ha még a bűnt sem nevezi meg, s talán nem is látja már, mert vakká tette a harminc ezüst? Ha elhitette magával, hogy az árulás nem árulás, hogy az a csábítóan mosolygó gyümölcs nem is tiltott, vagy ha mégis, nem fog meghalni, ha vesz belőle. Pedig dehogynem.
Hogy néz ma Mária tiszta kék szemébe az a katolikus, kinek szemét vakhályog fedi, s nem látja még a saját bűnét sem?
Valójában nem az számít, hogy ki katolikus, ki más vallású, ki istenhívő, ki ateista — ez ugyanis nem pusztán vallási kérdés. Most csak az számít, hogy mi, ép lelkünket megőrzött emberek tudunk-e még valamit tenni, meg tudjuk-e menteni a menthetetlennek tűnőt: megrontott embertársainkat — avagy nem. Sok reményt e körben nem látok. Meglehet: a magyarokon tényleg csak az Isten segíthet…
De azért mégis: hátha van remény, hátha még nem késő. Hátha… Hisz a remény hal meg utoljára, mert ha remény sincs, semmink nincs. Hátha…
Vasárnap van.
Ne legyen szomorú vasárnap, ne legyen fekete vasárnap! Hátha felvirrad, hátha ránk ragyog Isten gyönyörű-kék ege: Mária kékje, a tisztaság kékje, az Európai Unió kékje. Hátha. Addig is: Őrzők, vigyázzatok a strázsán…
Ady Endre: Intés az őrzőkhöz
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Lásd még az Orbán-rezsimről és Magyarországról: https://katakombablog.com/letoltesek-download/











Hozzászólás